GwenRoux

Bármire is van szükséged Bármit is akarsz tenni, bébi, természetesen megteszem Mert minden nő (minden nő) Minden bennem van Minden bennem van, igen, minden nő vagyok, minden bennem van (bármit meg akarsz tenni, bébi) (természetesen megteszem) Minden nő vagyok, minden bennem van Varázsolhatok, titkok, amelyeket nem mondhat el Keverjen össze egy különleges sört, gyújts tüzet magadban Bármikor, amikor veszélyt vagy félelmet érzel Akkor azonnal meg fogok jelenni, ó, minden nő vagyok, minden bennem van Ó, érzem a szükségleteidet, mint eső a magokat Rímet tudok mondani a zavarodottságról az elmédben És ha valami régimódi szerelemről van szó, Megkaptam, Megvan, megvan, megvan, bébi, bébi

A szemek, amelyek leeresztik a szememet, a nevetés, amely elveszik a száján, itt a retúrozás nélküli portré. A férfi, akihez tartozom, amikor a karjaiban fog, és beszél velem, én rózsaszín életet látok. Elmondott nekem szerelmi szavakat, és belépett a szívembe. Une part de bonheur Szóval ismerem az okot

Tudom, hogy amikor rám nézel, annyi van, amit nem látsz, de ha csak időt veszel, tudom, hogy a szívemben találsz egy lányt, aki néha fél, aki nem mindig erős. Nem látod a fájdalmat, ami bennem van? A karjaid és a biztonságod Harmi-tól.

Ez a mi helyünk, mi csináljuk a szabályokat, és van egy csillogó köd, egy titokzatos módon rólad, kedvesem. Elmehetek, ahova te? Mindig ilyen közel lehetünk, örökre és örökké? És ah, vigyél ki, és vigyél haza Te vagy az én, az én, az én szeretőm Mi hagyhatnánk a barátainkat összeesni a nappaliban Ez a mi helyünk, mi hívjuk és nagyon gyanús vagyok, hogy mindenki, aki lát téged, akar téged

Nézd a csillagokat, nézd, hogy ragyognak érted és mindenért, amit csinálsz Igen, mind sárgák voltak Én jöttem és írtam egy dalt érted és mindenért, amit csinálsz És azt hívták sárgának ♪ valami szépbe, tudod, tudod, hogy szeretlek ♪ ♪ átúsztam ♪

A szeretetnek minden megnyilvánulásában megvan az ereje, hogy átalakítsa és gazdagítsa életünket. Ez a kötés egyesít minket, fenntart minket nehéz időkben és sokszorozza örömünket.. Ezen a különleges napon fontos emlékezni arra, hogy a szeretet túlmutat a szavakon és jelzéseket, megértést és kölcsönös támogatást mutat.. Lehet, hogy ez a Valentin nap csak egy év kezdete, tele szeretettel, megértéssel és megosztott boldogsággal.. Ez is a tökéletes lehetőség, hogy elmondja a partnerének, a nagy barátjának, a fiú vagy lány, akit szeret, mindent, amit érzi iránta és itt segítünk néhány rövid, hosszú mondattal, de tele sok szeretettel, hogy szentelje akár keresztül. Az idő túl lassú azok számára, akik várnak, túl gyors azok számára, akik félnek, túl hosszú azok számára, akik gyászolnak, túl rövid azok számára, akik ünneplik.. De azok számára, akik szeretik, az idő örökkévalóság.. Neked köszönhetően rájöttem, hogy ha elutasítjuk a szeretetet, amit kapunk, ha nem adunk szeretetet, mert félünk a fájdalomtól vagy a veszteségtől, akkor az életünk üres lesz, és a veszteségünk nagyobb lesz.. Neked köszönhetően rájöttem, hogy ha elutasítjuk a szeretetet, amit kapunk, ha nem adunk szeretetet, mert félünk a fájdalomtól vagy a veszteségtől, akkor az életünk üres lesz, és a veszteségünk nagyobb lesz.. Az ajkadon találtam a legszebb szavakat, amelyeket mindig hallani akartam. A szívedben megtaláltam a legmagasabb lángokat, amelyekkel mindig arról álmodtam, hogy felmelegítem magam. Legyen a kapcsolatunk örökkévaló.. Szeretem téged. A szemem bűnös abban, hogy beléd szerelmes lettem.. Ezért vagyok annyira hálás neked.. Hogy megengedted, hogy élvezzem a szépséged.. Ha rád gondolok és tudom, hogy minden délután eljön, hogy lássalak, boldoggá tesz.. Nem valami múló, amikor tiszta szeretetet érzel, úgy tűnik, mintha a mennyben lebegnél.. Így éreztet engem.. Ma február 14. és megint megünnepeljük a szeretetet, amit egymás iránt érzünk.. Ha rád gondolok és tudom, hogy minden délután eljön, hogy lássalak, boldoggá tesz.. Nem valami múló, amikor tiszta szeretetet érzel, úgy tűnik, mintha a mennyben lebegnél.. Így éreztet engem.. Ma február 14. és megint megünnepeljük a szeretetet, amit egymás iránt érzünk.. Nem minden szó képes kifejezni, amit érzek irántad, nem minden másodperc számtalan órát fog

Elég, hogy melletted legyek..

Rátok álmodnak, anélkül, hogy találkoztak volna, hozzátok nyilatkoznak, anélkül, hogy tényleg beszélnének, és kívánnak: Minden egyetemi és egyetemi diák, minden műhely munkatársa, minden piactér kereskedője; Ők mind magukkal viszik a gondolataikban, és mindenki, anélkül, hogy tudná, a szerelmese.. Nem tudják, hogy léteztek, nem tudják, hogy van a név vagy a név a sarkon, ahol a házotok van, minden kőből, a sálik között, a balkonon és a geraniumokon.. Öt láb hét hüvelyk, és 57 kilót nyomsz. A hajad változóan a válladig esik, és a melleid a trópusi gyümölcsök, erős, érett, nagyon ízletes. De ők nem tudják, hogy képzeljük.. Minden nap várnak titeket, és délutánra nyitva hagynak az ajtót, azzal az abszurd reménysel, hogy átjössz rajta, és hogy, szüntelenül, belépsz a szobájukba és átölelsz őket.. Nem gyanítjátok ezeket a forró és láthatatlan kezeket, ha a széketekhez tartotok; talán, ismeretlenül, szeretnétek őket, de ha nem, akkor távolról... Sokról álmodsz.. Én is álmodtam rólad, az olajfavidéken, a sivatag partján, a tűz mellett, a sötét árnyék alatt, szinte a portáimban.. És te, ha körültekintő vagy, ha távol, te nem kételkedsz benne.. A napig, amikor azok, akik álmodtak rólad, akik haldoklottak, akik vártak rád, akik reszkettek a meztelen bőrödért, a szerelmesek vastag felhője, akik veled feküdtek, minden éjjel a testedben vándoroltak, anélkül, hogy észrevetted volna, élénk, egyetértő, beléptem én magamba.. A kozmikus erő visszafordíthatatlan úton vezetett.. Kerestem, találtam, megkaptál, és nem tudtam, és nem akartam elmenni.. Nem kell választania, de a milliókból van..

Álmodoznak rólad, anélkül, hogy találkoztak volna, és hajlottak lennének rád. Az akadémia és az egyetem diákjai, a műhelyek dolgozói, a piacok boltfogói; Mindannyian gondolataikban hordoznak, és mindegyikük, anélkül, hogy tudná, a szeretője.. Még mindig nem tudják, hogy létezel, sem a számot, sem a névét az utcának, ahol a házad áll, mind kőből készült, rejtve a fűzök között, a balkon keleti oldalán, és a geraniumok illatosítják a levegőt.. 5 láb 7 vagy, és 57 kilót nyomsz; változóan, a hajad a válladhoz süllyed, és a melleid trópusi gyümölcsök, szilárd, érett, annyira étvágyasztó. , de bár elképzelik, nem tudják.. Minden nap várnak rád, és ahogy a délután lehunyódik, nyitva hagynak az ajtót, azzal az abszurd reménysel, hogy elmegyél és, csengőcsengés nélkül, belépsz a térükbe, és öleljük meg őket.. Nem gyanítod, hogy azok a meleg, láthatatlan kezek, a testedre nyújtottak; talán, anélkül, hogy tudnád őket, vágyakozol rájuk, de olyan testtelen, olyan távoli.. Sokak álma vagy.. Én is álmodtam rólad, az olajfákban, a sivatagos strandokon, a szőnyegen a csörgő tűznél, az árnyék alatt, majdnem a hatalom alatt.. És te, olyan körültekintő, olyan távoli, soha nem gyanítottad.. Mígnem egy napon mindazok, akik rólad álmodtak, mindazok, akik haldokoltak, hogy várjanak rád, azok, akik remegtek meztelen bőrödért, a szerelmes emberek egész sűrű raja, akik veled aludtak, minden éjjel a testedben barangoltak, anélkül, hogy észrevennéd, kenővel, egyhangúan, beléptek Magamba. A kozmikus erő elvonszol engem visszafordíthatatlan úton.. Kerestelek, megtaláltalak, fogadtál, és nem akartam elmenni.. Nem maradt választásod, a milliók szálakát tartom, és kezdődik..

Egy új nő érkezett a környéken, két gyermek és három kutya, és egy rejtélyes férj; A nő, negyven, van egy bizonyos vonzerő;. A negyven éves nő a gyors, nyugodt, szép, gyors, gyors, egyenes utat jár, és mosolyt ad, ami átmegy az utcán.. Majdnem gyönyörű.. A nő, negyvenes éveiben, rövid derék, szilárd kerek melle, hullámzó csípő... how could I look at her without first seeing the exquisiteness and rhythm with which she moves when she walksthe woman, forty, is taking over an area of my soul, and a corner of my skin; a vörös ajkain és a mézes szemein úgy tűnik, hogy egy tósztot mondanak, amit csak rá akarnak utalni.. A nő, negyven, egy hullámtörés lett, ami betört a partomra; minden nap közvetlenül, intenzíven nézem, és kihív engem, hogy szemem rajta legyen, mintha megkérdezné.. A nő, negyven éve, meghívott a házába.. A férj a munkahelyén, a gyerekek az iskolában.. És egy tükrös kamrában végre a csodás meztelensége nyilvánul meg nekem, ami körülöleli és égeti..

Új feleség jött a környéken, két gyerek és három kutya, és egy elkerülő férj; a nő, negyven éves, van egy bizonyos vonzerő; jegyezem bejáratokat, kijáratokat, időzítéseket. A negyven éves nő a gyors, csendes menetével jár, aki nem siet, képes egyenesen nézni, és egy mosolyt ábrázol, ami áthalad az utcán.. Majdnem gyönyörű.. A negyven éves nőnek rövid dereka, szilárd kerek mellei, hullámos csípője van. Hogyan nézhettem rá anélkül, hogy előbb meg ne láttam volna a mozgásának szépségét és ritmusait? A negyvenes asszony egyre jobban elfoglalja lelkem egy részét, bőröm egy sarkát; vörös ajkai és mézes szemei olyanok, mintha egyre mélyebbre ásna a toast.. A negyven éves nő egy hullámtörés lett, ami betört a partra, és minden nap egyenesen, erősen nézem, és kihív, hogy nézzem, mint aki felvetette. A negyven éves nő meghívott a házába.. Férjem, a munkám, a gyerekeim az iskolában.. És a tükörszobában végre megmutatkozik a csodás meztelensége, amely körülölel és megemészt..

"Nem, nem sajnálom semmit sem, sem a jót, sem a rosszat, amit tettek velem, nem mindegy, semmi sem, nem sajnálom semmit sem, ez kifizetett, elfelejtettem, elfelejtettem, elmentem a múlttól, a emlékeimmel, felgyújtottam a lángot, a gyászaimat, a gyönyörömet, nem kell többé nekik, a szerelmeket a remegő szívükkel töltöttem el". balázsok pour toujours je repars à zéro

A kozmosz szépsége kiárad, egy integrált katarakta, a magasságból, a saját szélességem és mélységem felett, hangban, színben, illatban és lángban.. Én már egy tavasz vagyok, ami a szexességedet követel, én vagyok a szűkség, ami meg kell nyílnia neked, és a boríték, ami körülvesz az ágyban.. A vágyam radikális, nem álcázom meg a simplisz ártatlanságát a ölelésnél, messze meghaladom a küszöböteket.. A lelkem és a bőröm, egy szilárd kötésben, olyan csapat, amelyik intim, létfontosságú réseket vonz a szex területén..

A kozmosz szépsége ömlik ki, egy integrált vízesés, magasságából, saját szélességemből és mélységemből, hangban, színben, aromában és lángban. Én már forrás vagyok, amely visszaköveteli érzékiségedet; Én vagyok a keskenység, amely megnyílik számotokra, és a burok, amely körülvesz benneteket az ágyon. Buzgóságom radikális, nem álcázom az ölelés egyszerű ártatlanságának; Messze túllépem a küszöbötöket. A lelkem és a bőröm szoros kötelékben az, hogy nemed mezején intim, vitális barázdákat fogsz találni.

Ebben a magányban, amely növeli az irántad érzett szomjúságomat, az irántad érzett szomjúságomat, megakadályozva, hogy elnyeljelek; ebben a mezítelenségben, nedvesen és lassan, amely feltalál téged mellettem, anélkül, hogy rendelkeznél veled; ebben a felajánlásban, amely felemészti gyötrelmeim óráit, anélkül, hogy elfogadnának; azon az éjszakán, amely meglátja bőröm illatát az elpárolgott levegőben; ebben az ágyban, amely nélküled barátságtalan fennsíkká válik; ebben az ölelésben, amelyben közel tartalak magamhoz, és amelyet az ölelésed hiánya, nem fejez be.. a brève flamme de la bougie dressée sur le chandelier, sur l'étagère, débordé dans la cire fondue, symbole phallique défiant. Egy könnyű légzés szökik ki a számból, és azonnal az árnyék körülvesz; várom a kézhez való szoros kapcsolatot, és a vad impulzus, ami árad a bélbe.. És én meg kell pótolnom a kapcsolatod hiánya a fantomom diktálásával, csakis ugyanazt a cselekedetet fogyasztva, amit veled, szerelmem, én is fogyasztanék..

Ebben az egyedüllétben, ami megnöveli a szomjúságomat érted, megakadályozva, hogy felszívjam; ebben a meztelen, nedves és lassú, ami mellettem találja ki, anélkül, hogy lennél; ebben az ajánlatban, ami elfogyasztja a szorongás óráimat, elfogadatlan; Ezen az éjszakán látni fogod a parfüm a bőröm a párologott levegőben; ebben az ágyban, amely üres tőled, válik egy vendégtelen síkság; ebben a karban, amelyben Én tartom a tiédet, és hogy a te ölelésed, hiányzik, nem teljes... A gyertya rövid lángja, a kandallón emelt, a polcon, árad a olvadt viaszba, egy defiant phallic szimbólum.. Egy könnyű lélegzet elhagyja ajkamat, és azonnal az árnyék körülvesz; várom a kéz szilárd érintését, és a vad ösztön, ami árad a belém.. És fel kell tüntetnem a érintésed hiánya miatt a fantáziám diktátusaival, egyedül teljesítve ugyanazt a cselekedetet, amit veled teljesítenék, szerelmem..

“melletted megtanultam, hogy a szerelem több mint egy simogatás, egy csók vagy egy vágy. Megtanultam, hogy a szeretetet önzetlenül kell adni, félelem nélkül, előítélet nélkül, de túlzott szeretettel és gyengéden. Megtanultam bízni, és úgy döntöttem, hogy kinyitom a szívem ajtaját, hogy belépj és maradj itt örökre.”.

“Az évek során megváltoztunk, de a ragyogás a szemedben fényesebb, mint valaha, és a szerelmem erősebb. Ha tudom, mit jelent a szerelem, akkor azért, mert te tanítottad meg nekem az értékét. Minden szerelmi történet szép, de a miénk a kedvencem..”

“Nem voltál előtte sem utána, csak éppen időben voltál, éppen időben, hogy beléd szeressek és minden lélek erejemmel szeressek. Te vagy a nap, ami felvilágosítja a napjaimat és melegíti a lelkemet, soha ne oltsuk el a szeretet lángját, éljen és égjen szenvedélyesen sokáig.!”.

Ujjaid rám fordulnak, és üldöznek engem, nem tudom, hogy simogatnak-e vagy tépnek-e, a bőrömön lebegő őzujjak, a fák ujjainak szövevénye, amely megkötöz. Los dejo sobre mí, soy campo abierto; son pacífica tropa, y agresiva, cada uno lento explorador experto, y esta mi voluntad. Annyira engedékeny..

A hasamba süllyesztett ujjaidat a hátamra varrva, az arcomon, a combjaim között, a térdemen hordom, mint most az enyémet, mint a vezetékneveim. Tíz szárny, tíz lábnyom, tíz nyögés, tíz szándéktűz, tíz kis zászló ragadt a hátamra, tucatnyi csavart érintéssel szúrsz le. Tíz arany kör a melleken, tíz programmentes kerék és fék a térképen bőr útvonalak nélkül. Tíz apollóni felfedező, tíz dionüszoszi hódító, és csak egy tejszín és méz nő.

Az ujjaid a gyomromban süllyedtek, a hátamra varrtak, az arcomon, a combok között, a térdeken. , olyan az enyém, mint a vezetéknevem. Tíz szárny, tíz nyom, tíz sóhaj, tíz szándékos tűz, tíz zászló a hátamon, tíz szúrás a torz érintésekkel.. Tíz arany kör a mellkasokon, tíz programmentes kerekek és fék a térképen, nincs bőr útvonal. Tíz apolíneus felfedező, tíz dionisziás hódító, és csak egy tejszínes nő..

Már ismerte, majdnem szerette, anélkül, hogy elmondta volna neki.. Én egy kéz voltam, ami előrehaladott, és egy láb, ami egyszerre visszavonult.. fiatal feleség, akivel nem voltam idegen, néha ültem a saját asztalomon, az agyamat egy csalódás felé irányítva, amit a tekintet elkerülhetetlenül kifejez. De senki sem látott ilyen finom nyomot a szemem alján, de ő. Csend volt.. És bár az egész lélek úgy tűnt, hogy felrobban a sikolyok, ők maradtak korlátozott a félénkség kifogyhatatlan várakozás. Félelem, félelem, zsarnoki páncél, sordid crushing repression, indecisive threat that rejects the profession of faith due to the untimely situation. de a mistime előrehaladott szándékban, a utalások felkeltették a mormoraikat, és öröm helyettesítette a bánatot, a szó eltörte a kapcsolatait.. szárnyak szaporodtak a fiatal feleségben, kezeket ajánlottak, a homályos köd fényessé vált és a tiltott csókok közelebb kerültek.. Ő robbant egy hajnal az ő belei, hogy hagyta őt megsebesült lándzsák szerelmes, és egy ölelés furcsa lemezek tűnt neki a történet az életében; és jönő élénk lemezek látta az összekapcsolódás a combok és csípő. Jobban megismerkedtem vele, és elkezdtem szeretni; és a lábam haladt visszavonulás nélkül, és az övé előre, és amikor megérintettem, végül elmondtam neki, és csókolózott.. És annyit adott nekem, amit nem árulok el, annyit, amit még mindig ad, selyemmeztelenség, panter forró, egy másik fiatal felesége, a szeretettem..

Már ismertem, majdnem szerettem, még nem is mondtam el neki.. Egy kéz voltam, ami előre haladt, és egy láb, ami egyszerre visszafordult.. Fiatal feleség, aki nem volt idegen, néha ülve a saját asztalnál, manőverezéssel az elmém felé, hogy a csalás elkerülhetetlen tekintet kifejezi. De senki nem látott ilyen finom nyomot a szemem mélyén, csak ő.. Csend volt.. És bár a hangjaim felrobbantottak, a szorongás és a szorongás elzárta őket.. félelem, félelem, zsarnoki páncél, mocskos, elnyomó, elválaszthatatlan fenyegetés, amely elutasítja a hitvallást a szégyen miatt. De a szégyen haladt a kísérlet, emelte hangját a utalások, és követve a öröm a gyászt, a szó eltörte a láncokat. A fiatal feleségre szárnyak nyíltak, kezeket fogtak, a homályos köd fényessé vált, és a tiltott csókok közelebb kerültek.. Egy hajnal tört ki a hasában, ami a szerelem csapásai alatt megsebesítette, és egy furcsa lepedő ölelése életének történetének tűnt neki, és a jövőben vibráló lepedőkben láthatta a combok és a csípők zúzódását.. Jobban ismertem, és elkezdtem szeretni, és a lábam haladt visszafelé, és a lábai haladtak előre, és amikor megérintettem, végre elmondtam neki, és megcsókolt.. És annál többet adott nekem, amit nem árulhatok el, annál többet ad még nekem, selyemmeztelenség, buzgó pántya, egy másik fiatal felesége, a szerelmem..

Szemeid rövid, néma, kenős léptekkel futnak át rajtam, mintha a szélnek, ha a fénynek, nyugtalan és meztelen lábai lennének; behatolsz húsom pórusaiba azáltal, hogy ellopod a véremet, a tiéddé teszel, miközben hozzám tartozol; buzgó impulzusokból állsz; Elkerülhetetlenül leereszkedő folyó vagy a legsötétebb mechanizmusom felett, szétszórja a nedvességet, szökőkutakat emel a pályádon; Válladon a sauzales lengeti nyugodt zúgolódás ágait; Melled két remegő hold, és alkonyat táncol retinádon; Klarinéton és csellón szólsz hozzám, egy éjszakai trubadúr meleg hangján, mint egy kéz, amely megragadhatja egy csavargó lelkét; szavak nélküli nyelv, néma beszéd ékesszólásával; És méhed mélyén egy iga alá kötött pár, kielégítetlen állati melegség és szinte szűz érett szív.

Szemed rövid, csendes, síkos léptekkel halad fölöttem, mintha a szélnek, ha a fénynek, nyugtalan és meztelen lábai lennének; Behatolsz húsom pórusaiba, ellopod véremet, a tiéddé teszel, miközben hozzám tartozol; buzgó impulzusokból állsz; Elkerülhetetlenül leereszkedő folyó vagy a legsötétebb mechanizmusom felett, eloszlatja a párát, szökőkutakat emel feléd; Válladon a fűzfák nyugodt morajlás ágait lengetik; A melled két remegő hold, és az alkonyat táncol a retinádon; Klarinéton és csellón szólsz hozzám, egy éjszakai trubadúr meleg hangján, mint egy kéz, amely megragadhatja a vándor lelkét; szavak nélküli nyelv, a csendes beszéd ékesszólásával; És a magod alján egy pár iga alatt igázott, kielégítetlen állati hő és szinte szűz érett szív.

A könyökön és a sarkon ülő boltozattal, a kötést meghúzó ökölbe szorított ököllel, a felemelkedett hassal, a sötét régióval, a kerek mellekkel, a merev mellbimbókkal; Izzadságos buzgalom, rejtélyes írás, szabálytalan körvonalak nyomainak megfogalmazása, amely impulzusokról, nyílt síkságokon, mély szurdokokon keresztül kiáradó örömről mesél. A megtört hang kétségbeesetten ragaszkodik hozzá: "Oldj fel engem, szabadítsd meg végtagjaimat ezektől a kötelékektől, mert a mohó ölelések, amelyeket ebben az érzéki paroxizmusban adnék neked, kárba vesznek." Rövid csend és nyögő könyörgés következik: "Ne oldj fel, folytasd, engedd, hogy érintésed ismét megrázzon a végtelenségig, mert nem kívánok fegyverszünetet, pihenést, pihenést."

A könyökre és a sarokra telepedett boltozattal, a köteléket szorosabbra szorító ököllel, a felemelt hassal, a sötét régióval, a kerek mellekkel, a merev mellbimbókkal; izzadságos buzgalom, rejtélyes írás, szabálytalan elrendezés nyomait formálva, amely impulzusokról, élvezetekről mesél, amelyek nyílt síkságokon, mély szurdokokon keresztül ömlenek ki. A őrült, törött hang ragaszkodik: "megszabadíts, szabadíts meg a tagjaimat ezektől a kötélektől, mert a lelkes ölelések, amiket neked adnék ebben a szexuális paroxyzmusban, el fognak veszíteni". van egy rövid csend, és egy sírás kérés: "ne oldj meg, folytasd, hagyja, hogy a ismételt érintésed végtelenül megrázzon, mert nem kívánok nyugalmat, pihenést vagy békét.."

Üdvözlöm a gyönyör világomban. ♥

Csak azáltal, hogy elképzelem, hogy a szád találkozhat az enyémmel, úgy érzem, hogy egy titkos gyötrelem fojtogat, és a gyengédség iránti vágyban gyötrődöm. A lelkem nem több, mint egy fül; Testem lángokban áll, és égő szeretetek kavarnak, miközben egész lelkem hív téged. És akkor őrült állapotban nem értem a szerelemnek ezt az álmát, amelyben elmerülök; ha tiszta vér folyik az ereimben, Vagy ha vér helyett tűz van.

Csak azáltal, hogy elképzelem, hogy a szád találkozhat az enyémmel, úgy érzem, hogy egy titkos gyötrelem fojtogat, és a gyengédség iránti vágyban gyötrődöm. A lelkem nem több, mint egy fül; Testem lángokban áll, és égő szeretetek kavarnak, miközben egész lelkem hív téged. És akkor őrült állapotban nem értem a szerelemnek ezt az álmát, amelyben elmerülök; ha tiszta vér folyik az ereimben, Vagy ha vér helyett tűz van.

Te vagy az én egyenlőm, a testem tükröződik a képed csúnya sarkában; te vagy hangom visszhangja, a sötét húsérzékeny vágy, amely egyedül ünnepel téged. Árnyék, amely a sötétben nem engedi, hogy a derek körét meghúzzam, árnyék, amely, üldözve, siettet, süket a szüntelen panaszom hangjára. A tükör előtt, utópisztikus ablak a világodba, távolságodban, milyen közel vagy és milyen távol, drágám. Kristály, amely közelebb hozza és elválaszt, ami elrejti az arcod melegségét, és szomorú lélek és hideg bőr marad..

Te vagy az én egyenrangúm, a testem tükröződik a képed csúnya sarkában, te vagy a hangom visszhangja, a sötét testi vágy, amely egyedül téged ünnepel.. Árnyék, ami a sötétségben nem engedi, hogy körbecsukjam a derekát, árnyék, ami, amikor üldözi, előre rohan, süket a szüntelen panaszom hangjára.. A tükör előtt, utópiás ablak a világodba távollétben, milyen közel és milyen messze vagy, szeretettem.. Kristály, ami közelebb hozza és elválaszt, ami elrejti az arcod melegségét, hagyva a lelket szomorú és a bőrt hideg..

beautiful curves dressed in black lingerie, eagerly waiting for whoever pleases her 💦 de belles courbes vestiges de lingerie noire, attendant férocement hogy valaki őt élvezze 💦

Te vagy a sajátom, a testem tükröződik a szilhuetted színeiben, te vagy a hangom visszhangja, a sötét karnelit, a sötét karnelit, aki egyedül ünnepli.. Árnyék, mely, a sötétben, nem engedi meg, hogy lássam a köröd, árnyék, mely, a nyomában, siet, hallgatja a szüntelen panaszom hangját.. devant le miroir, fenêtre utopique de ton monde en absence, comme tu es proche et combien tu est loin, ma bien-aimée (A világod távollétének utópisztikus ablaka, ahogy közel vagy és mennyire távol vagy, kedvesem). aki lát minket közeledni és minket tudni, aki elrejti arcod melegségét, hagyva a lelkemet szomorú és hideg bőrrel..

Életedért élni könnyű Életedért élni könnyű Amikor szerelmes vagy És annyira szerelmes vagyok Nincs semmi az életben, csak te Soha nem bánom meg az évek, amiket adok Könnyű adni, amikor szerelmes vagy Örülök bármit is teszek érted Talán bolond vagyok, de jó móka Egy hullám a kezedből, kedvesem, ez nagyszerű. Csak nem értik. Az élet neked könnyű.

A szemed olyan kék A csókjaid is Soha nem tudtam, mire képesek Nem hiszem el, hogy szerelmes vagy belém Mindenkinek elmondod Tudom, hogy a fejedben vagyok Minden bárhová is mész Nem tudják elhinni, hogy szerelmes vagy belém Mindig messze fölém helyeztelek Csak nem tudom elképzelni, hogy szeretsz engem És végül is azt mondják és megteszik Azt gondolni, hogy én vagyok a szerencsés Nem hiszem el, hogy szerelmes vagy belém

Te megkönnyebbítesz, minden, amit teszel, igazságtalannak tűnik. Próbálsz nem hallani. Süket fület fordítasz az imámra. Miért nem láttad? Mindent érted teszek.

A napjaim vágyakozással telnek És azon tűnődöm, hogy miért engem bántasz Elmondom, hogy komolyan mondom Mindenem érted vagyok Test és lélek Nem tudom elhinni Nehéz elképzelni, hogy elfordítanád a romantikát Tetszik? Úgy néz ki, mint a vége Hacsak nem lehet még egy változás, hogy bizonyítsa, kedves Életem egy roncsod? Tudod, hogy a tiéd vagyok, csak hogy elvegyél Boldogan átadnám magam neked testben és lélekben Az élet szomorú számomra A napok hosszúnak tűnnek, mint az évek Kerestem a napot, de nem látom a könnyeimen keresztül A szíved olyan, mint egy kő Hogy így egyedül hagysz, mikor érdemessé teheted az életemet Elveszed, amit én adni akarok, édes szívem Szomorú és magányos a szívem Neked sírok Neked, drágám, csak azt mondom, komolyan mondom Mindenem érted vagyok Test és lélek

Nem tudom miért, de olyan szomorú vagyok, hogy vágyom arra, hogy megpróbáljak valamit, amit soha nem voltam. Az éjszaka hideg és olyan egyedül vagyok, hogy odaadnám a lelkemet, hogy a sajátomnak hívjalak.

Hallottam azt mondani, hogy a romancia izgalma olyan, mint egy mennyei álom. Egy imával feküdöm le, hogy szeretni fogsz velem. Furcsa, ahogy tűnik. Hol lehetsz?

Amikor barátságos helyzetben vagyunk Lehet, hogy a beszélgetésem nem okos De ha azt akarjuk, hogy tökéletesen megértsük A szívet nevezzük szívnek Vannak szavak, amelyeket suttogni kell gent@y Nyilvánvalóan ez a kezdő út Ha elmondom, mit követeltek az álmaim Nevezzük a szívet szívnek Be tudom bizonyítani, hogyan vágyom Csak egy mondat fordulatával Megtarthatom az irányítást Mikor egész lelkem lángol Talán igaz vallomást neveznénk És diszkrécióból valaki részéről, De ha azt kell mondanom, milyen őrülten imádlak Nevezzük a szívet szívnek

ha maradnék csak az utadban lennék, szóval elmegyek, de tudom, hogy minden lépésedben rád gondolok és mindig szeretni foglak. és mindig szeretni foglak, és mindig szeretni foglak, és mindig szeretni foglak, és mindig szeretni foglak, és mindig szeretni foglak, és mindig szeretni foglak, és mindig szeretni foglak, és mindig szeretni foglak, és mindig szeretni foglak, és mindig szeretni foglak, és mindig szeretni foglak, és mindig szeretni foglak, és mindig szeretni foglak, és mindig szeretni foglak, és mindig szeretni foglak, és mindig szeretni foglak, és mindig szeretni foglak, és mindig szeretni foglak, és mindig szeretni foglak, és mindenek felett, szeretni foglak, és mindenek felett,.

Bármire is van szükséged Bármit is akarsz tenni, bébi, természetesen megteszem Mert minden nő (minden nő) Minden bennem van Minden bennem van, igen, minden nő vagyok, minden bennem van (bármit meg akarsz tenni, bébi) (természetesen megteszem) Minden nő vagyok, minden bennem van Varázsolhatok, titkok, amelyeket nem mondhat el Keverjen össze egy különleges sört, gyújts tüzet magadban Bármikor, amikor veszélyt vagy félelmet érzel Akkor azonnal meg fogok jelenni, ó, minden nő vagyok, minden bennem van Ó, érzem a szükségleteidet, mint eső a magokat Rímet tudok mondani a zavarodottságról az elmédben És ha valami régimódi szerelemről van szó, Megkaptam, Megvan, megvan, megvan, bébi, bébi