ZianaMorris

Dans les doux replis de la nuit, où les étoiles se bercent et où la lune déverse sont argent liquide sur le monde, ziana surgit, mus fascinante enveloppée de courbes qui éveillent les sens et enflamment la passion par sa simple présence

Szeretlek.. És te elmozdítod az időt az életemre.. Szeretek téged Dans les pâles ruisseaux qui voyagent dans la nuit, et ne finit jamais a csillagok üldözése a tengerre.. Je t'aime ce matin, elválasztva a századok elől, a hajók fehérek a hullámok nélküli víz felé, ahol a hangod és a dalom szomorúan úszik.. Szerettelek könnyek nélküli fájdalomban, amit a le sommeil-ben halmoztam fel, sok éjjel, a mennyben, a szemtanúimban, hogy kozmikusan nézzek rád, a hangomban, amit a szilveszterek zúgása nyom,. Szerettelek. Dans l'insomnie réflexive d'où mon esprit est revenu dans les oiseaux (A madarakban visszatért az eszem). Szeretlek.. A szerelmem kiszabadul az útvonalakból és az érzésekből, és a szél elárasztja az árnyékokat, és eléri az ártatlan pont képét, ahol én füves vagyok és trill.

Szerelmem, élettelen halott, hiába várom a szavaidat, és azt gondolom, hogy a virág elhalványul, és ha élsz nélkülem, elveszíted.. A levegő halhatatlan.. A kő nem tud emberről, és nem kerülheti el.. Le coeur intérieur n'a pas besoin le miel glacé, hogy lássuk a holdat. De én szenvedtem.. Megszakadtam a vénámat, tigris és galamb, a melldön a csípő és a liza párbajban.. Szóval töltsd meg az őrültségemet szavakkal, vagy hagyj élni a nyugalmamban, a lelkemnek mindig sötét éjszakájában

A nőiesség bujaságát tükröző alakja kecsesen és magabiztosan csúszik a világegyetem színpadán, minden mozdulata egy mennyei tánc, amely csodálatra és tiszteletre méltó. A hajnali fényben fürdőző, lágy dombok ívei a természet mesterművei, isteni ajándék, amely hipnotizálja és elcsábítja azokat, akiknek kiváltságuk van megfigyelni őket

A szerelmem egy enyhe, enyhe almafa között van, ahol a szeles szél a leghosszabb ideig tart. Ahol a vidám szellő él, hogy a fák első leveleihez járjon, a lábam lassan halad, a fűben nyugvó árnyékhoz hajol. És ahol a menny egy kék világos pohár a mosolyogó földön, szerelmem lassan halad,

Tudok egy óriási és furcsa himnuszt, ami a lélek éjében hajnalt hirdet, és ezek a lapok a himnusz ritmusát mutatják, ahogy a levegő tágul az árnyékban.. Szeretnék írni neked a férfiról, aki megszelídítette a lázadó és kíméletlen nyelvet, szavakkal, amelyek egy időben sóhajtanak és nevetnek, színek és jegyzetek.. De hiába harcolunk, nincs cipzár, ami meg tudná zárni, és csak, ó, csodálatos! Igen, a kezemben van, és a füledben énekelhetem.

Ziana érzékisége nemcsak érzéki formáiban rejlik, hanem abban is, ahogyan veleszületett eleganciával mozog, mintha minden mozdulatot maga a szerelem koreografált volna. Bőrének minden görbülete, minden redője a vágy költeménye, amely titkokat suttog a szélnek, és mély vágyakat ébreszt azok szívében, akik őt szemlélik

A szerelmem egy enyhe, enyhe almafa között van, ahol a szeles szél a leghosszabb ideig tart. Ahol a vidám szellő él, hogy a fák első leveleihez járjon, a lábam lassan halad, a fűben nyugvó árnyékhoz hajol. És ahol a menny egy kék világos pohár a mosolyogó földön, szerelmem lassan halad,

Én ajánlom önnek a zöld és rózsaszín szegmensek között, szívem, aki alázatos a te kedvességed előtt, a te szerető kezed nem akarja elpusztítani, a te szemeid örvendeznek a nekem adott ajándékodnak.. Dans le jardin ombragé mon corps fáradt a reggeli aura, rózsa borítékban; comme dans la paix d'un rêve, én a te oldaladon csúszok, a szökevény pillanat, amikor vágyom a pihenésre.. Amikor a szent vihar lecsendesedik a templomomban, én meghúzom magam, a vastag csuklóddal játszom, a házassági szádon, az álmom előtt, és az utolsó csókok ritmusában énekel.

Mosolya, amely olyan ragyogó, mint a nap a csúcspontján, beragyogja a körülötte lévő világot, és égő szenvedélyt ébreszt azok szívében, akik abban a kiváltságban részesülnek, hogy tanúi lehetnek szépségének. Az érzelmek univerzuma tükröződik táncoló szemében, a szenvedély és a rejtély mélysége, amely odaadóan és gyengéden felfedezni hívja

Nem tudod, hogy milyen pontban van szükségem a hangodra, szükségem van a tekintetedre, ezek a szavak, amelyek mindig megtöltik, szükségem van a belső békére, szükségem van a szád fényére! - Nem, nem! Nem bírom tovább! - Nem, nem! Nem tudok többé, nem akarok gondolkodni. Nem tudok máson gondolkodni, csak rajtad.. Szükségem van a te kezednek a virágára, a te cselekedeteidnek a türelmére, a te igazságosságodra, ami inspirál engem, ami mindig is az én nyakam volt, az élet forrásam, ami elfelejtés erejével elpusztult... Égetem, amit akarok, már megtaláltam, de marad! - Nem, nem! Hiányzol még! - Nem!

Minden életem csupa trükkje van, ami nem semmi különös.. Értitek őt olyan objektíven, mint én.. Azonban van valami, amit tisztázni szeretnék nektek, amikor azt mondom, hogy minden trükk, nem csak erre vonatkozik, hogy várjak és halleluja talállak, és elbaszlak, és talállak, és remélem, semmi más.. Nem akarom azt mondani, hogy hirtelen el fogod sírni.. És én, a szájamon egy csendes golyóval, sírok.. És hogy egy szép láthatatlan lény megvéd minket és talán ezért kel fel a nap.. Nem csak azt akarom mondani, hogy napról napra növeljük a kis és döntő bűnrészességünket, vagy hogy képes vagyok vagy hiszem, hogy a kudarcaimat győzelmekké fordíthatom, vagy hogy felajánljam nekem az utolsó csalódásod gyengéd ajándékát

A ziana érzékisége egy felfedezőút, egy út, amely meghívja Önt, hogy elvesszen a görbületeiben, és megtalálja az örömöt lényének minden sarkában. A simogatásai olyanok, mint a selyem lágy simogatásai, a csókja olyan, mint az istenek nektárja, minden gesztus az élvezet és az extázis ígérete

A nő, akinek szép lábai vannak, nem lehet soha elhelyezni. A lágyság általában a szépségét növeli. A kis borjúk és a lábak a puffan maradnak. Elisa, kérj a melleidet, és várj, száját szétnyissza nyál nélkül, és láss a tükör szemével, a gyönyörű lábú nő, aki tudja, hogyan kell a szomorúságban járni.

A választás sokkal súlyosabb.. Amikor én mondom minden szikrákat azt akarom mondani, hogy ezen a gyengéd kataklizmán túl, te is újraírod a gyerekkoromat, ezen az korban, amikor felnőttek és ünnepélyesek és ünnepélyesek dolgokról beszélnek, és te, ellenkezőleg, tudod, hogy ez nem megy.. Azt akarom mondani, hogy visszaállítottad a serdültségemet, azt az időt, amikor egy agyalágyott öregember voltam, és tudod, hogyan húzd ki ebből a homályos terepről a örömöm gyümölcsét és a virágzásomat, amikor nézed.. Je veux dire te secoues ma jeunesse, ez a korsó, amit personne n'a jamais pris dans ses mains, ez az árnyék, amit personne n'approchait de son ombre, et toi, par contre, tu sais comment le secouer jusqu'à ce que les feuilles sèches commencent à tomber, et le trame de ma vérité reste sans exploits.. Azt akarom mondani, elfogadod a felnőttségemet, ezt a sokféle sztupért és tapasztalatot, ezt a különös szűk szorongást és hót, ezt a gyertyát, ami a halált világítja, ezt a szegény élet szakadékát.

Testének szentélyében megáll az idő, és a világ elhalványul, csak öröm és féktelen szenvedély marad. Minden kanyarban, minden sóhajban ott rejlik a szeretet lényege, egy hatalmas erő, amely örök és magasztos ölelésben egyesíti a szerelmeseket

Leveszed magad, mintha egyedül lennél, és hirtelen rájössz, hogy velem vagy. Comme je t'aime alors a lepedő és a hideg között! Kezdesz flörtölni velem, mint egy idegen, és én teszek neked egy meleg és ünnepélyes udvarlást. Azt hiszem, én vagyok a férjed, és te becsapsz. És ahogy szeretünk egymást, akkor nevetünk, hogy egyedül találjuk magunkat, egy tiltott szerelemben! Később, amikor megérkezett, féltem tőled és frissonra éreztem magam.

Énekelném, amit szerettél, életem, ha közelednél és hallgatnál, életem, ha emlékeznél a világra, amelyben éltél, ha sötétedés, énekelném, árnyékom.. Nem akarok elhallgatni, életem.. Hogy találsz engem, ha nem hűséges? Milyen jel, ki mondja, ma vie? Én vagyok az, aki volt a tiéd, életem.. Nem lassú, nem zavaró, nem elveszett. Jöjjön a tombée de la nuit-be, életem, jöjjön rám souvenant d'une chanson, életem, ha felismered a chanson-t, mint megtanulod és ha még emlékszel a nevemre. J'attends sans délai ni heure (Várom, hogy eljönjön). Ne félj az éjszakától, a ködtől, vagy az esőtől.. Jöjjön, érzék nélkül!. Hívj engem, hol vagy, lelkem, és menj egyenesen hozzám, barátom.

Így Ziana, a mámorító érzékiség és a páratlan szépség, több, mint egy egyszerű halandó; ő egy megtestesült istennő, múzsa, aki inspirálja a legmélyebb vágyak és felébreszti az érzékeket a puszta jelenléte. A görbületeiben rejlik az univerzum legkiválóbb élvezete, egy kincs, amelyet csak a bátor és szerencsés képes teljes mértékben felfedezni és értékelni

Milyen mosolygó szemeid, olyan könnyű, mint a szörnyű galambok a vízparton! Milyen gyorsan érintkezik a szemed a tekintetemmel! Ki vagy te? Fontos! Mégis, van egy kis szó a rejtélyes szemedben, amit nem akarok tudni. Tetszik, hogy oldalról nézel, elbújtál, megijedtél. Szóval én azt gondolhatom, hogy te valami vagy, tőlem vagy tőled, semmi, ezekből a kísértésekből, amiket a feleséges asszonyok után folytatnak.

A nap, amikor szeretsz, több fényben lesz, mint a június, az éjszaka, amikor szeretsz, teljes hold lesz, Beethoven hangjaival vibrálva minden egyes sugárzásban kimondhatatlan dolgok, és több rózsa lesz együtt, mint a mai hónapban.. A kristályos források, a kristályos ösvények, a kristályos ugrás, amikor szeretsz.. A nap, amikor szeretsz, a buissons rejtve arpéges jamais entendus auparavant resonneront. A te szemeid elragadtatása, minden tavasz, ami volt és ami lesz a világban, amikor szeretsz.. Kezet fogva, mint a kis szőke nővérek, akik szálakat viselnek, a margarita átmegy a hegyekön és a prérákon, mielőtt elmegy, a nap, amikor szeretsz... És ha elviszel egy lapot, elmondja, hogy ártatlan.. Az utolsó fehér petál: Passionnément! A nap hajnalán szeretsz engem, és a tóban, a névtelen germák fészkéjében, a lótuszok misztikus koronái virágoznak.. A nap, amikor szeretsz, minden felhő csodálatos szárnyra borul, minden fa, ezer és egy éjszaka látványára, minden szellő egy dal, minden fa egy líra, minden hegy egy oltár.. A nap, amikor szeretsz, a kétünk számára Isten áldása egyetlen csókban fog mozogni.

Leveszed magad, mintha egyedül lennél, és hirtelen rájössz, hogy velem vagy. Comme je t'aime alors a lepedő és a hideg között! Kezdesz flörtölni velem, mint egy idegen, és én teszek neked egy meleg és ünnepélyes udvarlást. Azt hiszem, én vagyok a férjed, és te becsapsz. És ahogy szeretünk egymást, akkor nevetünk, hogy egyedül találjuk magunkat, egy tiltott szerelemben! Később, amikor megérkezett, féltem tőled és frissonra éreztem magam..)

Szeretlek, amikor hallgatsz, mert olyan vagy, mintha távol lennél, és messziről hallasz engem, és a hangom nem érint meg téged. Úgy tűnik, mintha a szemeid elrepültek volna és egy csók becsukja a szád. Ahogy minden tele van a lelkemből, te is kijössz a dolgokból, tele a lelkemből. Pillangó álmod, úgy nézel ki, mint a lelkem, és úgy nézel ki, mint a melankólia szó. Szeretek, amikor csendes vagy és távol.. És olyan vagy, mint egy pillangó, aki panaszkodik,. És messziről hallasz engem, és a hangom nem ér el hozzád: engedd, hogy elhallgassak a csendben. Engedd, hogy én is beszéljek hozzád a csendességeddel, tiszta, mint egy lámpa, egyszerű, mint egy gyűrű. Olyan vagy, mint az éjszaka, nyugodt és csillagos. A csend a csillagokból jön, olyan messziről és olyan egyszerűen. Szeretlek, amikor hallgatsz, mert úgy érzed, hogy nincs ott. Távol és fájdalmas, mintha halott lennél. Mot donc, egy mosoly elég.. És én örülök, örülök, hogy ez nem igaz.

Couvre-moi, mon amour, le toit de ma bouche avec cette mousse extrême et extrême, qui est le jasmin de ceux qui savent et de ceux qui brûlent, germé sur la pointe du corail rocheux (Köszöntő és égő, a sziklás korall hegyén virágzott). Rends-moi fou, mon amour, ton sel, fou ta fleur suprême l'œillet mordant qui se déchaîne diadémjában, és a fureur-t a csillogó és a szilárd szeme alatt.. Ó, szűk folyó, szerelmem, ó, gyönyörű, forró hó, ami egy keskeny, nyers barlangon keresztül csobog, hogy lássam, ahogy a gyönyörű nyakad csúszik, szerelmem, és esik

A kezed az én simogatásom, a mindennapi akkordjaim Szeretlek, mert a kezed az igazságért dolgozik Ha szeretlek, az azért van, mert te vagy, szerelmem, bűntársam és minden, és az utcán, egymás mellett Sokkal többek vagyunk, mint kettő, a szemed az én varázsom a rossz nap ellen, szeretlek a megjelenésedért, amely a jövőt nézi és veti, a szádért, amely a tiéd és Számomra a szád nem rossz Szeretlek, mert a szád tudja, hogyan kell lázadást kiáltani Ha szeretlek, az azért van, mert te vagy, szerelmem, bűntársam és minden, és az utcán, egymás mellett Sokkal többek vagyunk, mint kettő, és őszinte arcodért és vándorló lépésedért És könnyeid a világért, mert nép vagy, Szeretlek, és mert a szerelem nem glória vagy őszinte erkölcs, és mert egy pár vagyunk, akik tudják, hogy nincs egyedül Azt akarom, hogy a paradicsomomban legyél Vagyis az én hazámban az emberek boldogan élnek, még akkor is, ha nincs engedélyed Ha szeretlek, az azért van, mert te vagy, szerelmem, bűntársam és minden, és az utcán, egymás mellett Jól vagyunk Már csak kettő maradt

Couvre-moi, mon amour, le toit de ma bouche avec cette mousse extrême et extrême, qui est le jasmin de ceux qui savent et de ceux qui brûlent, germé sur la pointe du corail rocheux (Köszöntő és égő, a sziklás korall hegyén virágzott). Rends-moi fou, mon amour, ton sel, fou ta fleur suprême l'œillet mordant qui se déchaîne diadémjában, és a fureur-t a csillogó és a szilárd szeme alatt.. Ó, szűk folyó, szerelmem, ó, gyönyörű, forró hó, ami egy keskeny, nyers barlangon keresztül csobog, hogy lássam, ahogy a gyönyörű nyakad csúszik, szerelmem, és esik

Madame, l'amour est violent, és quand ça nous transfigure ça éclaire a bolondságot gondoltad.. Ne demande pas la paix dans mes bras qu'ils font emprisonner le vôtre: a csókjaim olyanok, mint a háború és a csókjaim olyanok, mint a tűz; és hiábavaló kísérlet lenne elborítani a lelkemet, ha a gondolataim megvilágosnák az őrültséget.. A lelkem világos a szerelem lángjaiban, asszonyom, mint a nap boltja vagy a reggeli palota.. És a te kenőcsöd illata, a gazdagságom üldöz téged, és gondolataim őrültséggé válnak. Ma joie ton palais de riches concepts en nid d'abeille, comme dans le chant sacré: Mel et lac sub lingua tua (Mél és tó a nyelveden). A lélegzeted öröme egy ilyen szép pohárban, ami rohan, és a gondolataim őrültséggé válnak

Rabszolgám, félsz tőlem.. - Szeretlek! - Nem!. A rabszolgaságom veled van, a legszélesebb napfényes ágyban, és benne a lelkem fénylik, mint egy hideg csillag.. Amikor elmenekülnek tőled, a lábam visszatér hozzám.. A saját fouetem az életemre hull.. Te vagy az, ami bennem van és aki messze van. Fuyant comme un chœur de brumes chassées egy francia musical.. A közelemben, de hol, mi van messze. És quoi, étant loin sous mes pieds, távozz el tőlem.. A hang visszhangja a csendön túl. És mi nőtt a lelkemben, mint a mousse a romokban.

Mert megkaptalak, és nem vagyok Mert rád gondolok, mert nyitva van az éjszaka, mert eltelik az éjszaka És szerelmet mondok, mert azért jöttél, hogy visszaszerezd a képedet És jobb vagy, mint az összes képed Mert szép vagy a lábadtól a lélekig Mert jó vagy a lélektől hozzám Mert lágyan elrejtőzöl a kis és kis büszkeségben Édes Szív Héj Mert hozzám tartozol, mert nem vagy az enyém Mert rád nézek és meghalok És rosszabb, mint a halálom, ha nem nézek rád, szerelmem Ha nem nézek rád Mert még mindig mindenhol létezel, de jobban létezel ott, ahol szeretlek Mert a szád vér és hideg vagy Szeretnem kell téged szerelmem, szeretnem kell, még akkor is, ha ez a seb olyan, mint kettő, még akkor is, ha kereslek, és nem talállak, és még akkor is, ha az éjszaka elmúlik, és nálam vagy, és nem

Szeretlek, amikor hallgatsz, mert olyan vagy, mintha távol lennél, és messziről hallasz engem, és a hangom nem érint meg téged. Úgy tűnik, mintha a szemeid elrepültek volna és egy csók becsukja a szád. Ahogy minden tele van a lelkemből, te is kijössz a dolgokból, tele a lelkemből. Pillangó álmod, úgy nézel ki, mint a lelkem, és úgy nézel ki, mint a melankólia szó. Szeretek, amikor csendes vagy és távol.. És olyan vagy, mint egy pillangó, aki panaszkodik,. És messziről hallasz engem, és a hangom nem ér el hozzád: engedd, hogy elhallgassak a csendben. Engedd, hogy én is beszéljek hozzád a csendességeddel, tiszta, mint egy lámpa, egyszerű, mint egy gyűrű. Olyan vagy, mint az éjszaka, nyugodt és csillagos. A csend a csillagokból jön, olyan messziről és olyan egyszerűen. Szeretlek, amikor hallgatsz, mert úgy érzed, hogy nincs ott. Távol és fájdalmas, mintha halott lennél. Mot donc, egy mosoly elég.. És én örülök, örülök, hogy ez nem igaz.

A kezed az én simogatásom, a mindennapi akkordjaim Szeretlek, mert a kezed az igazságért dolgozik Ha szeretlek, az azért van, mert te vagy, szerelmem, bűntársam és minden, és az utcán, egymás mellett Sokkal többek vagyunk, mint kettő, a szemed az én varázsom a rossz nap ellen, szeretlek a megjelenésedért, amely a jövőt nézi és veti, a szádért, amely a tiéd és Számomra a szád nem rossz Szeretlek, mert a szád tudja, hogyan kell lázadást kiáltani Ha szeretlek, az azért van, mert te vagy, szerelmem, bűntársam és minden, és az utcán, egymás mellett Sokkal többek vagyunk, mint kettő, és őszinte arcodért és vándorló lépésedért És könnyeid a világért, mert nép vagy, Szeretlek, és mert a szerelem nem glória vagy őszinte erkölcs, és mert egy pár vagyunk, akik tudják, hogy nincs egyedül Azt akarom, hogy a paradicsomomban legyél Vagyis az én hazámban az emberek boldogan élnek, még akkor is, ha nincs engedélyed Ha szeretlek, az azért van, mert te vagy, szerelmem, bűntársam és minden, és az utcán, egymás mellett Jól vagyunk Már csak kettő maradt

Mert megkaptalak, és nem vagyok Mert rád gondolok, mert nyitva van az éjszaka, mert eltelik az éjszaka És szerelmet mondok, mert azért jöttél, hogy visszaszerezd a képedet És jobb vagy, mint az összes képed Mert szép vagy a lábadtól a lélekig Mert jó vagy a lélektől hozzám Mert lágyan elrejtőzöl a kis és kis büszkeségben Édes Szív Héj Mert hozzám tartozol, mert nem vagy az enyém Mert rád nézek és meghalok És rosszabb, mint a halálom, ha nem nézek rád, szerelmem Ha nem nézek rád Mert még mindig mindenhol létezel, de jobban létezel ott, ahol szeretlek Mert a szád vér és hideg vagy Szeretnem kell téged szerelmem, szeretnem kell, még akkor is, ha ez a seb olyan, mint kettő, még akkor is, ha kereslek, és nem talállak, és még akkor is, ha az éjszaka elmúlik, és nálam vagy, és nem

Un corps, un corps, un corps un corps comme un jour renversé et la nuit dévorée; la lumière de quelques cheveux ça n'apaise jamais l'ombre de mon contact; une gorge, un ventre qui se lève comme la mer qui s'illumine quand il touche le front de l'aube; Quelques Chevilles, Ponts d'Été; cuisses nocturnes qui coulent dans la musique verte de l'après-midi; une poitrine qui monte et balayez l'écume; un cou, juste un cou, juste quelques mains, quelques mots lents qui descendent comme du sable tombé dans un autre sable.. Ez a dolog, ami elmenekül tőlem, a víz és a sötét öröm, a születő vagy haldokló tenger; ezek a száj és ezek a fogak, ezek az éhes szemek, megfosztanak tőlem, és a dühös kegyelme felemeli a mozdulatlan ég felé, ahol a pillanat vibrál; a csókok csúnya, a világ teljessége és formái

Ha az émeröde eljönne, és elveszítené a színét, akkor vége lenne a szerelemnek.. Ha a nap nem melegítene, ha a hold nem létezne, akkor nem élnék ezen a földön, mert az életnek nem lenne értelme, ha nem lenne az életem, az álmaim nője, aki örömet ad nekem... Ha a világ nem forogna, vagy nem lenne idő, akkor én nem halnék meg soha, te nem halnál meg soha, a mi szerelmünk sem... De a idő nem szükséges, a szeretet örök, nem kell nap, hold vagy csillag, hogy tovább szeressünk... Ha az élet más lenne és a halál megérkezett volna, akkor én szeretnélek ma, holnap... Örökre.. Mindig.

Közeledj közelebb a mellkasommal, sötét az ingemben, átszúrja a bőrömet, ékszereimet, és elpusztít engem belülről az ajkaid és az áradásod. Átjuttatni az ereimbe, a véremre, és növelni az artériális folyóimat és a mousse-t, ami a homlokomon megy, amikor a kórházakra gondolok.. Legyél a lényegem, a nyálom, a sírásom, és engedd, hogy elviszlek e vizeken és a gyárakból ugró szikrák súlya ellen.. Még több csatlakozz a végzetemhez, a remegő lovamhoz, és szerezz a lábam a sarkokba, a galambcipőddel és a levő késtől.. Hogy egy személy, egy gesztus, hogy a két test összekapcsolódjon, és ha én megcsókollak vagy te megcsókolsz, érezzük a két ízét a popsicottól és a szőlőből.. Családtársam, ha egyesülsz, hogy még a halál sem tud elválasztani minket, és ez két, Dans la tombe, te te souviens de compléter ma présence et je suis immuable dans ta silhouette

Madame, l'amour est violent, és quand ça nous transfigure ça éclaire a bolondságot gondoltad.. Ne demande pas la paix dans mes bras qu'ils font emprisonner le vôtre: a csókjaim olyanok, mint a háború és a csókjaim olyanok, mint a tűz; és hiábavaló kísérlet lenne elborítani a lelkemet, ha a gondolataim megvilágosnák az őrültséget.. A lelkem világos a szerelem lángjaiban, asszonyom, mint a nap boltja vagy a reggeli palota.. És a te pomádé teparod, és a szerencse üldözi, és az izgatja a gondolataimat.. Ma joie ton palais de riches concepts en nid d'abeille, comme dans le chant sacré: Mel et lac sub lingua tua (Mél és tó a nyelveden). Élvezze a souffléját egy szép pohárban, és az izgatja a gondolataimat.

Édes darab mandula alfajor harkálytollas kígyó kolibri csipegeti a virágomat, issza a mézemet kortyolgatja a cukromat érinti a földet az anthuriumot a barlangot a naplemente kastélya tengerek mennydörgése vitorlás hajó madarak légiója alacsony sirály loquat pálmafa születik strandok a lábamon magas kókuszfa remegő végzetem obeliszkje tabuim totemje babér síró fűzhab a bőrömön tavaszi eső vízesés csatornám féltékenység sétáimra szemed fénye szellő a mellemen játékos szarvas loncomból és mohámból Nevetésem őrszeme, a szívverések őre Castanet Cowbell Öröm rózsaszín egésem női húsból, Emberem, te vagy sivatagi szirmaim egyetlen talizmán varázslata Újra eljöttem tölts meg Üss meg a rekedt hullámok kikötőjéhez Tölts el engem fehér gyengédségeddel, Csend a sikolyaim szétszórnak nő

A harangok szólnak, a szirénák nyögnek, én elengedtem a gyeplőt, vágtam, nevettem, a falakat kikapcsoltam, a gátak darabokra hullottak, a zöld ugrás reményt jelentett, a kék ég hangos horizontokat nyitott, hogy a szél elengedjen: «Tegyetek utat a nőnek, aki nem félt a szerelem dagályától, sem a megvetés hurrikánjaitól" Megverte a régi bort, a vöröset, a fehéret. A szőlők a puha bőrükkel jöttek ki. ujjaid kereksége rám estél elmosod a szomorúságot újjáépíted világítótornyok régi könyvek könyvtárai gyönyörű képekkel Add vissza nekem a vicces macskát Alice, a nyúl az őrült kalap hófehér törpék a sár az ujjak között a gyermekkor lehelete benne vagy a szikrában az ablakban, ahonnan a forgó felső fa születik, kis csészék, szeretlek, megérintelek felfedezlek ló macska szentjánosbogár pipilacha meztelen ember diafán dob trombita Zenélek Táncolok Kattogtatom a sarkamat Meztelen leszek Körbeölellek becsomagol engem csókok Csend álom

Csak akkor, ha szeretsz, ledobom ezt a csiszolt maszkot, és a mosolyom az enyém lesz, és a hold, a hold és ezek a fák Mostantól ez az ég, ez a fény, ezek a jelenlétek, amelyek szédülést okoznak, és éppen most születtek, és örökkévalók, és a szemed is velük születik. A tekinteted, az ajkad, ami amikor megneveznek, felfedeznek. Csak akkor, ha szeretlek, tudom, hogy nem ér véget bennem, hogy mi az élet átmenet, és hogy a halál is átmenet, és az idő egy égő karbunculus, a múlt nélkül, nincs jövő

Egy villámcsapás volt.. Mindketten meg vannak győződve arról, hogy egy hirtelen érzés közelebb hozta őket egymáshoz. Ez a biztonság szép, de a bizonytalanság még szebb. Azt hiszik, hogy mivel nem ismerték egymást, semmi sem történt közöttük. De mi van az utcákkal, lépcsőkkel, folyosókkal, ahol régóta keresztezték egymást? Megkérdezném, hogy nem emlékszel-e - talán egy szemtől szemben történő találkozóra, ami mindig egy forgóajtóban történt, vagy egy "sajnálom"-ra, vagy a "tévedtél" hangjára a telefonon -, de tudom a válaszodat.. Nem emlékeznek rá. Meglepődnének, ha tudnák, hogy a véletlen már régóta játszik velük, egy nem teljesen előkészített véletlen, ami a te sorsoddá vált, ami közelebb és távolabbra hozta őket, ami akadályozta és akadályozta őket, hogy találkozzanak.. Voltak jelek, jelek, de mi van, ha nem voltak érthetőek. Három évvel ezelőtt, vagy akár múlt kedden is, nem lebegtette-e a válláról a lapot? Volt valami elveszett és talált. Ki tudja, talán egy golyó a gyermekkori bozótban. Volt ajtókilincs és csengő, amelyben egy gomb legyőzte egy másik érintkező. Bőröndök egymás mellett, egy szlogenben. Talán egy bizonyos éjszaka, ugyanaz az álom eltűnt azonnal az ébredés után. Minden elv Ez nem más, mint egy folytatás, és az események könyve Mindig nyitva félúton

Nem találkoztunk, nem kerestük egymást a gyümölcsösökben egy almával, a selyem suttogása között a templom hajóiban Mindig egymásban voltunk, a kétoldalas isteni testben, a múzeumok pincéjének középkori festményein és a szüleink ártatlan, papírszerű fotóin Mi, a kereszteződés mesterei, csak egymással szemben állunk, és a bőr tükrében tükröződünk, egészen A világ csendben eltűnt, és az ujjak az ajkaknál az erdők gyökeret vertek a földben, a városok a szaglás által vezettek, a helyek, ahol az emberek végtelenségig építették őket Folyók ömlött a tengerbe, mint a vonatok a pályaudvarokon, megfoghatatlan hegyek megfagyottak a barlangokban Ha én egy hegy vagyok, te egy barlang vagy bennem, egy hely a hegyekben, ahol nincs hegy, egy hely bennem, ahol nem vagyok

A választás sokkal súlyosabb.. Amikor én mondom minden szikrákat azt akarom mondani, hogy ezen a gyengéd kataklizmán túl, te is újraírod a gyerekkoromat, ezen az korban, amikor felnőttek és ünnepélyesek és ünnepélyesek dolgokról beszélnek, és te, ellenkezőleg, tudod, hogy ez nem megy.. Azt akarom mondani, hogy visszaállítottad a serdültségemet, azt az időt, amikor egy agyalágyott öregember voltam, és tudod, hogyan húzd ki ebből a homályos terepről a örömöm gyümölcsét és a virágzásomat, amikor nézed.. Je veux dire te secoues ma jeunesse, ez a korsó, amit personne n'a jamais pris dans ses mains, ez az árnyék, amit personne n'approchait de son ombre, et toi, par contre, tu sais comment le secouer jusqu'à ce que les feuilles sèches commencent à tomber, et le trame de ma vérité reste sans exploits.. Azt akarom mondani, elfogadod a felnőttségemet, ezt a sokféle sztupért és tapasztalatot, ezt a különös szűk szorongást és hót, ezt a gyertyát, ami a halált világítja, ezt a szegény élet szakadékát.. Comme vous le voyez, c'est plus grave, Beaucoup plus sérieux, Parce qu'avec ces mots et d'autres, Je veux dire, hogy te nem vagy olyan egyedül, a kedves lány, hogy te vagy, de de les femmes splendides ou prudentes, amit akartam, vagy amit akarok.