KyleiBrown

Helló, örülök, hogy megismerhettem. Kyle vagyok, és nagyon örülök, hogy többet akarsz tudni rólam..

Bonjour, örülök, hogy megismerhetem, én Kyle vagyok és örülök, hogy többet tudtok rólam..

Szia, örülök, hogy találkoztunk, Kyle vagyok és izgatott vagyok, hogy egy kicsit többet akarsz tudni rólam..

Nem akarok meghalni anélkül, hogy hallanám a szádból. Nem akarok meghalni, a lelkemet megrázva, hogy más vagy, elveszett vagy más parton. Nem akarok a szomorúságban meghalni a szomorú kupla végtelen ívén, ahol álmaid laknak a délfényben. Nem akarok meghalni, amíg nem adtam át neked a testem aranygömbjeit, a bőröm, ami rajtam van, a remegés, ami bennem lakozik..

Nem akarok meghalni anélkül, hogy ne hallanám a szádból. Nem akarok zavarodott lélekkel meghalni, tudva, hogy más vagy, elveszett más strandokon. Nem akarok ezzel a szomorúsággal meghalni annak a szomorú kupolának a végtelen ívén keresztül, ahol álmaid élnek a déli napsütésben. Nem akarok meghalni anélkül, hogy neked ne adtam volna testem aranygömböit, a bőrt, amely beborít, a remegést, amely eláraszt engem.

Nem akarok meghalni, ha nem értem, mit mondasz. Nem akarok meghalni egy lelkkel, akik félnek, hogy más, és más szörnyűségek között élnek. Nem akarok meghalni ezzel a szomorúsággal a szomorú kupla végtelen arcainál, ahol a napfényben élnek álmaid. Nem akarok meghalni anélkül, hogy megadtad volna a testem arany szféráit, a bőröm, ami bennem van, a remegés, ami bennem van..

Rejtély ég a szemedben, megfoghatatlan szűz és társ. Nem tudom, hogy gyűlölet vagy szeretet, fekete szövetségesed kimeríthetetlen fénye. Addig tartasz velem, amíg árnyékot vetek a testemre, és a szandálszandálomon maradok. - Szomjúság vagy víz vagy az utamon? Mondd meg, megfoghatatlan szűz és társ.

Egy rejtély ég a szemedben, megfoghatatlan szűz és társ. Nem tudom, hogy a tűz a fekete barátod végtelen gyűlölete vagy szeretete. Jöjjön velem, amíg én árnyékot vetek a testemen és elhagyom a szandálomat. -As-tu soif ou de l'eau sur mon chemin- dis-moi, vierge et compagne el nem érhető.

Rejtély ég a szemedben, szűz megfoghatatlan és társ. Nem tudom, hogy a tűz a gyűlölet vagy a szeretet kimeríthetetlen fekete szövetségesed iránt. Addig tartasz velem, amíg árnyékot vetek a testemre, és elhagyom a szandálszandálomat. - Szomjúság vagy víz van az utamon?- Mondd meg nekem, megfoghatatlan szűz és társ.

Sírni akarok, mert túl sokat szerettelek, meghalni akarok, mert életet adtál nekem, ó, drágám, nem lesz békém, hogy minden, ami bennem van, csak vágyakozás. És már nem tudom, mi lesz velem, minden azt mondja, hogy a szerelem lesz a vég. Milyen kétségbeesés hozza a szerelem, én, aki nem tudtam, mi a szerelem, most tudom, mert nem vagyok boldog.

Sírni akarok, mert túlságosan szerettelek, meg akarlak halni, mert életet adtál nekem, Ó, szerelmem, soha nem lesz békém? Minden, ami bennem van, csak saudade. És nem is tudom, mi fog történni velem, minden azt súgja, hogy a szerelem lesz a végem. Ahogy a kétségbeesett szerelem hozza, nem tudtam, mi a szerelem, Most már tudom, mert nem vagyok boldog.

Sírni akarok, mert túl sokat szerettelek, meghalni akarok, mert életet adtál nekem, Ó, szerelmem, soha nem lesz béke, minden, ami bennem van, csak vágyakozást jelent. És nem is tudom, mi fog történni velem, minden azt mondja, hogy a szeretni az én végem lesz. Hogy milyen kétségbeesett a szerelem, nem tudtam, mi az a szerelem, most tudom, mert nem vagyok boldog..

A zöld szemeidért elveszülnék, Sirénám, azok közül, akiket elhagytál, okos, szerettem és féltem. Ha a zöld szemeid miatt eltévednék. A zöld szemeidért, melyekben néha a szomorúság is elárul, a zöld szemeidért, melyekben a béke telis, a reményemhez hasonlóan rejtélyes, a zöld szemeidért, hatékony varázslatomért, megmentem magam..

Zöld szemednek hiányzik, szirénája azoknak, akiket Ulysses, bölcs, szeretett és félt. A zöld szemednek hiányzik. A zöld szemedért, miben, röpke, Néha a melankólia általában ragyog; mert zöld szemeid oly telve vannak békével, titokzatosak, mint az én reményem; zöld szemedért, hatékony varázslatodért, megmenteném magam.

Széles szemeidért, amit hiányzok, Sirene, azok közül, akiket Ulysse, Sage, aimé et craint szerettek. A zöld szemedért. Pour tes yeux verts en quoi, éphémères, parfois, la mélancolie brille généralement; Pour tes yeux verts si pleins de paix, mystérieux comme mon espoir; Pour tes yeux verts, sort efficace, je me sauverais.

Me tienes y soy tuya. Tan cerca uno del otro como la carne de los huesos. Tan cerca uno del otro y, a menudo, ¡tan lejos... Tú me dices a veces que me encuentras cerrada, como de piedra dura, como envuelta en secretos, impasible, remota... Y tú quisieras tuya la llave del misterio... Si no la tiene nadie... Nincs széna llave. Ni yo misma, ¡ni yo misma la tengo!

Te vagy a miénk. Olyan közel egymáshoz, mint a hús a csontokhoz. Olyan közel egymáshoz, és gyakran, olyan messze! ... néha azt mondod, hogy bezárva találsz, mintha kemény kőből lettem volna, mintha titkokba burkolt volna, de nem, távol. és te szeretnéd a tied a kulcsot a rejtélyhez. Ha nincs, akkor nincs. Nincs kulcs. Még magam sem, még magam sem!

Te rendelkezel velem, én pedig a tiéd vagyok. Olyan közel egymáshoz, mint a hús csontokkal. Olyan közel egymáshoz, és gyakran olyan messze! ... Néha azt mondod nekem, hogy zárva találsz, mintha kemény kőből lenne, mintha titkokba burkolóznék, szenvtelen, távolságtartó. És azt szeretnéd, ha a tiéd lenne a kulcs a rejtélyhez. Ha senkinek sincs. Nincs kulcs. Még én sem, nekem sincs!

Néha úgy érzem, sajtos vagyok, ha azt mondom: őrülten szeretlek. Néha úgy érzem, hülye vagyok kiabálni: annyira szeretem őt! Néha úgy érzem, mintha gyerek lennék, hogy sírjak összegömbölyödve a keblében. Néha úgy érzem, mintha halott lennék, amikor nedveim nedves földje alatt úgy érzem, hogy egy virág nő a mellkasomban, egy virág, és azt mondom: Ez a virág, neked.

Néha úgy érzem, hogy corny vagyok, hogy azt mondjam: Néha úgy érzem, hülyének kell kiáltanom, hogy annyira szeretem. Néha úgy érzem, mintha halott lennék, hogy érezzem, a föld alatt, nedves a gyümölcsöm, hogy egy virág nő, és megtöröm a mellkasomat, egy virágot, és azt mondom:.

Néha azt akarom mondani, hogy "Szeretlek a bolondságban". Néha úgy érzem, hülyének érzem magam, hogy sírva: annyira szeretem. Néha, úgy érzem, hogy gyereknek kell lennem, hogy sírjon a mellkasában. Néha úgy érzem, hogy meghaltam, amikor a víz alatt, a szamárom alatt, egy virág nőtt a mellkasomon, és azt mondtam:.

Tudom, hogy egy hatalmas és furcsa himnusz, amely a lélek éjszakájában egy hajnaljelzést hirdet, és ezek a oldalak a himnusz kadenciái, amelyeket a levegő a sötétségekben terjeszti. Szeretnék írni neked, a lázadó, apró nyelvet megszelídítő emberről, szavakkal, amelyek egyszerre sóhajtsanak és nevetnek, színek és jegyzetek..

Én ismerek egy hatalmas és idegen himnuszt, ami egy hajnalt hirdeti a lélek éjszakájában, és ezek a oldalak ennek a himnusznak a hangjait, hogy a levegő megnyílik a sötétben. Édesem, írni szeretnék neked a lázadó és aljas nyelvű emberről, a szót használva, aki egy időben sóhaj és nevetés, színek és jegyzetek..

Tudom egy óriási és furcsa himnuszt, ami a lélek éjében hajnalt hirdet, és ezek a oldalak abból a himnuszból származnak, a hangok, amiket az éjfényben a levegő tágítja. i would like to write to you, about the man taming the rebellious, petty language, with words that were at the same time sóhaj és nevetés, színek és hangok.

Ajándékozom neked a szürke, zöld, rózsaszín csokorok között, a szívem, ami alázatosan megalázkodik a kedvességed előtt, nehogy a te szerető kezed tönkretegye, a te szemeid örvendezzenek az én egyszerű ajándékomban. A homályos kertben a fáradt testem, a hajnali aurák harmatban borultak, mint egy álom békében, csúszik melléd a szökő pillanat, amely nyugtatja a vágyat..

Szerelmem, életem, halálom, hiába várom a te írott szavadat, és azt gondolom, a virág, amely elhervad, hogy ha élsz nélkülem, elveszíteni akarlak. A levegő halhatatlan. A halhatatlan kő nem ismer árnyékot, és nem kerülheti azt. A belső szív nem igényli a hideg mézet, amit a hold önt..

Szeretet a derékomban, élő halál, hiába várom a te írott szavadat és azt gondolom, a virág, ami elhervad, hogy ha nélkülem élek, elveszíteni akarlak. A levegő halhatatlan. A szén sem ismer az árnyékot, és nem kerülheti. A belső szívnek nincs szüksége a fagyott mézre, amit a hold önt..

Szeretet a veséimben, élő halál, hiába várom a szavaidat, és azt gondolom, hogy a virág, ami elhal, ha én élnék nélkülem, elveszítene. A levegő halhatatlan. A kő nem tud emberről, és nem kerülheti el. Le coeur intérieur n'a pas besoin le miel glacé, hogy lássuk a holdat.

De én szenvedtem. Megszakad a vérnyom, tigris és galamb, a melldön a harapás és a liza párbajban. alors remplis ma follie de mots ou laisse-moi vivre dans ma sérénité nuit de l'âme toujours sombre Akkor töltse be a szavak őrültségét, vagy hagyja, hogy éljen a nyugalmas éjjelben..

De én szenvedtem. Véreket tépek, tigris és galamb, a derekodra, csípő és lilac szomorúan. Vagy betöltsd szavakkal az őrültségemet, vagy hagyd, hogy a lelkem békés éjszakáján éljenek, örökre sötétben..

Te felajánlod a csokorok, zöld csokorok és rózsák között, az én ártatlan szívemet, amit alázatosan kötöttél; senki sem fogja elpusztítani a szerető kezeidet, a szemeidet, akiket az apám tiszteli. A sötét kertben, fáradt testtel, a reggeli aurák harmatban, mint a nyugalom az álomban, a szökevény azonnal újra pihen..

Amikor szeretni kezdesz, ha nem szerettél, akkor tudod, hogy a legnagyobb és legmélyebb fájdalom a világon, hogy egyszerre boldog és boldogtalan. Korolárium: a szerelem egy fény és árnyék, költészet és próza szakadéka, és ahol a legdrágább dolog történik, ami egyszerre nevetés és sírás..

Amikor eljössz szeretni, ha nem szerettél, akkor tudni fogod, hogy a világ legnagyobb és legmélyebb fájdalma a boldog és a boldogtalan egyaránt. Corollaire: l'amour est un abîme de lumière et d'ombre, de poésie et de prose, et où se fait la chose la plus chère qui rit et pleure en même temps (A szerelem egy sötét és sötét gödör, költészet és próza, és ahol a legdrágább dolog történik, aki egyszerre sír és sír).

A legtitkosabb bánya szívében, A legtávolabbi gyümölcs belsejében, A legdiszkrétebb hang rezgésében, A spirális és rezonáns kagylóban, A legsűrűbb festékrétegben, A vénában, amely a testben leginkább próbára tesz minket, A szóban, amely a legpuhábbat mondja.

A legrimlogóbb bányám szívében, a lemaradott gyümölcs belsejében, a legbeszűkült hang rezgése alatt, a spirális és rezgő medencében, a legsűrűbb festőpadon, a lélekben, amelyik minket megvizsgál, a testben, a szavakban, amelyik azt mondja, hogy a legédesebb.

A legtitkosabb bánya szívében, A legtávolabbi gyümölcs belsejében, A legdiszkrétebb hang rezgésében, A spirális és rezonáns kagylóban, A legsűrűbb festékrétegben, A vénában, amely a testben a legjobban próbára tesz minket, A szóban, amely lágyabbat mond,

Ajándékozom neked a szürke, zöld, rózsaszín csokorok között, a szívem, ami alázatosan megalázkodik a kedvességed előtt, nehogy a te szerető kezed tönkretegye, a te szemeid örvendezzenek az én egyszerű ajándékomban. Dans le jardin ombragé par mon corps fáradt, a reggeli aurák harmatban borultak; comme dans la paix d'un rêve csúszik melléd le fugitif instant qui reviendra ansio.

Nő, én lennék a fiad, hogy a melleidből, mint a forrásból, a te tejeidből iszom, hogy a szememben érezzem és a golyó nevemben és a kristályos hangomban legyek. Hogy érzek benned, mint istenben a folyókban, és imádlak a szomorú por és káposztás csontjaiban.

Nő, én lennék a fiad, amiért a melleidből nyaltam a tejet, amiért rád néztem és éreztem a lábam mellett, és aranyos nevetésben és kristályos hangban. Érezlek a vénáimban, mint Isten a folyókban, és imádlak a szomorú csontokban, porban és mészben.

Szolgaim, féljetek tőlem!. - Szeretlek! - Nem!. Rabszolgám! Veled vagyok mennyországom legnagyobb alkonya, és benne lelkem hideg csillagként emelkedik fel. Amikor távol vannak tőled, a lépéseim hozzám fordulnak.. A saját korbácsom esett az életemre.. Te vagy az, ami bennem van és ez messze van. Menekülnek, mint a köd.. A közelemben, de megráz, ami messze van. És ami a lábam alatt van, jár. A hang visszhangja a csend túloldalán.. És ami a lelkemben nő, mint a füst a romokban..

Szolga, félek tőled. Szeress engem. A szlávei veled vagyok, az égen a leghatalmasabb naplementét, és benne a lelkem ragyog, mint egy hideg csillag. Amikor elvonulnak tőled, a lépéseim hozzám térnek. A saját korbácsom esik az életemre. Te vagy ami belül van bennem és távol van. Szökni, mint a kórus a üldözött ködök. mellettem, de hová, ami messze van. és mit, messze a lábam alatt, sétál. A hang visszhangja a csendön túl. És ami nő a lelkemben, mint a mosz romokban..

Szolgaim, féljetek tőlem!. Szeretlek!. Szolga vagyok neked, a legfényesebb naplementét, és eljött a lelkemhez, mint egy friss csillag.. Amikor elmentél, visszajöttek hozzám.. Én vagyok a saját korbácsom, ami az életemre hull.. Ez az, ahol te vagy a l'intérieur de moi és te vagy távol. Menekülnek, mint a köd.. A közelemben, de megráz, ami messze van. És itt vagyok, messze lábam alatt, sétálok. l'éco de la voix est plus important pour le silence A hang visszhangja fontosabb a csendhez. És itt van, hogy a lelkemben nő, mint a füst a romokban..

¿Te vagy a földem. Az én népem, az te vagy. A száműzetés és a halál ott van nekem, ahol te nem vagy. És az életem, az életem, mi az, ha nem te vagy?

Az én földem te vagy. A népem, az emberek, ti vagytok. És száműzetés és halál számomra azok, ahol te nem vagy ott és az életem, mondd el nekem, életem, mi az, ha nem te vagy?

Ma terrema terre, te vagy az. Mon peuple peuple, c'est toi. A népem, a népem, te vagy. Exil et mort pour moi, ils sont là vous n'êtes pas là et ma vidis-moi ma vie, mi az, ha nem te vagy?

rád gondoltam, a hajadra, amit a sötét világ irigyelne, és életem pontját tettem rájuk, és álmodni akartam, hogy te az enyém vagy. A földön járok, a szemem felfelé - ó, a fáradságom! - olyan magasra, hogy a dühben felfújja, vagy a nyomorult vöröseket felgyújtja az emberi teremtmény..

Rád gondoltam, a hajadra, amit az árnyak világa megirigyelne, és beletettem az életem egy pontját, és azt akartam álmodni, hogy az enyém vagy. Felemelt szemmel járok a földön – ó, buzgóságom! – olyan magasra, hogy gőgös haraggal vagy nyomorult pirulással az emberi teremtmény lángra lobbantotta őket.

Rád gondoltam, a hajadra, amit az árnyékvilág irigyelni fog, és beletettem az életem egy pontját, és azt akartam álmodni, hogy az enyém vagy. Felemelt szemmel járok a földön - ó, buzgóságom! - olyan magasra, hogy gőgös haraggal vagy nyomorult pirulással Az emberi teremtmény meggyújtotta őket.

Szeretni azt jelenti, hogy félénk csend van melletted, de nem tudod, és hogy emlékezni fogsz a hangodra, amikor elmész, és érezni a köszönésed melegét. Szeretni azt jelenti, hogy várni rád, mintha a naplementére tartoznál, sem előtte, sem utána, hogy egyedül legyünk a játékok és a mesék között a szárazföldön..

Szerető ez a félénk csend közel hozzád, anélkül, hogy tudnád, és emlékezz a hangodra, amikor távozol, és érezd az üdvözlés melegét. Szeretni azt jelenti, hogy úgy várunk rád, mintha a naplemente része lennél, sem előtte, sem utána, hogy egyedül legyünk a játékok és történetek között a szárazföldön.

Aimer est ce silence timid près de toi, sans que tu le saches, és souviens-toi de ta voix quand tu pars et ressentis la chaleur de votre salutation. Szeretni ez a félénk csend melletted, anélkül, hogy tudnád, és emlékszel a hangodra, amikor elmegyél, és érezed a melegséget a köszöntésedben. Szeretni az, hogy várj, mintha a nappali nappaliban lennél, sem előtte, sem utána, hogy egyedül legyünk a játékok és történetek között a földön..

Nem akarok meghalni anélkül, hogy hallanám a szádból. Nem akarok meghalni, a lelkemet megrázva, hogy más vagy, elveszett vagy más parton. Nem akarok a szomorúságban meghalni a szomorú kupla végtelen ívén, ahol álmaid laknak a délfényben..

Nem akarok meghalni anélkül, hogy hallanám a szádból. Nem akarok meghalni egy zavaros lelkével, tudva, hogy más vagy, elveszett más partokon. Nem akarok meghalni ezzel a szomorúsággal a szomorú kupla végtelen ívén, ahol álmaid élik a délfényben..

Nem akarok meghalni, ha nem értem, mit mondasz. Nem akarok meghalni egy lelkével, aki fél, hogy más, és más tengereken él. Nem akarok meghalni ezzel a szomorúsággal a végtelen kútján ezen a szomorú kupolán, ahol álmaid élnek a délfény alatt..

Napok és éjszakák után kutattam, de nem találtam meg a helyet, ahol énekelsz. Az időn át kerestem, és a folyón át, és a könnyek között eltévedtél. Éjszakák és éjszakák után kutattam, de nem találtam meg a helyet, ahol sírsz, mert tudom, hogy sírsz. hogy sírsz és sírtál engem csak te mented meg a sírást és sötét koldustól királyt teszel koronázva a kezed által.

Napok és éjszakák után kutattam, de nem találtam azt a helyet, ahol énekelsz. Kerestelek az időn át, fent és a folyón keresztül, ahol alul, és könnyekben veszítetted el magad. Éjszakák és éjszakák után kutattam, de nem találtam azt a helyet, ahol sírsz, mert tudom, hogy sírsz. Hogy a tükörben lássam magam, hogy tudjam, hogy sírsz és sírtál értem. Csak te mented meg a sírást és egy sötét koldust, akit királynak tettél, és a kezedben koronázott..

Napok és éjszakák kerestem, de nem találtam a helyet, ahol énekelsz. Épp csak néztem, és sírtam. Nézzem, hogy te sírsz és te sírtál nekem, egyedül te mented meg a sírásokat és a koldust,.

Megvan, és a tiéd vagyok. Olyan közel egymáshoz, mint a hús a csontokhoz. Olyan közel egymáshoz, és gyakran olyan messze.!…

Te vagy a miénk. Olyan közel egymáshoz, mint a hús a csontokhoz. Olyan közel egymáshoz, és gyakran, olyan messze.!…

Te vagy a miénk, én pedig a tiéd. Ha egymáshoz közel kerültek, úgy éreztétek, hogy a hús a csontot érinti. Ha közel vagytok egymáshoz, és gyakran, ha távol.! …

A nap örökre ködös lehet, a tenger egy pillanat alatt kiszáradhat, a föld kerete szétszakadhat mint a puha üveg. Bármi történjen, a halál is elárulhat engem a temető fáklyájával, de a szeretet lángja nem fog kioltani..

A nap örökké felhővé válhat, a tenger egy pillanat alatt kiszáradhat, a föld tengelye is törhet, mint egy gyenge üveg. Minden megtörténik. Talán a halál borítja meg a temetési palacsintával, de soha nem tud kialszni bennem a szeretet lángját..

a nap lehet sötétedve örökké; a tenger egy pillanat alatt kiszáradhat; a föld tengelyének törése, mint egy gyenge üvegnek. Minden, ami eljön, a halál fedez engem a temetkezési krépre, de ez nem tudja soha eloltani a lángot a szerelmedből..

Átfedj, szerelmem, a száj égjét azzal a szélsőséges, elragadtatott hablal, ami a csípő és égő jázmin, ami a szikla korallcsúcsából fakad. Tűzd el, szerelmem, sód, tűzd el a csillogó, éles virágodat, a felső virág, a dühét a csípőcsípő, a csipkefű diadémájába dobva..

Couvre-moi, mon amour, le toit de ma bouche avec cette mousse extrême extrême, qui est le jasmin de ceux qui savent et de ceux qui brûlent, germé sur la pointe du corail rocheux (Köszöntő, szerelmem, a szájom teteje a szélső szélső mousse-val, amely a jázmin azoké, akik tudnak és azoké, akik égnek, ami a sziklagyökeren csírázott). Rends-moi fou, mon amour, ton sel, fou ta fleur suprême l'œillet mordant qui se déchaîne diadémjában, és a fureur-t a csillogó és a szilárd szeme alatt..

Boríts be, szerelmem, a száj egét ezzel a szélsőséges habbal, amely jázmin, amiből ízlik, és amiből ég, egy sziklakorall-pontban csírázott ki. Dicsérjétek nekem, szerelem, sótok, őrült Te zsémbes éles legfelsőbb virág, Megduplázva dühödet a harapáskulcs diadémán, hogy a féktelen.

Tudom, hogy egy hatalmas és furcsa himnusz, amely a lélek éjszakájában egy hajnaljelzést hirdet, és ezek a oldalak a himnusz kadenciái, amelyeket a levegő a sötétségekben terjeszti. Szeretnék írni neked, a lázadó, apró nyelvet megszelídítő emberről, szavakkal, amelyek egyszerre sóhajtsanak és nevetnek, színek és jegyzetek..

Tudom egy óriási és furcsa himnuszt, ami a lélek éjében hajnalt hirdet, és ezek a oldalak abból a himnuszból származnak, a hangok, amiket az éjfényben a levegő tágítja. i would like to write to you, about the man taming the rebellious, petty language, with words that were at the same time sóhaj és nevetés, színek és hangok.

Én ismerek egy hatalmas és idegen himnuszt, ami egy hajnalt hirdeti a lélek éjszakájában, és ezek a oldalak ennek a himnusznak a hangjait, hogy a levegő megnyílik a sötétben. Édesem, írni szeretnék neked a lázadó és aljas nyelvű emberről, a szót használva, aki egy időben sóhaj és nevetés, színek és jegyzetek..

Me tienes y soy tuya. Tan cerca uno del otro como la carne de los huesos. Tan cerca uno del otro y, a menudo, ¡tan lejos... Tú me dices a veces que me encuentras cerrada, como de piedra dura, como envuelta en secretos, impasible, remota... Y tú quisieras tuya la llave del misterio... Si no la tiene nadie... Nincs széna llave. Ni yo misma, ¡ni yo misma la tengo!

Te vagy a miénk. Olyan közel egymáshoz, mint a hús a csontokhoz. Olyan közel egymáshoz, és gyakran, olyan messze! ... néha azt mondod, hogy bezárva találsz, mintha kemény kőből lettem volna, mintha titkokba burkolt volna, de nem, távol. és te szeretnéd a tied a kulcsot a rejtélyhez. Ha nincs, akkor nincs. Nincs kulcs. Még magam sem, még magam sem!

Te rendelkezel velem, én pedig a tiéd vagyok. Olyan közel egymáshoz, mint a hús csontokkal. Olyan közel egymáshoz, és gyakran olyan messze! ... Néha azt mondod nekem, hogy zárva találsz, mintha kemény kőből lenne, mintha titkokba burkolóznék, szenvtelen, távolságtartó. És azt szeretnéd, ha a tiéd lenne a kulcs a rejtélyhez. Ha senkinek sincs. Nincs kulcs. Még én sem, nekem sincs!

A nap örökre ködös lehet, a tenger egy pillanat alatt kiszáradhat, a föld kerete szétszakadhat mint a puha üveg. Bármi történjen, a halál is elárulhat engem a temető fáklyájával, de a szeretet lángja nem fog kioltani..

A nap örökké felhővé válhat, a tenger egy pillanat alatt kiszáradhat, a föld tengelye is törhet, mint egy gyenge üveg. Minden megtörténik. Talán a halál borítja meg a temetési palacsintával, de soha nem tud kialszni bennem a szeretet lángját..

a nap lehet sötétedve örökké; a tenger egy pillanat alatt kiszáradhat; a föld tengelyének törése, mint egy gyenge üvegnek. Minden, ami eljön, a halál fedez engem a temetkezési krépre, de ez nem tudja soha eloltani a lángot a szerelmedből..

Tudom, hogy egy hatalmas és furcsa himnusz, amely a lélek éjszakájában egy hajnaljelzést hirdet, és ezek a oldalak a himnusz kadenciái, amelyeket a levegő a sötétségekben terjeszti. Szeretnék írni neked, a lázadó, apró nyelvet megszelídítő emberről, szavakkal, amelyek egyszerre sóhajtsanak és nevetnek, színek és jegyzetek..

Én ismerek egy hatalmas és idegen himnuszt, ami egy hajnalt hirdeti a lélek éjszakájában, és ezek a oldalak ennek a himnusznak a hangjait, hogy a levegő megnyílik a sötétben. Édesem, írni szeretnék neked a lázadó és aljas nyelvű emberről, a szót használva, aki egy időben sóhaj és nevetés, színek és jegyzetek..

Tudom egy óriási és furcsa himnuszt, ami a lélek éjében hajnalt hirdet, és ezek a oldalak abból a himnuszból származnak, a hangok, amiket az éjfényben a levegő tágítja. i would like to write to you, about the man taming the rebellious, petty language, with words that were at the same time sóhaj és nevetés, színek és hangok.

A szerelmem a gyenge ruhában van az almafák között, ahol a hangos szelek a leginkább vágyakoznak a társaságra. ott, ahol a vidám szellőzők laknak, hogy udvarolják az első leveleket, a szerelmem lassan megy, hajolva a fűben fekvő árnyékához. És ahol az ég egy tiszta kék csésze a síró földön, a szerelmem lassan sétál, a ruháját kellemes kézzel emelve..

Je te donne ça, il est important que tu en prennes bien soin et mon amour est en tenue légère parmi les pommiers, où les brises animées durent le plus longtemps futjatok társaságban. Ahol a vidám szellő él, hogy a fák első leveleihez járjon, a lábam lassan halad, a nyüzsgő árnyékhoz hajlik.. És ahol a menny egy kék világos pohár a mosolyogó földön, szerelmem lassan halad,. Ha nem, akkor, j'espère que vous viendrez bientôt pour que vous puissiez le voir beaucoup plus en détail.

Ezt neked adom, fontos, hogy vigyázz rá és a szerelmem egy könnyű ruhában van az almafák között, ahol a zűrzavaros szellő a leghosszabb ideig tart társaságban.. ott, ahol a vidám szellő lakik, hogy meghódítsa az korai leveleket az útjában, a szerelmem lassan megy, hajolva árnyékához, ami a fűben fekszik.. És ahol az ég tiszta kék, mosolyogó földön, a szerelmem lassan jár, felemelve, akit a kegyes kézzel öltözött.. Ha nem, remélem, hamarosan eljössz, hogy sokkal részletesebben lásd..

Szívem ellopták, és a szerelem, látva a dühöm, azt mondta: "Megragadtak a legszebb szemek, amiket életemben láttam". A természetfeletti hálák miatt a börtönben tartják. És ha a szerelemnek igaza van, asszonyom, a jelek szerint, neked van a szívem..

A szívem ellopták, és szerelmem, látva a haragomat, azt mondta nekem: elvittek a legszebb szemeken keresztül, amiket életem óta láttam. A természetfelettieknek köszönhetjük, hogy börtönben tartanak. És ha a szerelem igaz, hölgyem, a jelek szerint, megvan a szívem..

A szívem elrepült, és a szerelem, látva a haragomat, azt mondta: "A legszebb szemek által elvittél, amiket életemben láttam". Köszönöm természetfelettileg, hogy börtönben vannak. És ha a szerelem a raison, asszonyom, a jelek szerint, a szívem a tiéd..

Már elhervadt a fiatal virágok, felhőzött a nap a reményem, óra után óra mesél és agóniám nő és a szorongás és a fájdalmam. A színes üvegen gazdag színek festve örömteli talán a fantáziám, amikor a szomorú valóság sötét foltja az üveget és elhomályosítja a fényét.

Félre az ifjú virágok, zavar a nap a remény, óra után óra számolom és agóniám nőnek, valamint a szorongás és a fájdalom. Édes színű, tiszta üvegben, lehet, hogy a fantómám boldognak tűnik, amikor a szomorú valóság, a színes és sötét üveg csillog..

Elhervadt a fiatal virágok, felhős a remény napja, órával-órával számolom, és agóniám nő, és szorongásom, és fájdalmam. A sima üveg gazdag színeken talán a fantáziám boldognak tűnik, amikor a szomorú, sötét valóság befagyasztja az üveget és felhőzi a ragyogást..

A szemek visszatérnek a szüntelen vágyakozás, és körbefordítja közömbös a világ, és körbefordítja közömbös az ég. Te, boldogtalan szépség, a mély fájdalmam panaszát küldöm neked: a versszakom a szíved és az enyém

Szüntelen vágyukban fordítom a szemem, és a világ közömbösen fordul, és az ég közömbösen fordul. Hozzád küldöm hozzád mély gonoszságom siralmait, amelyek szerencse nélkül szépek: verseim a te szíved és az enyém

Megfordítom a szemem a szüntelen vágyakozásukban, és a világ közömbösen forog, és az ég közömbösen forog körülöttem. Te a panaszok mély gonoszságom, szép szerencsétlen, én küldöm neked:

Vannak szemek, amelyek néznek, vannak, amelyek álmodnak, vannak szemek, amelyek hívnak, vannak szemek, amelyek várnak, vannak szemek, amelyek nevetnek – kellemes nevetés, vannak szemek, amelyek sírnak – a bánat könnyeivel, egyesek befelé, mások kifelé. Olyanok, mint a virágok, amelyeket a föld emel. De zöld szemeid, - örök Terézem, azok, akik készítenek - fűből való kezed, nézz rám, álmodj engem - hívnak, várnak rám, nevetnek rajtam nevetve - kellemes nevetés, könnyes sírás - bánat könnyeivel, belülről, kívülről.

vannak szemek, amelyek néznek, - vannak szemek, amelyek álmodnak, vannak szemek, amelyek hívnak, - vannak szemek, amelyek várnak, vannak szemek, amelyek nevetnek - kellemes nevetés, vannak szemek, amelyek sírnak - bánat könnyével, némelyek belülről - mások kívülről. Olyanok, mint a virágok, amiket a föld növeszt.. de a zöld szemeid, - az örök Terézém, azok, akik csinálják - a kezedet fűből, rám néznek, álmodnak rólam, hívnak, várnak, nevetnek rajtam - kellemes nevetés, sírva sírnak hozzám - bánat könnyével, belülről, kívülről.

Van egy szem, ami nézi, van egy szem, ami álmodik, van egy szem, ami hív, van egy szem, ami vár, van egy szem, ami nevet - kellemes nevetés, van egy szem, amely sír - bánat könnyeivel, némelyek belülre, mások kívülre.. Olyanok, mint a virágok, amelyek a földön nőnek.. De zöld szemeid, örök Teréz, akik a te füves kezedet csinálják, engem néznek, álmodnak rólam, hívnak, várnak, kigúnyolnak..

A szerelem egy univerzális élmény, ami mindannyiunkat megindít, de néha nem találunk megfelelő szavakat, hogy kifejezzük. A történelem során a költők képesek voltak kifejezni, amit mindannyian éreztünk, kreatív és élesen..

Ha szeretsz, szeress engem, teljesen, nem fényes vagy árnyékos zónákban... ha szeretsz, szeress feketén és fehéren, és szürken, zölden, szőken és barna... szeress engem nappal, szeress engem éjjel... és hajnalban az nyitott ablakban! ... ha szeretsz, ne vágj le: szeress engem teljes egészében... vagy ne szeress..

A szerelem egy univerzális élmény, ami mindannyiunkat megmozdít, de néha nem találjuk a megfelelő szavakat, hogy kifejezzük. A történelem során a költők képesek voltak azt mondani, amit mindannyian éreztünk kreatív és ékesszóló módon..

Ha szeretsz, szeress engem egészben, nem fényben vagy árnyékban. Ha szeretsz, szeress feketén és fehéren, és szürkén, zölden, és szőkéen, és barna. Szeress engem nap, szeress engem éjjel. és kora reggel az nyitott ablaknál! Ha szeretsz, ne vágj rövidre: szeress engem mind. Vagy nem szeretsz engem..

A szerelem egy univerzális élmény, ami mindannyiunkat érint, de néha nem találunk megfelelő szavakat. A történelem során a költők képesek voltak kifejezni, amit mindannyian éreztünk, kreatív és érthetően..

Ha szeretsz, szeress engem egészben, nem a fényben vagy a sötétben. Ha szeretsz, szeress feketén és fehéren, és szürken, zölden, és szőken, és barna. Szeress engem napközben, szeress engem éjjel. ...és reggel kinyitják az ablakot. Ha szeretsz, ne szakíts félbe: szeress engem. vagy nem szeret engem..

Emlékszem a te arcodra, mely a napokban fagyott, a kék szoknya és a grillezett homlokzatú nő, mely gyermekkoromban és a földemen, ahol ambroisiás voltam, láttam a fekete szilonnát, ami egy égő áprilisban nyílt.. Elviszi a kocsmában, mélyíti a poharat, tisztátalan, aki a fiút a te melléd kötötte, és a szeme alatt, aki egy égés volt, a gabona a kezedből esett, Serené.. Láttam, ahogy a fiad búzát gyűjtött januárban, és nem értettem, hogy a szemem rád néz, csodálkozva és sírva..

Ülj le az asztalhoz. Egy pohár vizet. ízlelje meg minden italt. És gondolkozz mindenkor, mit veszítettél. Az, akit elveszítesz. Mit maradt, hogy elveszítsünk időt?