SopphiesWett

“A könyvet a francia származású Albert Ruy Sánchez írta, aki a Farkas című regényéből ismert.. Hadd legyek én a farkas szomjúság és kutya és éhség árnyéka aki behatol a tested éjszakájába nedves, megingatott lépésekkel, a bizonytalan erdődben a tenger illata vezérel a hullámod felé hogy megérintsem a mosolygásod növekvő holdját. Hadd ismerjem a nyelven is a legmélyebb sötétséget, a legcsendesebbet, és hívjam fel ismétlődő mozdulatokkal, ritualitásokkal, mint a üvöltések, a teljes holdat a testedből, amely hozzád visz, mintha én lennék, a kezedben, a vizet, amit fényes hullámsá változtatsz. “Gyökonda Belli, hadd szórjam el az almafélét a szexedbe, a mango nektárokat, a strawberry-t, a tested minden gyümölcs.. Ölellek és a mandarinok futnak, csókollak és minden szőlő a szívének rejtett bort öntötte a számra.. A nyelvem érzi a karjaidban az édes narancslé, és a lábadban a gránátfenyő rejt el a csábító magjait.. Engedd, hogy szedjem a víz gyümölcsét, ami a pórusaidban izzad: citrom és barack emberem, adj inni a barack és banán forrását cseresznyecsomagokat. A tested a elveszett paradicsom, ahonnan soha, soha, egyetlen isten sem tud kiűzni.. “Roque Dalton, szeretem a meztelenségedet, mert meztelenül a pórusaidból iszol, mint a víz, amikor a falai közé merülök.. A meztelenséged a hővel lerombolja a határokat, minden ajtót kinyit, hogy megmondjam, kézből fog, mint egy elveszett gyermek, aki benned elhallgatja korát és kérdéseit.. A te édes, sós bőröd, amit lélegzek és szívok, az én világegyetemévé válik, a hit, amit táplálok, az illatos lámpa, amit vakként emelek, amikor árnyékok mellett a vágyak ugatnak.. Amikor csukott szemmel levetkőztetsz, a nyelvem egy szomszédos pohárjába illeszkedsz, a kezeim közé illeszkedsz, mint a szükséges kenyér, a testem alá illeszkedsz, mélyebb, mint az árnyéka.. Aznap, amikor meghalsz, meztelenül temetlek el, hogy tisztán legyen a földre jutott részed, hogy megcsókolhassam a bőröd az utakon, hogy minden folyóban szőrt a hajod.. Aznap, amikor meghalsz, meztelenül temetlek el, mint amikor újjászülettél a lábam között.. “Földtestek mechanikája (szemcsapás))

A szeretet úgy létezik, mint a tűz, hogy szépségében felperzselje a világ minden csúnyaságát. A szeretet a jóindulatú istennők ajándékaként létezik azok számára, akik szeretik a szépséget és megsokszorozzák, mint a kenyereket és a halakat. A szeretet csak ajándékként létezik azok számára, akik hajlandók lemondani minden más ajándékról. A szeretet azért létezik, hogy a világban lakozzon, mintha az a paradicsom lenne, amelyet egy elvonult szerető elvesztett a lustaság miatt a bölcsesség hiánya miatt. A szerelem azért létezik, hogy az órák felrobbanjanak, a hosszú rövid legyen, a rövid végtelen, és a szépség eltörölje a világ csúnyaságát..

Szemek, amelyek lejjebb viszik az enyémet Egy nevetés, ami elveszett a száján Itt van az érintetlen portré Arról az emberről, akihez tartozom Amikor a karjaiba vesz Amikor suttogva beszél hozzám Rózsaszínben látom az életet A szeretet szavait mondja Mindennapi szavak És tesz velem valamit Belépett a szívembe A boldogság része Tehát tudom az okot Ő nekem Én érte Az életben Azt mondta nekem, megesküdött Egy életre És amint meglátom Aztán érzem, hogy a szívem dobog bennem A szerelem éjszakái véget érnek Egy nagy boldogság, amely elfoglalja a helyét A bajok elhalványulnak Boldog, boldog meghalni Amikor a karjaiba vesz Amikor suttogva beszél hozzám Rózsaszínben látom az életet Azt mondja nekem A szeretet szavait mondta Mindennapi szavak És tesz velem valamit Belépett a szívembe A boldogság egy része Tehát tudom az okot Te vagy értem Én érted Az életben Azt mondtad nekem, megesküdtél nekem Egy életre És amint meglátom Aztán érzem, hogy a szívem dobog bennem

Néhány fiú megcsókol, Néhány fiú megölel. Azt hiszem, rendben vannak. Ha nem adnak nekem megfelelő elismerést, akkor elsétálok. Koldulhatnak és könyöröghetnek, de nem látják a fényt, ez így van. 'Mert a fiú a hideg kemény pénzzel mindig Mister Right, Mert mi vagyunk.. [Chorus:] Egy anyagi világban élek, és én egy anyagi lány vagyok. Tudod, hogy egy anyagi világban élünk, és én egy anyagi lány vagyok. Néhány fiú romantikus, Néhány fiú lassú tánc. Ez rendben van velem. Ha nem tudják felkelteni az érdeklődésemet, akkor hagynom kell őket. Néhány fiú megpróbálja, és néhány fiú hazudik, de nem hagyom őket játszani. Csak fiúk, akik megtakarítják fillérjeiket Esős napomat Mert azok.. [A fiúk jöhetnek és a fiúk mehetnek. És ez rendben van, látod. A tapasztalat gazdaggá tett És most utánam vannak, Mert mindenki.. [Kórus] Egy anyag, egy anyag, Egy anyag, Egy anyagi világ. Anyagi világban élni, Anyagi, Anyagi világban élni.

Ébressz fel így, ropogós testtel, a vágyakkal, melyeket a visszatérésed ígérete gerjeszt, a vágyaink lényegével, a mosolyod üregeivel, a figyelmen kívül hagyott bánatoddal, a gyötrelmeink bőségével, Ezután majd megtanulom élvezni az óráim magányát, azokét, amelyek nem értik az órákat, tudván, hogy Megtartom magamban az összes nedves emléked

A mellkasodban gyökerezek Gyökereztess engem a kebledben, minden szívveréssel Vess engem a karjaidba, simogatásokkal megtermékenyítve Édes szerelmet, szirupot a szádban Öntözd kezemmel törzs-emberedet, egyedül az enyémet Minden éjjel benned született, ágakba csavarva, halott levelekből és termékeny földből: húskavalkád, mint egy csavart lonc Hogy minden hajnalomon kihajtson neked Csomagolj be szomorú zöld mosolyodba, amíg el nem tűnök, és egy szerelmi történet, a miénk szerelmi komposztjává válok, napból, fényből és földes vérből

Canon en re mayor de Pachelbel Canon de Johann Pachelbel Resumen Letra Letra Te vagy a szerelem, az életem, a legjobb esélyem, hogy szabadon éljen.. Te vagy a szemem, amikor a tenger felett lemenő napot nézem, a tüdőm, amikor a hűvös szellő gyengéden fúj belém, Te vagy a fülemben, amikor a Canon D-t hallgatom. A boldogságom voltál, vagy és mindig is leszel.. Amikor nevetsz, amikor énekelsz, amikor sírsz és amikor álmodsz Amikor közel vagy, vagy amikor távol vagy, mindig leszel, mindig voltál és mindig leszel, mi cario, a lelki társam, az első számú gyengeségem és a legnagyobb erősségem. Amikor megszülettél, amíg élsz és még hosszú ideig a halálod után is az enyém voltál, vagy és mindig az enyém leszel.. Legédesebb édes, legdrágább kedvesem, egyetlen bizalom és reménység Isten után és a félelmektől való szabadságom. Mindig az én Szerelmem, nem számít milyen messze vagy milyen közel Az óceánok olyan hatalmas, amennyire csak lehet látni az ég alatt olyan kék és túl az összes hegy legmagasabb csúcsai. Oly messzire, mélyre és hosszúra, az irántad érzett szerelmemnek, oly erősnek és tartósnak, oly valódinak és igaznak

Egy nő teste, fehér dombok, fehér combok, úgy nézel ki, mint a világ a te feladványodban. A vad paraszti testem megráz téged és felrobbantja a fiamat a föld alól. Magányos voltam, mint egy alagút. A madarak elmenekültek előlem, és az éjszaka hatalmas inváziója átjárt. Hogy túléljem, én kővel és nyíllal és fegyverrel építettem.. De eljött a bosszú ideje, és én szeretlek. A bőr, a mousse, a lait avide et ferme testéből. Ó, a mell erek! Ó, a hiány szemei! Ah, a szemérem rózsák! Ó, a lassú és szomorú hangod! Feleségem teste, a te kegyelmedben fogok kitartani. Szomjazásom, határtalan vágyam, határozatlan utam! Sötét csatornák, ahol az örök szomjúság folytatódik, és a fáradtság követi, és a végtelen fájdalom.

Egy leány álmodott egy leányról, aki egy szeretővel aludt, akit gyengéden szeretett, és hogy benne mindenben szorgalmas volt, és egyáltalán nem volt gondatlansága. Bár nem érezte jól magát, végül ellenállt, mondván: „Mit fognak mondani rólam az emberek? Mit mondanak majd rólam az emberek? ”, sőt, eleget tett a balesetnek, és a ketten véglegesítették a veszekedésüket.. A gáláns megcsókolta, és nagyobb hőséggel ölelte át, mint egy égő fatörzs; az édes dolog, hogy kiömlött, még el sem kezdődött, amikor felébredt, és azt mondta az álomnak: "Hogy egy kicsit tovább tartson, mibe került neked, mert nem kis öröm volt számomra?”

Biztos vagyok benne, hogy érdekel, ha látlak, ne gondolj rá annyira, itt hajlandóak vagyunk mindent megadni, amit egy olyan ember, mint te, megérdemel, egy jó időt, amit egyedül tölthetünk, ne gondolj rá annyira, ha láttál engem élőben, tudod, hogy szeretem, és tudod, mire vagyok képes, akkor ne gondolj rá annyira

Ahol a nap éjszaka elbújt, hogy feltölthesse az akkumulátorát, hogy fényben töltsön, és folytassa a napirendjét.. Egy kis sziget volt, melyben a tenger minden vízzel fürödött, és a sziklákat elválasztva, és a nagy lányt magával vitte.. Egy madár repül, hallaba cansada, ha látja ezt a szigetet, odáig tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott.. Mindig úgy tett, mint a legmagasabb részén, ahol a legkeményebb sziklákat szokta találni, és amikor megpróbálta megenni a kis magot, eltévedt a lyukban.. Csalódott és szomorú folytatta útját keresve egy másik szigetet, ami nem boldoggá tette a férfit.. A történet végéről már nem tudtak semmit. Nincs feljegyzés arról, hogy sikerült-e elérni.. Míg a szigeten maradt, a mag szilárdan ragadt a sziklához, és ott csírázott, és visszacsapott a salátás vizek cseppjei és az esőcseppek, amelyek télen megérkeztek.. Gyengén nőtt, de bella florot sugározott a meztelen sziklából. Csak a saját színét sugározta körülötte.. llegaron festők örökre tartják képüket és a colibríesek is szívják meg a gyümölcsüket. Aztán egy költő néhány verset írt, ami elmeséli a bella flor történetét..

Gyere és nézd meg, hogy mit tudsz felfedezni egy új emberről, aki tele van tapasztalatokkal és történetekkel, amelyek nagyon érdekelhetnek, ne gondolj túl sokat, és gyere és ismerj meg engem is adj egy esélyt, hogy megismerjelek

Sokszor utazom egy országba és élvezem az új dolgokat, nagyon megnyílt az elmém, új dolgokat tanítottak nekem, érdekes életet, új konyhaművészeteket és mindent, amit egy új hely ad nekem.

Jöjj és nézzünk új tájakat, öröm lesz megismerni veled a világot, tele új élményekkel, új és minden mindent, amit az elméd adni vagy adni akar, vagy ahogy tetszik, csak éljük a pillanatot

A mi otthonunk és helyünk, az élet és a szeretet forrása, amelyet meg kell őriznünk. Minden nap szennyezzük a természetet, tetteinkkel és hulladékunkkal, elfeledkezve arról, hogy mi is részei vagyunk, és ő is a mi részünk..

A Föld mindent biztosít, amire szükségünk van, a levegőtől kezdve, amit belélegzünk, a víztől kezdve, amit megiszunk, és az ételtől kezdve, ami táplál bennünket. Itt az ideje, hogy tudatosítsuk és gondoskodjunk édesanyánkról, hogy az élet forrása maradjon a jövő generációk számára..

Ne hagyd, hogy a nap véget érjen, amíg nem nőttél egy kicsit, boldog nem voltál, és nem nőttél meg álmaidban.. Ne engedj a lehangoltságnak. Ne engedd, hogy bárki is elvegye tőled a jogod, ami szinte kötelesség.. Ne hagyja abba az vágyat, hogy valami rendkívüli legyen az életedben.. Ne feledd, hogy a szavak és a költészet megváltoztathatja a világot.. Bármi is történik, a lényegünk sértetlen.. Szenvedélyes lények vagyunk.. Az élet egy sivatag és egy oázis.. Leüt minket, megsebesít, tanít, saját történetünk főszereplőjévé tesz.. Bár a szél ellen fúj, a hatalmas mű folytatódik:. Soha ne hagyj abba az álmodozást, mert az álmokban szabad az ember.. No caigas en el peor de los errores: A csend.. A legtöbbjük borzalmas csendben él.. Ne add fel magad!. Menekül!. “A világ tetőin keresztül kiáltok, mondja a költő. Értékeli a szépséget a egyszerű dolgokban. Szép verseket lehet írni apró dolgokról, de nem tudunk magunkkal horgászni.. Ez a pokolba süllyed a világ.. Élvezd a félelem, amit az életed okoz.. Élje élénken, közönség nélkül.. Gondolj arra, hogy a jövő benned van, és küzdj a feladatot büszkén és félelem nélkül.. Tanulj azoktól, akik megtaníthatnak. A múltunk élményei, a "halott költőink" segítenek az életben járni.”. Ne hagyd, hogy az élet elmenjen, anélkül, hogy élnéd..

Szerelmesnek lenni, barátaim, az, hogy gyengéden szenvedjük a tér és az idő.. Egy reggel a virágok és gyümölcsök titkával ébredünk fel.. Megszabadulni magamtól és egyesülni más teremtményekkel.. Nem tudni, hogy a távoli keserűség idegen vagy személyes-e. A nyomorúság folyó zűrzavaros vizét a forráshoz vezetni.. A világ világosságát osztani, és egyúttal a sötét éjszakáját is.. Csodálkozni és örülni, hogy a hold még hold.. A test és lélek bizonyítéka, hogy a férfias feladat kevésbé nehéz.. Mindig azt kell mondanod, és soha többé nem.. És ez, barátaim, azt is jelenti, hogy tiszta kezünk legyen. Szerelmes lenni, barátaim, az az, hogy édesen szenvedjük a teret és az időt. Egy reggel a virágok és gyümölcsök titkával ébredünk fel.. Megszabadulni magamtól és egyesülni más teremtményekkel.. Nem tudni, hogy a távoli keserűség idegen vagy személyes-e. A nyomorúság folyó zűrzavaros vizét a forráshoz vezetni.. A világ világosságát osztani, és egyúttal a sötét éjszakáját is.. Csodálkozni és örülni, hogy a hold még hold.. A test és lélek bizonyítéka, hogy a férfias feladat kevésbé nehéz.. Mindig azt kell mondanod, és soha többé nem.. És ez is, barátaim, biztos, hogy tiszta kezeket..

Minden mennyei égen túl, ahol a nap fekete háttérrel süt, élt egy gyönyörű kis hercegnő, aki virágos mezőn járt.. A távoli bolygókon született hercegnők a magány óráiban is megmérgezik a jellemüket. Szigorúan viselkedő tanítók tanítják őket, hogy szeressék a szépet és beszéljenek gyengéden.. Egy reggel, amikor imádkozott, hajnali hajnala előtt az oltár előtt, egy finom, illatos üzenet érkezett, ami a királyi jelenlét sóhajában volt.. “Én vagyok a kis herceg a mesében, aki szerelmeskedni vágyik a te szerelmedre, aki egy kis bolygó közepén a legszebb virágot termeszti neked.. Gyere hozzám, a kis elbűvölő hercegnőm ideér, a kis szeretett hercegnőm, akit leginkább szeretnék, hogy mindig te légy a szerelmem.. Együtt megyünk a csillagok útján, meglátogatunk egy szörnyeteget, aki a sivatagban él, egy kígyó lesz a legkedvesebb barátunk, élvezni fogjuk a nyílt területen nőő fűt. És egy délután a hercegnő utazásra indult. Vajon a sárkányon lovagolva jött, a kristályos nevetés kezdetén, vagy a reggeli fény fényében? De a hatalmas távolságban az égen a kis hercegnő egyszerűen eltévedt. Nem találta meg a helyet, ahol a herceg várt.. A föld szélén állt, ahol sok folyó folyik a hegyekről, nagy sivatag, hegyek, gyönyörű tavak és egy hatalmas, csendes tenger fürdik.. És feladta a visszatérés útját, elcsábítva egy csöpp csöpp csillogó szépségével, amely a piros színe kapcsán elcsábította, miközben egy csöpp csöpp csöpp ágon lógott.. És a nagykorúak szép nevet adtak neki, ami ENE-vel végződik és a Tengerrel kezdődik, és a legcsinosabb nevek közül választották ki, amit találtak.. És a hercegnő a föld minden részén sétál, szépséges virágokat ültet mindenütt a kertjeiben, mindig virágzóak, és sok más vár rá, hogy virágzzon.. Egy.. A Sigue.

Másrészt a fényes csillagfényen és amikor a földre vetette a sugarat, rájött, hogy egy nagyon szép lány van.. És a földön járva minden belemegy, és a szépségét látja, és a virágokat csókolja, és a gyengéd szeretettel, és a nagy édességet látja.. És amikor összehasonlította a virágokat a lánnyal, azt találta, hogy egyikük sem olyan szép, sem a liliomok, a fuksziák és az allélok, és így Martita nevet adta neki. Martita nagy nyomás alatt nőtt, és a rózsaszínes koronában üldözte a mariposasokat.. A táborban futott láb nélkül, a sziklákon a gyümölcsöket gyűjtötte, a délután szépségét nézte, és mindent megtette.. A farmon a kertben játszott, meghódította a cseresznyefát, a gyöngyszemet, a pálma árnyékát, a manzánót, a szénharmatot, a gabonát.. Mindig jó lovon lovagolt, amikor kislány volt, és elment a városba, hogy megvegyen egy kis sütőt vagy egy kis pillett.. Ha valami nagy bánat érte, behatolt, és szüksége volt rá, hogy jó segítő legyen, vagy egyszerűen, amikor szomorú volt, elment játszani Don Genaro barlangján.. Egy vasárnap reggel meglátott egy kisfiút, aki a boltban volt, miközben az ablakon nézett.. És eljött a szerelem, a csodás csábításával, eljött a szerelem, a mondásokkal és a kínokkal, és minden érzékével, napjaival, óráival és pillanataival,. És a szerelem varázslataihoz hasonlóan, a hatalma elnyelte, elhagyta a luxus életét és a házát, és szinte lányként, újra asszony lett.. Így kellett volna lennie, ahogy Isten engedi, el hombre no rebata bár mindenki ellenezte és egy ismerős vita alakult ki.. A szerencsében született lány emlékezetben maradt A szegénységet megkülönböztetetten és illemben élte Karjainak ringatása váltotta fel a bölcsőt Gyermekei voltak a vezetője.

Mindig úgy sétáltam, hogy a házhoz vezetett, amikor hirtelen megjelent a legszebb lány.. A néző visszatért a szemembe, ma ragyogtak a nap és az aleli: elfogadott egy rózsa ajándékot, és aztán mosolygott, amikor én mosolygtam.. Nyolc nap állt meg az útjukon és eljutottak, míg el nem ébredtem. A csillagok gyengéden néztek rám, a hold pedig sírva sír a tengeren.. Én a legszebb virágokat látom, és én a virágokat hallom, és én a madarak hangját hallom, amit csak tegnap hallottam.. Aludtam a virágok illatában, ami a völgy szélén van, és megtapasztaltam a zöld tükörben, mélyen a szomorú tekintetében.. Szétzúzza a szelet a csendet énekelve, triánázza a madarat a gyönyörű énekével, vibrálja a lelkemet a szépekkel, dobogjon vidámul a hű szívem. Hoy yo centro mi vida en amarla y su aureola es total esplendor énekeltem a dalokat, amiket énekelnek azok a férfiak, akik tudják, hogy szerelmesek.

Ahol a nap éjszaka elbújt, hogy feltölthesse az akkumulátorát, hogy fényben töltsön, és folytassa a napirendjét.. Egy kis sziget volt, melyben a tenger minden vízzel fürödött, és a sziklákat elválasztva, és a nagy lányt magával vitte.. Egy madár repül, hallaba cansada, ha látja ezt a szigetet, odáig tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott tart, ott.. Mindig úgy tett, mint a legmagasabb részén, ahol a legkeményebb sziklákat szokta találni, és amikor megpróbálta megenni a kis magot, eltévedt a lyukban.. Csalódott és szomorú folytatta útját keresve egy másik szigetet, ami nem boldoggá tette a férfit.. A történet végéről már nem tudtak semmit. Nincs feljegyzés arról, hogy sikerült-e elérni.. Míg a szigeten maradt, a mag szilárdan ragadt a sziklához, és ott csírázott, és visszacsapott a salátás vizek cseppjei és az esőcseppek, amelyek télen megérkeztek.. Gyengén nőtt, de bella florot sugározott a meztelen sziklából. Csak a saját színét sugározta körülötte.. llegaron festők örökre tartják képüket és a colibríesek is szívják meg a gyümölcsüket. Aztán egy költő néhány verset írt, ami elmeséli a bella flor történetét..