SamanthaSingh

_♥Samantha Singh dalszöveg♥_

Gyere, érintetlen és kacér epifánia, vigasztald a szerelmem, aki ma meghalt, hogy felmelegítse a sivatagi thalamusomat, a bohém thalamusomat, ami lehűl. Boríts be a testedbe, szerelmem. Boríts hízelgéssel, ha reggel felébredek a bizonytalan fényben, mely meglep, eltakarva gyötrelmemet. A mézes ajkaim undorítóak, a mirtusz és a szegfűk szaga, a szádban csöpögő lelkesedés; és a bánatot és a fájdalmat a szerelem szabad egyesülésébe olvadva, élvezzük az örömöt a görcsben.

______________________________________♥_♥_______________________________________ ____________________________________________

Jöjj, ép és kacér vízkereszt, vigasztald szerelmemet, amely ma halott, hogy melegítse elhagyatott talamuszomat, bohém talamuszomat, amely kihűl. Tekerj be engem a testedbe, kedvesem. Hízelgésbe burkolózom, ha reggel felébredek a bizonytalan ragyogásra, amely meglepi gyötrelmemet elfátyolozva. Mézzel tömöm ajkaimat, mirtuszok és szegfűk illata, amely lelkesedést csöpög a szádba; És a bánatot és a fájdalmat a szeretetek szabad összekapcsolásában egyesítve élvezzük az örömöt a görcsben.

______________________________________♥_♥_______________________________________

____________________________________________

Jöjj, ép és kacér vízkereszt, vigasztald szerelmemet, amely ma halott, hogy melegítse elhagyatott talamuszomat, bohém talamuszomat, amely kihűl. Tekerj be engem a testedbe, kedvesem. Hízelgésbe burkolózom, ha reggel felébredek a bizonytalan ragyogásra, amely meglepi gyötrelmemet elfátyolozva. Mézzel tömöm ajkaimat, mirtuszok és szegfűk illata, amely lelkesedést csöpög a szádba; és a bánatokat és fájdalmakat a szeretetek szabad összekapcsolásában egyesítve, élvezzük az örömöt a görcsben.

______________________________________♥_♥_______________________________________

______________________________________________

Polinéziai Lubrica a csípőd polírozott tengerében. A dohány és a fa trópusi, melyet a tengereid hullámai rántanak. A fagyott sarkkörökben az egész felületed rezonál. Tavaszi fényeid alatt a gleccserek már alig várják, hogy elolvadjanak. A lazac az ereiben halad, a meridiánok őrültségbe mennek. Madarak repülnek a dombokról. Termékeny föld, liliomkert: olyan gazdag a szépség, hogy a válladon terhel, hogy meghajolsz.

______________________________________♥_♥_______________________________________

Polinéz, pöttyös, simaság a csípőd csiszolt tengerében. A dohány és a fa trópusa, melyet a tengereid hullámai rántanak. A fagyott sarkkörökben az egész felszíned visszhangzik. A tavasz fényei alatt, az olvadás szélén, a gleccserek. Lazacok haladnak át az ereiden, meridiánok törnek meg őrültségükben. Madarak repülnek a dombokról. Termékeny föld, liliomkert: a szépség oly változatos gazdagsága nehezedik válladra, hogy meghajolsz.

______________________________________♥_♥_______________________________________

Kenős pöttyös Polinézia a csípő csiszolt tengerében. A dohány és a fa trópusát a tengerek hullámai ringatják. A jeges sarki körökben az egész felület visszhangzik. A tavasz fényei alatt, az olvadás szélén, a gleccserek. A lazac előrenyomul a meridiánereken, betörve őrületükbe. Madarak repülnek a dombokról. Termékeny talaj, liliomkert: olyan változatos szépség nehezedik a válladra, hogy lehajolsz.

______________________________________♥_♥_______________________________________

"Az öröm a legjobb bók. " Coco Chanel A délután legcsodálatosabb pillanata a gyönyörű narancssárga függöny mögött. És a teáján és a sápadt rózsaszín csokornádon, és a szálos szálos pufán, elhúzta a szoknyámat, mutatta a provokátor lábát, várta, hogy eljöjjön a nyakamba, a sötét gödörben nézett, amit önként megalkotott.. Elpirultam és az ujjaid elkezdenek figyelmeztetni a szoknyámra, a hajtás mély csatornáiban hevernek és a göndör csillagok átszűrik a guipure-t. Küldj el rózsaszín szirmok, szirmok, mint a csípő,. hogy a szájam borítja a szőrös, sima és sűrű darabjaimat, mint a szájak, amelyek a fogaimból jönnek, és a harapást igénylik.. Bâillonnez-vous, le halètement de ton grand poignard, et sois ton baiser héraut des fleurs Dépêche-toi, détache les rubans, végy rá a fészekre, nagyon keményen a szádra, nézd meg, érintsd meg, és a csúnya csípőidre, lásd a nyállad, míg én érzek, a lábamban, a fenyegetésed.

______________________________________♥_♥_______________________________________

"Az öröm a legjobb bók. " Coco Chanel A délután legbűbájosabb pillanata a narancssárga puszta függöny mögött. És az asztalon a tea és egy csokor halvány rózsa, a csíkos selyem oszmánon kiterített szoknya, lábam provokatívan kiáll, várom, hogy közeledj a nyakamhoz, és a szándékosan kiüregezett nyakkivágásom sötét tölcsérén át lejjebb nézz.. Elpirulok, és ujjaid elgondolkodó óvatossággal felfelé húzzák a szoknyámat, a hajtások mély csatornáiban időznek, és a guipure hullámos csillagain futnak át.. Siess, gyere, fogadd ezeket a rózsaszirmokat, szirmokat, mint a makulátlan vesztályáknak a combjai, fátylat vetve. Hagyd, hogy a szám túlcsorduljon a selymes darabjaikkal, sima és sűrű, mint az ajkak, amelyek a fogaimra támaszkodnak, követelve a harapást. Szájkoszorúzz magad, a magas tőred lélegzete, és hagyd, hogy a csókod a virágok hírnöke legyen. Siess, oldd ki a szalagokat, nézd meg a sötét mell nagyon kemény lejtőjét, nézd meg, érintsd meg, és merő csúcsaira öntsd nyáladat, miközben lábaimban érzem fenyegetésedet..

______________________________________♥_♥_______________________________________

"Az öröm a legjobb bók. " Coco Chanel A legcsodálatosabb pillanat az este után a narancssárga finom függöny. És a kis asztalon a tea és egy csokor, elájultak a rózsák, és a csíkos selyem oszmánon, kiterjesztett szoknya, kibújik a provokatív lábam, várom, hogy a nyakamhoz közeledj, a szemed leereszkedik a dekoltázsom sötét tölcsérén, szándékosan üreges. Mosolyogj rám, és az ujjaid elgondolkodva, óvatosan végigfutnak a szoknyámon, a hajtogatás mély alagutaiban pihennek, és a guipure göndör csillagait járják. Siess, gyere, kapd meg ezeket a rózsaszirmokat, szirmokat, mint a tiszta vesztálisok combjai, fátylat vetve. Hogy a szám tele legyen selymes darabjaival, sima és sűrű, mint az ajkak, amik a fogaimhoz nyúlnak, hogy megharapjam őket. Szájkoszorút, a magas tőred lélegzetét, és legyen a csókod a virágok hírnöke. Siess, lazítsd meg a szalagot, nézd meg a szoros mell kemény lejtőjét, nézd meg, érintsd meg, és merev csúcsaira öntsd nyáladat, miközben lábaimon érzem fenyegetésedet..

______________________________________♥_♥_______________________________________

_♥Samantha Singh dalszöveg♥_