LeeDion

Nem akarok meghalni, ha nem értem, mit mondasz. Nem akarok meghalni egy lelkkel, akik félnek, hogy más, és más szörnyűségek között élnek. Nem akarok meghalni ezzel a szomorúsággal a szomorú kupla végtelen arcainál, ahol a napfényben élnek álmaid. Nem akarok meghalni anélkül, hogy megadtad volna a testem arany szféráit, a bőröm, ami bennem van, a remegés, ami bennem van.

A rejtély ég a szemedben, el nem érhető szűz és társ. Nem tudom, hogy a tűz a fekete szövetségesed gyűlölete vagy kifogyhatatlan szeretete. Velem jössz, amíg árnyékot vetek a testemre és leveszem a szandálomat. - Szomjas vagy a vizemre? - Dis-moi, vierge et compagne nem érthető

Sírni akarok, mert túlságosan szerettelek, meg akarlak halni, mert életet adtál nekem, Ó, szerelmem, soha nem lesz békém? Minden, ami bennem van, csak saudade. És nem is tudom, mi fog történni velem, minden azt súgja, hogy a szerelem lesz a végem. Ahogy a kétségbeesett szerelem hozza, nem tudtam, mi a szerelem, Most már tudom, mert nem vagyok boldog

A zöld szemeid miatt hiányzik, Ulisse szirénája, bölcs, szeretett és rettegett. A zöld szemed, ez hiányzik. A zöld szemeid, melyekben a szomorúság általában fénylik, néha rövid, de a békesség és a reménység rejtélyes,

Én a tied vagyok, és te is a tiéd. Oly közel egymáshoz, mint a hús a csonttal. Oly közel egymáshoz, és gyakran olyan messze!. Néha azt mondod, hogy zártnak találsz, Mintha kemény kőből készült volna, mintha titkokba burkolóztam volna, közömbös, távoli. És szeretnéd, ha a tiéd lenne a rejtély kulcsa Ha senki sem. Nincs kulcs. Még nekem sem, még nekem sem van!

Néha azt akarom mondani, hogy "Szeretlek a bolondságban". Néha úgy érzem, hülyének érzem magam, hogy azt mondom: "Annyira szeretem!" Néha, én is szeretnék gyermek lenni, aki sír a mellkasában. Néha úgy érzem, hogy meghaltam, amikor a víz alatt, a szopás alatt, egy virág nőtt a mellkasomon, és azt mondtam:

Van egy szem, ami nézi, van egy szem, ami álmodik, van egy szem, ami hív, van egy szem, ami vár, van egy szem, ami nevet - kellemes nevetés, van egy szem, amely sír - bánat könnyeivel, némelyek belülre, mások kívülre.. Olyanok, mint a virágok, amelyek a földön nőnek.. De zöld szemeid, örök Teréz, akik a te füves kezedet csinálják, engem néznek, álmodnak rólam, hívnak, várnak, kigúnyolnak.

A szerelem egy univerzális élmény, ami mindannyiunkat érint, de néha nem találunk megfelelő szavakat. A történelem során a költők kreatív és érthetően fejezték ki, amit mindannyian éreztünk.

Emlékszem a te arcodra, mely a napokban fagyott, a kék szoknya és a grillezett homlokzatú nő, mely gyermekkoromban és a földemen, ahol ambroisiás voltam, láttam a fekete szilonnát, ami egy égő áprilisban nyílt.. Elviszi a kocsmában, mélyíti a poharat, tisztátalan, aki a fiút a te melléd kötötte, és a szeme alatt, aki egy égés volt, a gabona a kezedből esett, Serené.. Láttam, ahogy a fiad búzát gyűjtött januárban, és nem értettem, hogy a szemem rád néz, csodálkozva és sírva.

Ülj le az asztalhoz. Egy pohár vizet. ízlelje meg minden italt. És gondolkozz mindenkor, mit veszítettél. Az, akit elveszítesz. Mit maradt, hogy elveszítsünk időt?

A szemem a vágyuk felé fordul, és a világ közömbösül forog, és az ég közömbösül forog. A te mély fájdalmadról panaszkodom, szép szerencsétlen, küldöm neked: a versem a te szíved és az enyém.

A fiatal virágok elpusztulnak, a remény napja elpusztul, és órával-órával egyre nagyobb a szenvedésem, a szorongásom és a fájdalmam. A színek gazdagak, a színes üveg csillog, talán a fantáziám boldognak tűnik, amikor a szomorú valóság elárasztja az üveget és elhomályosítja a fényét.

A szívem elrepült, és a szerelem, látva a haragomat, azt mondta: "A legszebb szemek által elvittél, amiket életemben láttam". Köszönöm természetfelettileg, hogy börtönben vannak. És ha a szerelem a raison, asszonyom, a jelek szerint, a szívem a tiéd.

Ismerek egy hatalmas és idegen himnuszt, ami egy hajnalt hirdeti a lélek éjszakájában, és ezek a oldalak ennek a himnusznak a hangjait, hogy a levegő tágul a sötétben. Je voudrais t'écrire à propos de l'homme apprrivoiser le langage rebelle et mesquin, avec des mots qui étaient en même temps soupirs et rires, couleurs et notes (Én szeretnék írni a lázadó és szegény ember nyelvét, a szótárakkal, amelyek egy időben sóhaj és nevetés voltak, színek és jegyzetek)

Je te donne ça, il est important que tu en prennes bien soin et mon amour est en tenue légère parmi les pommiers, où les brises animées durent le plus longtemps futjatok társaságban. Ahol a vidám szellő él, hogy a fák első leveleihez járjon, a lábam lassan halad, a nyüzsgő árnyékhoz hajlik.. És ahol az ég egy kék, világos pohár, a mosolyogó földön, a szerelmem lassan jár, felhúzva a ruháját a kegyes kezével.. Ha nem, remélem, hamarosan eljössz, hogy részletesebben lásd.

Ismerek egy hatalmas és idegen himnuszt, ami egy hajnalt hirdeti a lélek éjszakájában, és ezek a oldalak ennek a himnusznak a hangjait, hogy a levegő tágul a sötétben. Je voudrais t'écrire à propos de l'homme apprrivoiser le langage rebelle et mesquin, avec des mots qui étaient en même temps soupirs et rires, couleurs et notes (Én szeretnék írni a lázadó és szegény ember nyelvét, a szótárakkal, amelyek egy időben sóhaj és nevetés voltak, színek és jegyzetek)

Szeretet a derékomban, élő halál, hiába várom a te írott szavadat és azt gondolom, a virág, ami elhervad, hogy ha nélkülem élek, elveszíteni akarlak. A levegő halhatatlan. A szén sem ismer az árnyékot, és nem kerülheti. A belső szívnek nincs szüksége a fagyott mézre, amit a hold önt.

De én szenvedtem. Megszakad a vérnyom, tigris és galamb, a melldön a harapás és a liza párbajban. alors remplis ma follie de mots ou laisse-moi vivre dans ma sérénité nuit de l'âme toujours sombre Akkor töltse be a szavak őrültségét, vagy hagyja, hogy éljen a nyugalmas éjjelben.

Szeretlek, amikor hallgatsz, mert olyan vagy, mintha távol lennél, és messziről hallasz engem, és a hangom nem érint meg téged. Úgy tűnik, mintha a szemeid elrepültek volna és egy csók becsukja a szád. Ahogy minden tele van a lelkemből, te is kijössz a dolgokból, tele a lelkemből. Pillangó álmod, úgy nézel ki, mint a lelkem, és úgy nézel ki, mint a melankólia szó. Szeretek, amikor csendes vagy és távol.. És olyan vagy, mint egy pillangó, aki panaszkodik,. És messziről hallasz engem, és a hangom nem ér el hozzád: engedd, hogy elhallgassak a csendben. Engedd, hogy én is beszéljek hozzád a csendességeddel, tiszta, mint egy lámpa, egyszerű, mint egy gyűrű. Olyan vagy, mint az éjszaka, nyugodt és csillagos. A csend a csillagokból jön, olyan messziről és olyan egyszerűen. Szeretlek, amikor hallgatsz, mert úgy érzed, hogy nincs ott. Távol és fájdalmas, mintha halott lennél. Mot donc, egy mosoly elég.. És én örülök, örülök, hogy ez nem igaz.

Ha szeretni kezdesz, ha nem szerettél, akkor tudod, hogy a legnagyobb és legmélyebb fájdalom a boldogság és a boldogtalanság. A szerelem egy sötétség és fény, költészet és próza mélye, ahol a legdrágább dolog történik, aki egyszerre sír és nevet.

A legrimlogóbb bányám szívében, a lemaradott gyümölcs belsejében, a legbeszűkült hang rezgése alatt, a spirális és rezgő medencében, a legsűrűbb festőpadon, a lélekben, amelyik minket megvizsgál, a testben, a szavakban, amelyik azt mondja, hogy a legédesebb.

Szeretlek, amikor hallgatsz, mert olyan vagy, mintha távol lennél, és messziről hallasz engem, és a hangom nem érint meg téged. Úgy tűnik, mintha a szemeid elrepültek volna és egy csók becsukja a szád. Ahogy minden tele van a lelkemből, te is kijössz a dolgokból, tele a lelkemből. Pillangó álmod, úgy nézel ki, mint a lelkem, és úgy nézel ki, mint a melankólia szó. Szeretek, amikor csendes vagy és távol.. És olyan vagy, mint egy pillangó, aki panaszkodik,. És messziről hallasz engem, és a hangom nem ér el hozzád: engedd, hogy elhallgassak a csendben. Engedd, hogy én is beszéljek hozzád a csendességeddel, tiszta, mint egy lámpa, egyszerű, mint egy gyűrű. Olyan vagy, mint az éjszaka, nyugodt és csillagos. A csend a csillagokból jön, olyan messziről és olyan egyszerűen. Szeretlek, amikor hallgatsz, mert úgy érzed, hogy nincs ott. Távol és fájdalmas, mintha halott lennél. Mot donc, egy mosoly elég.. És én örülök, örülök, hogy ez nem igaz.

Nő, én lennék a fiad, amiért a melleidből nyaltam a tejet, amiért rád néztem és éreztem a lábam mellett, és aranyos nevetésben és kristályos hangban. Érezlek a vénáimban, mint Isten a folyókban, és imádlak a szomorú csontokban, porban és mészben.

Szeretsz engem hajnalban, habot akarsz, gyöngyszemet akarsz. Hogy Lily legyen, az első a kaszt. Könnyű illat. A virágzat zárt.. Egy holdfény sem szűrt át rajtam. Nem egy százszorszép, hívd a húgomnak. Szeretsz hófehérnek, fehérnek akarsz, szeretsz albának Te, aki minden voltál, szemüveg a kezedben, gyümölcs és méz, lila ajkak Te, aki az ágakkal borított lakomán hagytad a húst, ünnepelve Bacchus-t. Te, aki a kertekben a megtévesztés fekete vörös ruhájában a pusztítás felé rohansz. Te, a csontváz, amelyet még nem tudom, milyen csodák őriznek meg, úgy teszel, mintha fehér lennék (Isten bocsásson meg neked), úgy teszel, mintha szűz lennék (Isten bocsásson meg neked), úgy teszel, mintha hajnalban lennék! Futás az erdőbe, menj a hegyekbe; Tisztítsa meg a száját; él a kunyhókban; érintse meg a nedves földet a kezével; táplálja a testet keserű gyökérrel; igyon a sziklákon; aludjon a fagyban; megújítja a szöveteket szalmával és vízzel: Beszéljen a madarakkal, és felkelni fogok hajnalban. És amikor a húsok felé fordulnak, és amikor beleteszed a lelket, hogy a kamrák között összefonódott, akkor jó ember, úgy tegyél, mintha fehér lennék, úgy tegyél, mintha hófehér lennék, úgy tegyél, mintha megtisztítanál

Rabszolgám, félj tőlem. Szeress! A rabszolgám! Veled vagyok az égboltam leghatalmasabb naplementéjén, és benne ragyog a lelkem, mint egy hideg csillag. Amikor elmenekülnek tőled, a lépéseim visszajönnek hozzám. A saját korbácsom esik az életemre. Te vagy az, ami bennem van és messze van. Úgy menekülnek, mint a ködök. - A mellettem, de hol? Messze, ami messze. És mi, messze a lábam alatt, sétál. A hang visszhangja a csend túloldalán. És ami a lelkemben nő, mint a homok a romokban.

A földem? Ma terre, te vagy az. Mon peuple? A népem? Mon peuple, c'est toi. A népem, te vagy. Exil et mort pour moi, ils sont là vous n'êtes pas là Et ma vie? Elszállás és halál értem, ők ott vannak, te nem vagy ott, és az életem? Mondd el, mi ez, ha nem te vagy?

Arra gondoltam, hogy a sötétség világa a hajadat küldheti, és az életemnek egy pontját hoztam, és azt akartam álmodni, hogy az enyém vagy. - A földet járom a magas szememmel. - Olyan magasra, hogy a kegyetlen haragban, vagy a nyomorult vörösben, az emberi lények felgyújtották őket.

Aimer est ce silence timid près de toi, sans que tu le saches, és souviens-toi de ta voix quand tu pars et ressentis la chaleur de votre salutation. Szeretni ez a félénk csend melletted, anélkül, hogy tudnád, és emlékszel a hangodra, amikor elmegyél, és érezed a melegséget a köszöntésedben. Szeretni az, hogy várj, mintha a nappali nappaliban lennél, sem előtte, sem utána, hogy egyedül legyünk a játékok és történetek között a földön.

Nem akarok meghalni, ha nem értem, mit mondasz. Nem akarok meghalni egy lelkével, aki fél, hogy más, és más tengereken él. Nem akarok meghalni ezzel a szomorúsággal a végtelen kútján ezen a szomorú kupolán, ahol álmaid élnek a délfény alatt.

Napok és éjszakák alatt kerestelek, de nem találtam a helyet, ahol énekelsz. Te sírsz éjjel és éjjel kerestelek, de nem találtam a sírhelyedet, mert tudom, hogy sírsz. Elég, ha a tükörbe nézek, és tudom, hogy sírsz, és sírtál értem. És egy fekete koldust, te teszed királynak a kezeddel.

Te vagy a miénk, én pedig a tiéd. Ha egymáshoz közel kerültek, úgy éreztétek, hogy a hús a csontot érinti. Ha közel vagytok egymáshoz, és gyakran, ha távol.! .

a nap lehet sötétedve örökké; a tenger egy pillanat alatt kiszáradhat; a föld tengelyének törése, mint egy gyenge üvegnek. Minden, ami eljön, a halál fedez engem a temetkezési krépre, de ez nem tudja soha eloltani a lángot a szerelmedből.

Couvre-moi, mon amour, le toit de ma bouche avec cette mousse extrême extrême, qui est le jasmin de ceux qui savent et de ceux qui brûlent, germé sur la pointe du corail rocheux (Köszöntő, szerelmem, a szájom teteje a szélső szélső mousse-val, amely a jázmin azoké, akik tudnak és azoké, akik égnek, ami a sziklagyökeren csírázott). Rends-moi fou, mon amour, ton sel, fou ta fleur suprême l'œillet mordant qui se déchaîne diadémjában, és a fureur-t a csillogó és a szilárd szeme alatt.

Ismerek egy hatalmas és idegen himnuszt, ami egy hajnalt hirdeti a lélek éjszakájában, és ezek a oldalak ennek a himnusznak a hangjait, hogy a levegő tágul a sötétben. Je voudrais t'écrire à propos de l'homme apprrivoiser le langage rebelle et mesquin, avec des mots qui étaient en même temps soupirs et rires, couleurs et notes (Én szeretnék írni a lázadó és szegény ember nyelvét, a szótárakkal, amelyek egy időben sóhaj és nevetés voltak, színek és jegyzetek)

Én a tied vagyok, és te is a tiéd. Oly közel egymáshoz, mint a hús a csonttal. Oly közel egymáshoz, és gyakran olyan messze!. Néha azt mondod, hogy zártnak találsz, Mintha kemény kőből készült volna, mintha titkokba burkolóztam volna, közömbös, távoli. És szeretnéd, ha a tiéd lenne a rejtély kulcsa Ha senki sem. Nincs kulcs. Még nekem sem, még nekem sem van!

a nap lehet sötétedve örökké; a tenger egy pillanat alatt kiszáradhat; a föld tengelyének törése, mint egy gyenge üvegnek. Minden, ami eljön, a halál fedez engem a temetkezési krépre, de ez nem tudja soha eloltani a lángot a szerelmedből.

Van, aki nézi, van, aki álmodik, van, aki hív, van, aki vár, van, aki nevet, van, aki örömteli nevetést, van, aki sír, aki bánatból sír, egyesek befelé, mások kifelé.. Olyanok, mint a virágok, melyeket a föld terem.. De a te zöld szemeid, - az örök Teréz, azok, akik - a te füves kezed, - engem néznek, álmodnak, - hívnak, várnak, nevetnek, nevetnek, - kellemes nevetés, sírnak, sírnak - bánat sírja, a föld belsejéből, - a föld kívülről. vannak szemek, amelyek néznek, - vannak szemek, amelyek álmodnak, vannak szemek, amelyek hívnak, - vannak szemek, amelyek várnak, vannak szemek, amelyek nevetnek - kellemes nevetés, vannak szemek, amelyek sírnak - bánat könnyével, némelyek belülről - mások kívülről. Olyanok, mint a virágok, amiket a föld növeszt.. de a zöld szemeid, - az örök Terézém, azok, akik csinálják - a kezedet fűből, rám néznek, álmodnak rólam, hívnak, várnak, nevetnek rajtam - kellemes nevetés, sírva sírnak hozzám - bánat könnyével, belülről, kívülről. Van egy szem, ami nézi, van egy szem, ami álmodik, van egy szem, ami hív, van egy szem, ami vár, van egy szem, ami nevet - kellemes nevetés, van egy szem, amely sír - bánat könnyeivel, némelyek belülre, mások kívülre.. Olyanok, mint a virágok, amelyek a földön nőnek.. De zöld szemeid, örök Teréz, akik a te füves kezedet csinálják, engem néznek, álmodnak rólam, hívnak, várnak, kigúnyolnak.

A szerelem egy univerzális élmény, ami mindannyiunkat megható, de néha nem találunk megfelelő szavakat, hogy kifejezzük.. A költők a történelem során mindig kreatív és ékesszóló módon fejezték ki azt, amit mindannyian érzünk.. Ha szeretsz, akkor szeress az egészemben, nem a fény és árnyék részeiben. Ha szeretsz, szeress fekete és fehér, szürke, zöld, szőke és barna színben. Szeress engem nappal, szeress engem éjszaka. És kora reggel a nyitott ablakban!. Ha szeretsz, ne vágj le: Szeress engem egészen. Vagy nem akarsz engem. A szerelem egy univerzális élmény, amely mindannyiunkat megérint, de néha nem találjuk meg a megfelelő szavakat, hogy kifejezzük.. A történelem során a költők kreatív és ékesszóló módon tudták mondani, amit mindannyian érzünk.

Ha szeretsz, szeress engem teljes, nem a fény vagy árnyék területén.. Ha szeretsz, szeress feketét és fehéret, és szürke, zöld, és szőke, és barna.. Szeress engem nap, szeress engem éjjel.. És kora reggel az nyitott ablaknál!.. Ha szeretsz, ne vágj le: Szeress engem, mint ahogy én szeretlek téged.. Vagy ne szeress. A szeretet egy univerzális élmény, amely mindannyiunkat érint, de néha nem találjuk meg a megfelelő szavakat, hogy kifejezzük. A történelem során a költők kreatív és ékesszóló módon fejezték ki, amit mindannyian érzünk.

Ha szeretsz, szeress engem egészben, nem a fényben vagy a sötétben. Ha szeretsz, szeress feketén és fehéren, és szürken, zölden, és szőken, és barna. Szeress engem napközben, szeress engem éjjel. . Et tôt le matin à la fenêtre ouverte!. És reggel reggel a nyitott ablakon. Ha szeretsz, ne szakíts félbe: szeress engem. Vagy nem szeret engem..

Emlékszem a te arcodra, mely a napokban fagyott, a kék szoknya és a grillezett homlokzatú nő, mely gyermekkoromban és a földemen, ahol ambroisiás voltam, láttam a fekete szilonnát, ami egy égő áprilisban nyílt.. Elviszi a kocsmában, mélyíti a poharat, tisztátalan, aki a fiút a te melléd kötötte, és a szeme alatt, aki egy égés volt, a gabona a kezedből esett, Serené.. Láttam, ahogy a fiad búzát gyűjtött januárban, és nem értettem, hogy a szemem rád néz, csodálkozva és sírva..