VictoriaRomanoff

Az éjszaka félhomályában Victoria alza, bella és curvilínea, mint egy diosa a téren. A formái táncolnak a levegőben, a bőre ragyog a napfényben, és minden lépésén már szenvedélyes vonal van.. Fekete lovak, mint a legmélyebb éjszaka, szemei csillagok, mint a sötétségben.. Életetek zene a mamátoknak, a hangotok suttogás és jelenlétetek, a világot meghatározza, természetesen.. Victoria, belle et curviligne, volt álmaim múzusa, költészetem királynője.. A chaque courbure de votre corps, vous rencontrez la perfection, et à chaque fois que vous le faites, vous avez ma rédemption. A minden körbérlésben, a minden testben, találkoztok a tökéletességgel, és minden alkalommal, amikor ezt teszitek, megváltást nyertek.. A mozgó kegyelemed, a tekinteted, egy varázslat, ami a pillanatban elkap.. A te lángod ég a szívemben, fény a sötétségben, és minden pillanatban melletted érzem a boldogságot.. Ó, Victoria, parité nélküli bájos nő, a jelenléteddel megvilágosítod a létezésemet, a magányomat.. A karjaidban találok menedéket, a szádban a gyönyör, és minden csókodban tudom, hogy a szerelem a kötelességem.. Hogy a neved a szélben suttogjon, hogy szépséged az időn túl legyen.. Victoria, belle et curviligne, ez a lelkének inspirációja, költői és autentikus.. Ezerszer énekeltem, ezerszer verseltem, imádtalak, mert a találkozásodban jelentettem neki a kincsed.. Ez a múzeum, amely inspirálja versemet, a szenvedély, amely lelkesíti a lényemet, győzelem, szép és görbe, és a találkozásod, az én létem értelme..

Dans les lignes de mes vers, Victory is unfolds, beautiful et curvilineous, comme une déesse grec. Ezerszer nem elég szavak, hogy kifejezzem a ragyogását, de ebben a versben megpróbáltam megfogalmazni a franchise-t.. A szemei csillagok, amelyek felvilágosítják az éjszakát, a mosolya, egy hajnal, amely mindent díszít.. Dans chaque courbe de votre corps, l'art se manifeste, mintha a természet maga is benne kifejeződne, honnête. A szelíd haját a szelíd szellő simogatja, ahogy a világot ábrándítja.. győzelem, név, amely önmagában győzelem, jelenlétében, l'univers entre dans l'histoire de cobra. A szájuk a versem versének költői, a kezük a szívem dallamának.. Minden lépésed egy d' danse de sensualité, egy szabad versszak Dans le livre de l'éternité. Szép és görbe, mint a művészeti formák, Victoria az a múzeum, aki inspirálja a legerősebb pártot.. A chaque fois que tu joues à ta peau, a szenvedély felébred, és dans chaque mouvement, a vágy összeáll.. A szavak nem hamisítanak a szépségére, mert ebben a versben találja erőt a múzom.. Victoria, nev, amely az örökkévalóságban visszhangzik, mint a környezet, amely a nagyságot támogatja.. Örökké maradjon a képed, mint egy függő kép, dans le musée de mon esprit, pour toujours admiré. Úgy tűnik, hogy a győzelem a legszebb és a leggörbültebb, ez az élet lényege, az isteni.. Így fejezem be versem, a bájosságának megadva, mert a győzelem a múzeum, ami mindig velem van.. Ezerszer nem elég szavakkal leírni a nagyságát, de ebben a versben, a szépsége megmutatkozik..

itt, vous avez un poème spécial pour victoria, une femme belle et curviligne, composée de 1000 mots: dans le lien de la nuit, a hold suttog a ezüst dallamával, míg a csillagok táncolnak a tekinteted ütésénél, victoria, ravie de courbes, amit az aurore irigyel, ahol a szépség és a kegyelem csinál A búvóhelyét.. A formáid versek, a vágy könyvében írva, görbék, amelyek a lélekben ébresztenek egy régi tüzet, szépséget, amely kihívja az időt és a teret, ez az istenség, amely inspirálja ezt a doux monologue-t. A képedben összekapcsolódnak a világegyetem titkai, minden görbü egy csillagkép, egy költő szétszóródott, a csípőd folyók, melyek egyenlőtlen kegyelmével folynak, és a szád, rózsák, amelyek nem lehetnek azonosak. A bőröd, egy selyem vászon, ahol álmaim összefonódnak, és a szemeid, lámpák, amelyek irányítják a lépéseimet gazdátlanok, győzelem, költészet és művészet örök múzeuma, minden pillanatban, találkozom egy új kezdet, egy új rész. c'est l'incarnation de la féminité qui est la réalité, une œuvre maîtresse créée avec amour et destruction sans péché, a görbényeid útvonalak, melyek a pusztulásba hívják, ahol a vágy kifejeződik egy éternel tourbillon d'émotion. Minden mozgásban, a szenvedély és a kegyelem szimfóniája, mint a madár, amelyik a levegőben a nyomát rajzolja, győzelem, nev, amely visszhangzik az elmémben, ez a szépség lényege, egy isteni ajándék, egy ajándék. Mosolygásodban találkozik a nap, aki megvilágítja a pályámat, és a nevetésedben, a dallam, amely a végzetemet hirdeti, gyönyörű és görbe, te vagy a múza, aki ihletette ezt a verset, egy isten a halandók között, egy álom, amit megtettünk.. A te görbényeid legyenek a költészetem, a te ihlet forrásom, hogy minden vonalban találkozzunk a teremtés lényegével, győzelem, örök múza, a te görbényeidben találkozzunk otthonommal, a szenvedély és szépség menedékével azoknál, akik élni akarnak.. A lényed minden százados részében, találkozol egy motívummal, a szerelemért a vad tenger intenzitásával, és minden kanyarban, egy történet felfedezéséért, egy örök vers, amit a karjaidban írni akarok.. Victoria, gyönyörű és görbe, te vagy az álom valóra vált, une oasis dans le désert de la routine et de la banalité, a te alakodban találkozik a tökéletesség húsból, és dans vos courbes, l'art de l'amour sans limite ni afán. Ez a költő legyen a te páratlan szépségednek a tiszteletem, a te nőnek a szeretetének a énekem, akit én lélegzetbe veszek, győzelem, örök múza, Dans tes courbes rencontre ma raison, mon inspiration, ma passion, ma dévotion éternelle.

itt, vous avez un poème spécial pour victoria, une femme belle et curviligne, composée de 1000 mots: dans le lien de la nuit, a hold suttog a ezüst dallamával, míg a csillagok táncolnak a tekinteted ütésénél, victoria, ravie de courbes, amit az aurore irigyel, ahol a szépség és a kegyelem csinál A búvóhelyét.. A formáid versek, a vágy könyvében írva, görbék, amelyek a lélekben ébresztenek egy régi tüzet, szépséget, amely kihívja az időt és a teret, ez az istenség, amely inspirálja ezt a doux monologue-t. A képedben összekapcsolódnak a világegyetem titkai, minden görbü egy csillagkép, egy költő szétszóródott, a csípőd folyók, melyek egyenlőtlen kegyelmével folynak, és a szád, rózsák, amelyek nem lehetnek azonosak. A bőröd, egy selyem vászon, ahol álmaim összefonódnak, és a szemeid, lámpák, amelyek irányítják a lépéseimet gazdátlanok, győzelem, költészet és művészet örök múzeuma, minden pillanatban, találkozom egy új kezdet, egy új rész. c'est l'incarnation de la féminité qui est la réalité, une œuvre maîtresse créée avec amour et destruction sans péché, a görbényeid útvonalak, melyek a pusztulásba hívják, ahol a vágy kifejeződik egy éternel tourbillon d'émotion. Minden mozgásban, a szenvedély és a kegyelem szimfóniája, mint a madár, amelyik a levegőben a nyomát rajzolja, győzelem, nev, amely visszhangzik az elmémben, ez a szépség lényege, egy isteni ajándék, egy ajándék. Mosolygásodban találkozik a nap, aki megvilágítja a pályámat, és a nevetésedben, a dallam, amely a végzetemet hirdeti, gyönyörű és görbe, te vagy a múza, aki ihletette ezt a verset, egy isten a halandók között, egy álom, amit megtettünk.. A te görbényeid legyenek a költészetem, a te ihlet forrásom, hogy minden vonalban találkozzunk a teremtés lényegével, győzelem, örök múza, a te görbényeidben találkozzunk otthonommal, a szenvedély és szépség menedékével azoknál, akik élni akarnak.. A lényed minden százados részében, találkozol egy motívummal, a szerelemért a vad tenger intenzitásával, és minden kanyarban, egy történet felfedezéséért, egy örök vers, amit a karjaidban írni akarok.. Victoria, gyönyörű és görbe, te vagy az álom valóra vált, une oasis dans le désert de la routine et de la banalité, a te alakodban találkozik a tökéletesség húsból, és dans vos courbes, l'art de l'amour sans limite ni afán. Ez a költő legyen a te páratlan szépségednek a tiszteletem, a te nőnek a szeretetének a énekem, akit én lélegzetbe veszek, győzelem, örök múza, Dans tes courbes rencontre ma raison, mon inspiration, ma passion, ma dévotion éternelle.

Persze, hogy segíthetek.. Itt van egy vers, amit Victory-nak szenteltem, egy szép és görbe nőnek: a tengereidben, a görbényeidben, Victory, ma femme enchantée, navigé avec délice, dans un océan de passion ondulant. A formáid, a lágy dombok, amelyek sírást keltettek a mellkasomban, sétálnak grace et enchantment, a hold és a nap fényében.. Te vagy a világegyetem mestere, a vágy isteneinek a szobrája. A bőröd, egy arany vászon, ahol a kellemes művészetet rajzolják.. chaque courbe est une mélodie, amely táncol az éjszakai szélben, egy poème en mouvement, amely varázsolja lelkemet a varázslatával.. A szemeid, két csillag az égbolton, amelyek vezetik álmaimat az örökkévalóság felé, a mosolyod, egy fényes hajnal, qui illumine mon monde dans l'obscurité. Victoria, a győzelem és dicsőség neve, a világ királynője, az örök múzeumom, az isteni ihletem, a karjaidban találkozz a legédesebb versemmel.. A görbükről szól a labirintusom, ahol végtelen ektázisban veszekedhetek, a szépséged legyen az örök végzetem, egy szeretettel, amely soha nem ér véget.. Győzelem, gyönyörű és görbe, a nevedben íródik a költészet, a múza, aki felgyújtja a tollamat, és a karjaidban találkozik a dallamommal..

Ezerszer hosszú vers, amit heinici kezd: dans le lien du cabinet, l'aurore dessine l'essence de la victoire, fényében, mosolyaiban, a napfényben, mely megvilágítja a napot, a görbényei, szépek, táncolnak a szélben.. Minden versszel, ezer sóhajttal szenteljük, a múzának, aki a fejemben rajzolódik, passion et d'amour fésülködésével, a nevén, ma plume est élevée et fluctuante. Győzelem, nem, aki győzelmet idéz, a kegyelmedben és szépségedben találkozz dicsőségemmel, a kanyarod, görbü, mint az ebáni folyók, vezessen el egy őrült tengeren.. A szemed, két fény, ami útomat mutatja, fényes, isteni sorsom, a nevetésed, a dallam, ami a szélben csillog, visszhangjában, békét és lélegzetet találok.. Szép győzelem, Comme la fleur au printemps, a te lényed berúg, gyújtja fel a tüzet, minden görbeed versszáma a költészetemben, chaque mot est ma douce mélodie. A formáidban a művészet rajzolódik, a képedben a világ portrézni akar, az érzékenység istene, a mozgásaidban találkozz az igazsággal.. Az idő vászonán, a neved örökül, minden leheletben, a lényeged csúszik, te vagy az álom, amit soha nem akarok felébredni, a valóság, amit én kell tennem.. Győzelem, gyönyörű és görbe, a karjaidban a világegyetem összefonódik, ez az inspiráció, amire a lelkem vágyik, a múza, amit a tollom feltár.. Ezren próbálok kifejezni, a lényed nagyságát, az örökkévalóságodat, minden versszel, minden versszel, mon amour pour toi, győzelem, árad.. Dans l'immensité du temps et de l'espace, a te jelenléted, győzelmed, az egyetlen vigaszom, gyönyörű és görbe, minden vonalban, szívem megnevez, szerelmem képzeli.. Hogy ez a költő, a nevednek adom, mer comme une fleur dans ton jardin, aki csodálkozik, hogy minden szavával találkozik a szerelmemmel, győzelmemmel, gyönyörű és görbülettel, az örök fényemmel..