MichelleWilliams

Hello, én vagyok Michelle, nagyon örülök, hogy többet tudhatsz az életemről..

Helló, örülök, hogy megismerhetem, Michelle vagyok, nagyon örülök, hogy többet szeretne tudni az életemről..

Jó reggelt, örülök, hogy megismerhetem, Michelle vagyok, nagyon örülök, hogy többet szeretne tudni az életemről..

Álmodozó, megállíthatatlan. A csendes idegenek és a csendes helyeken. Ez a személyiség méltó a valósághoz. Élvezem, hogy egy jó időt töltök egy férfival, aki szereti kielégíteni a vágyaimat, a fantáziáimat, hogy én is teljesíthessem a sajátjaimat..

Ha szeretsz, szeress engem egészben, nem fényes vagy árnyékos zónákban... ha szeretsz, szeress feketén és fehéren, és szürken, zölden, szőken és barna... szeress nappal, szeress éjszaka... és hajnalban az nyitott ablakban! ... ha szeretsz, ne vágj le: szeress engem teljes egészében... vagy ne szeress..

Állíthatatlan álmodozó. Furcsa csendekről és furcsa élvezetekről. Ez a karaktere a királyiaké. Élvezem, hogy egy olyan férfival jól érzem magam, aki szereti kielégíteni a vágyaimat, a fantáziáimat, hogy én is teljesíthessem a sajátját..

Ha szeret, szeress engem teljes, nem fény vagy árnyék. Ha szeretsz, szeress feketén-fehéren, szürken, zölden, szőkéen és barna... éjjel-nappal is. És korán reggel a nyitott ablaknál! Ha szeret, ne vágj le, csak szeress! Vagy nem szeret engem..

Álmodozó, megállíthatatlan. Furcsa csend és furcsa öröm. Ez a királyiaknak méltó karakter. Szeretek jó időt tölteni egy férfival, aki szereti kielégíteni a vágyaimat, a fantáziáimat, hogy én is megvalósíthassam az övét..

Ha szeretsz, szeress engem egészben, nem fényes vagy sötét zónákban. Ha szeretsz, szeress feketét és fehéret, és szürket, zöldet és szőkét, és barna... szeress engem nap, szeress engem éjjel. És reggel le a fenét nyitva! Ha szeretsz, ne vágd le a szót: szeress engem. Vagy nem szeretsz engem..

Ez a furcsa szépség, amellyel rám nézel, összehasonlíthatatlanvá tesz. Egyedi varázslatos és furcsa szépség, gyönyörű szilúta és kiváló jellem. "Pasar buenos momentos bailando géneros urbanos, siendo sensual y caliente para que veas mis ojos y se queda hipnotizado" "Pásztár jó pillanatok urbanos táncolók, érzékeny és meleg, hogy lásd a szemem és hipnotizálódj"..

Zöld szemedért eltévednék, Sirena azok közül, akiket Ulysses, okos, szerett és félt. A zöld szemeidért eltévednék. Zöld szemeid, melyekben néha a szomorúság is elhalványul, zöld szemeid, melyek olyan békések, mint a reményem, rejtélyesek, zöld szemeid, amelyek hatásos varázslatot tesznek, megmentenelek..

Az a furcsa szépség, amellyel rám nézel, összehasonlíthatatlanvá tesz. Egyedi varázslatú és furcsa szépségű, gyönyörű sziluettje és kiváló karaktere. Jó időt töltöttem, urbani zenét táncoltam, érzéki és dögös voltam, hogy lásd a szemem és hipnotizálódj..

Hiányzik a zöld szemeid, szirénák, akiket Ulysses, bölcs, szeretett és félt. A zöld szemeid miatt hiányzik. A zöld szemeid, melyekben a szomorúság általában ragyog, a zöld szemeid, melyek tele vannak békével, titokzatosak, mint a reményem, a zöld szemeid, a hatékony varázslat, megmentem magam..

Ez a furcsa szépség, amellyel rám nézel, összehasonlíthatatlanvá tesz. Egyetlen varázslat és egy furcsa szépség. Gyönyörű szilútéttal és nagyszerű jellemvel. Elfoglalni a jó időt, táncolni a városi zenékben, érzékeny és meleg lenni, hogy lásd a szemem és hipnotizálódj..

A zöld szemeid miatt hiányzik, Ulisse szirénája, bölcs, szeretett és rettegett. A zöld szemed, ez hiányzik. A zöld szemeid, melyekben a szomorúság általában fénylik, néha rövid, de a békesség és a reménység rejtélyes,.

Élénk, nyájas, örök. Édes, mint a liliomvirág. Vigyél el a kereszteződésre. Imádom a tested, csak a hajadat érintem. A vörös a mi erős színünk, mint a szenvedély, a szerelem, az erő és az őrület..

Te tezzel a falkák között, zöldek és rózsak, szívem nem tud megalázni, mert a te kedvességed megaláz; nem akar elpusztítani a kedves kezed, a te szemeid örvendeznek az egyszerű ajándékomnak.. Az árnyas kertben fáradt testem A harmattal borított reggeli aura; Mint egy álom békéjében, elsuhan melletted A szökevény pillanat, amire vágyom pihenni. Amikor a szemeimben csendül az isteni vihar, lefeküdök, játszom a vastag csövekeddel, a te csúcson, a te álmos homlokodon, Sonora az utolsó csókod ritmusával..

Élénk, beszédes, örökös. Érzékeny, mint a liliomvirág. A kereszteződéshez vezet. Szeretem a tested, csak a hajad megérintésével. A vörös a legerősebb színem, mint a szenvedély, a szerelem, az erő és az őrület..

Ajánlok neked csokorok, zöld szegmensek és rózsák között, naiv szívem, amely alázatosan engedelmeskedik a te jóságodnak, szerető kezed nem akarja elpusztítani, szemeid örülnek az én egyszerű ajándékomnak.. A sötét kertben a fáradt testem, a harmat borította reggeli aurák, mint egy álom békében, elcsúszom melletted, a szökő pillanat, amely után vágyom, hogy pihenjek.. Amikor az isteni vihar lecsendesedik a templomomban, lefekszem, játszom a vastag görcsöddel, a szűz mellén, az álmos homlokomon, hangzik az utolsó csókod ritmusával..

Él, beszél, él. Édes, mint a virág. Cela m'emmène au carrefour. Ezt a keresztezőt. Tetszik a tested, csak a hajad. A vörös a legerősebb színem, mint a szenvedély, a szerelem, az erő és az őrület..

Édes szívem, aki alázatos a te kedvességed előtt, a te szerető kezed nem akarja elpusztítani, a te szemeid örvendeznek a te ajándékodnak.. Dans le jardin ombragé mon corps fatigué Les auras du matin couvertes de rosée Comme dans la paix d'un rêve je me glisse à tes côtés A szökő pillanat, amit lelkesedve várok. Amikor a szent vihar lecsendesedik a templomomban, én meghúzom magam, a vastag csuklóddal játszom, a házassági szádon, az álmom előtt, és az utolsó csókok ritmusában énekel..

¡Ó, csoda szépség! Átadom az örökkévalóságot, halhatatlanná tesz. Ideje megcsókolni és velem maradni. Ha meg akarod kóstolni a latin ízét, beleszeretsz, amit egy egyszerű vágy okoz benned..

Mint egy búcsúcsók, Cloé mía, csókolózzunk, amando. Talán már a válladon fogod a kezed, ami hívja a hajót, ami csak üres, és ami ugyanabban a hazon van, ami egymás és az élet egyetlen egyetemes összege..

Ó, furcsa szépség! Megadom magam az örökkévalóságnak, és ez halhatatlanná tesz. Ideje megcsókolni és velem maradni. Ha meg mered kóstolni a latin ízét, talán beleszeretsz abba, amit egy egyszerű vágy okoz benned..

Mintha minden csók Búcsúból lenne, Chloe, csókoljunk, szerető. Talán rajtunk a sor, A vállon a kéz, amely hív A hajóhoz, amely nem jön, hanem üres; És hogy ugyanabban a gerendában köti össze azt, amik voltunk És az élet idegen egyetemes összegét.

Ó, furcsa szépség! Elhagyom magam az örökkévalóságnak, ő halhatatlanná tesz. Itt az ideje, hogy megcsókolj és maradj velem. Ha megpróbálod a latin ízét, talán beleszeretsz, amit egy egyszerű vágy okoz benned..

Mint minden csók búcsújelében, Chloe, csókolózzunk, szerető. Talán most jön a sorunk, a vállon a kéz, amely hívja a hajót, amely csak üresen jön, és ez ugyanabban a gerincben, ami voltunk egymás és az egyetemes és földönkívüli élet összege..

Cinnamon bőr, egyedülálló szív és más, ne higgy, hogy nem lehetsz velem, mert szeretem a jó ember szívét..

Szeretni azt jelenti, hogy félénk csend van melletted, de nem tudod, és hogy emlékezni fogsz a hangodra, amikor elmész, és érezni a köszönésed melegét. Szeretni azt jelenti, hogy várni rád, mintha a naplementéten lennél, sem előtte, sem utána, hogy egyedül legyünk a játékok és a mesék között a szárazföldön..

Fahéjas bőr, egyedi szív és más, ne hagyja, hogy azt higgye, hogy nem lehet velem, valójában szeretem ízlelni a szív egy jó ember.

Szerető ez a félénk csend közel hozzád, anélkül, hogy tudnád, és emlékezz a hangodra, amikor távozol, és érezd az üdvözlés melegét. Szeretni azt jelenti, hogy úgy várunk rád, mintha a naplemente része lennél, sem előtte, sem utána, hogy egyedül legyünk a játékok és történetek között a szárazföldön.

Fahéjas bőr, egyedülálló és másfajta szív, ne higgyétek, hogy nem lehettek velem, mert szeretem megkóstolni egy jó ember szívét..

Szeretni az a félénk csend, mellette, anélkül, hogy tudnád, és emlékezni a hangodra, amikor elmegyél, és érezni a melegséget a köszöntésedben. Szeretni az, hogy várj, mintha a nappali nappali rész lennél, sem előtte, sem utána, hogy egyedül legyünk a játékok és történetek között a ferme földön..

Néha átkozni is akarok, hogy azt mondjam: Néha úgy érzem, hülyének kell lennem, hogy kiáltsak: "La quiero tanto!"

Sírni akarok, mert túl sokat szerettelek, meghalni akarok, mert életet adtál nekem, ó, szerelmem, nem lesz-e békém? Csak azt akarom mondani, hogy hiányzik. Nem tudom, mi lesz velem, de minden azt súgja, hogy a szerelem lesz a végem. A szerelem, amit nem tudtam, hogy mi az, most már tudom, hogy miért nem vagyok boldog..

Néha úgy érzem, hogy csak úgy kicsinek kell mondanom: őrülten szeretlek. Néha úgy érzem, hülyeség, hogy kiabálok: "Annyira szeretem!"

Sírni akarok, mert túl sokat szerettelek, meghalni akarok, mert életet adtál nekem, Ó, szerelmem, nem lesz békém? Minden, ami bennem van, csak saudade. És nem is tudom, mi fog történni velem, minden azt mondja, hogy a szerelem lesz a végem. Hogy milyen kétségbeesett a szerelem, nem tudtam, mi az a szerelem, most már tudom, mert nem vagyok boldog..

Néha azt akarom mondani, hogy őrülten szeretlek. Néha úgy érzem, hülyeség vagyok, hogy azt kiáltom: "Annyira szeretem!"

Sírni akarok, mert túl sokat szeretlek, meghalni akarok, mert életet adtál nekem, Ó, szerelmem, nem lesz-e békém? Ez az, ami bennem van, csak hiányzást jelent. És nem tudom, mi lesz velem, de minden azt mondja, hogy a szerelem lesz a végem. Ahogy a kétségbeesett szerelem hozza, nem tudtam, mi a szerelem, most már tudom, mert nem vagyok elégedett..

Szívem, szerelmem, a száj égje, a szélsőséges, elcsúszott hab, ami a gyöngyszemű, és a lángos, a sziklákon borított,.

Nem akarok meghalni anélkül, hogy tudnék a szádról. Nem akarok zavarodott lélekkel meghalni, tudva, hogy más vagy, elveszett más strandokon. Nem akarok meghalni ezzel a bánattal annak a szomorú kupolának a végtelen ívéért, ahol álmaid laknak a déli napsütésben. Nem akarok meghalni anélkül, hogy neked ne adtam volna testem aranygömböit, a bőrt, amely beborít, a remegést, amely eláraszt. Nem akarok meghalni anélkül, hogy ne szeretnél,.

Takaríts meg, szerelmem, a szájam tetőjét azzal a lelkesítő, szélsőséges habgal, ami azok jázminja, akik tudják, és azok, akik égnek, a sziklakorall csúcsán csírázott ki..

Nem akarok meghalni anélkül, hogy hallanám a szádból. Nem akarok meghalni egy zavaros lelkével, tudva, hogy más vagy, elveszett más partokon. Nem akarok ezzel a szomorúsággal meghalni a szomorú kupolának végtelen ívén, ahol álmaid a dél napsütötte alatt élnek. Nem akarok meghalni anélkül, hogy odaadtam volna a testem arany gömbjeit, a bőröm, ami átfed, a remegés, ami betört. Nem akarok meghalni, ha nem szeretsz..

Boríts be, szerelmem, szájpadlásomat azzal a rendkívül elbűvölő habbal, amely a sziklás korall csúcsán növő jázminja azoknak, akik tudnak és égnek.

Nem akarok meghalni anélkül, hogy hallanám, amit mondasz. Nem akarok zavarodott lélekkel meghalni, tudva, hogy más vagyok, elveszett más strandokon. Nem akarok ezzel a szomorúsággal meghalni ennek a szomorú kupolának a végtelen ívén keresztül, ahol álmaid élnek a déli nap alatt. Nem akarok meghalni anélkül, hogy ne adnám neked testem arany gömböit, a bőrt, amely beborít, a remegést, amely eláraszt. Nem akarok meghalni anélkül, hogy ne szeretnél,.

A szemed a fekete nyári éjszakákra, a holdtalan éjszakákra, a sós tenger partjára és a csillagok csillogására emlékeztet az alacsony, fekete égen. A szemed a nyári éjszakákra emlékeztet. És barna húsod, a megperzselt búza és az érett mezők tüzes sóhaja.

¿Mi tierra? Mi tierra eres te. Az embereim? Mi gente vagy te. A száműzetés és a halál ott van nekem, ahol te nem vagy. És az életem? Mondd, mi vida, mi ez, ha nem te vagy?

A szemeid fekete nyári éjszakákat, hold nélküli éjszakákat, a sós tengerpartot, és a csillogó csillagokat az alacsony, fekete égboltban. A szemeid a nyári éjszakákat emlékeztetnek. És a barna húsod, a égett búza, és a készen érett mezők tűzszósa.

Az én földem? Az én földem te vagy. Az én embereim? Az én népem maga. A száműzetés és a halál, ahol te nem vagy, az én életem? Mondd el, mi az életem, ha nem te vagy az?

A szemeid emlékeztetnek a fekete nyári éjszakákra, a hold nélküli éjszakákra, a Sós-tenger partjára és a csillogó csillagokra a fekete és mély égen. A szemeid a nyári éjszakákat emlékeztetnek. És a barna széked, a égett búzát és a felhőlő tüzet a pára mezőkben.

A földem? Ma terre, te vagy az. Mon peuple? A népem? Mon peuple, c'est toi. A népem, te vagy. Exil et mort pour moi, ils sont là vous n'êtes pas là Et ma vie? Elszállás és halál értem, ők ott vannak, te nem vagy ott, és az életem? Mondd el, mi ez, ha nem te vagy?

A te szép kegyelmedből, a te gyalog álmodból, a te árnyékos pillantásodból meg akarom tölteni a poharamat. Egy éjszakát részeg leszek, és énekelni fogok veled, a salátamező partján, egy dalt, ami hamut hagy a számon. A te árnyékodból szeretném betölteni a poharamat..

Ni recuerdos ni presagios: Csak énekel. Nem hallgattak, nem szóltak: a hangod, csak, csak, beszélgettél velem. Nem kéz, nem száj: csak két test, távol, külön. Nem fény, nem sötétség, nem szem, nem látás: látás, a lélek látása. És végül, végül, sem öröm, sem bánat, sem ég, sem föld, sem fent, sem lent, sem élet, sem halál, semmi, csak a szerelem, csak a szeretet..

Meg akarom tölteni a poharamat a sötét kegyelmedgel, a cigány álmoddal, a sötét tekinteteddel. Egy éjszaka részeg leszek egy fekete és alacsony égboltban, hogy veled énekeljek, a sós tengerparton, egy dal, ami hamut hagy a szájamon. A sötét tekintetedből meg akarom tölteni a poharamat..

Neither memories nor omens: Csak jelen, énekelve. Se csend, se szavak: a te hangod, csak, csak, beszélj hozzám. Sem kéz, sem ajkak: csak két test különvált el egymástól a távolban. Se világosság, se sötétség, se szem, se tekintet: látás, a lélek látása. És végül, se élvezet, se bánat, se ég, se föld, se fent, se lent, se élet, se halál, semmi csak szeretet, csak szeretet.

Meg akarom tölteni a poharamat sötét kegyelmedgel, a cigány álmoddal, a sötét tekinteteddel. Egy sötét és mély égboltban részeg leszek, hogy veled énekeljek, a Sós-tenger partján, egy dal, amely hamuval borítja az ajkamat. A te szemedből, a te sötétségedből, én is meg akarom tölteni a poharamat..

Sem emlék, sem jóslat: juste présent, éneklőben. Nem csend, nem szó: a hangod, csak, csak, beszélj velem. Nem a kezek, nem a szájak: csak két test, távol, külön. Nem fény, sem sötétség, sem szem, sem szem: látás, a látás a lélek. És végül, sem öröm, sem bánat, sem ég, sem föld, sem fent, sem lent, sem élet, sem halál, semmi csak a szerelem, csak a szerelem..