GiselleBaker

Hé, nézd meg! Imádlak, hogy velem vagy. El sem tudod képzelni, mennyi gonoszságot élünk majd együtt..

Hé, nézd meg! Imádom, hogy velem vagy, nem tudod elképzelni, mennyi perversitást élünk át együtt, majd rájössz, hogy tetszeni fog..

Hé, nézd meg! Szeretem, hogy velem vagy, nem tudod elképzelni, mennyi perversitást élünk majd együtt, rájössz, hogy tetszik..

Nő, én lennék a fiad, hogy a melleidből a tejet igyam, mint a forrásból, hogy nézzek rád, és érezzem magam melletted, és a arany nevetésedben és a kristályos hangodban tartsak. Hogy az ereimben úgy éreztem, mint Isten a folyókban, és imádtalak a szomorú por és kőszál csontjaiban, mert megbánás nélkül átmentél a lábam mellett, és a versből jöttél ki, tiszta minden gonosztól. Hogy tudnám szeretni, asszony, hogyan tudnám szeretni, ahogy senki sem tudta! Halj és még mindig szeress. Még mindig szeretlek, még jobban..

Nő, én lennék a fiad, hogy a melleidből, mint a forrásból ittam, hogy nézzem és érezzem mellettem, és hogy a arany nevetésben és a kristályos hangban legyél.. Hogy érezzem az ereimben, mint Isten a folyókban, és imádlak a szomorú csontjaimban, a porban és a mészben, mert a lényed fájdalommentesen átmegy mellettem, és ez a versben szerepel: –. Hogy tudnám, hogy szeretlek, asszony, hogy tudnám, hogy szeretlek, úgy szeretlek, ahogy senki sem tudta! "Mérd meg még egyszer, hogy szeretlek".. És még én szeretlek még és még.

Nő, én lennék a fiad, hogy a melleidből nyugodtan igyam a tejet, hogy rád nézzek, és érezzem, hogy mellettem vagy, és hogy aranyos nevetésed és kristályos hangod van.. Hogy érzek benned, mint Istenben a folyókban, és imádlak a szomorú por és mész csontjaiban, mert a lényed fájdalom nélkül fog elmenni mellettem, és ez a versben jelent meg - tisztítva minden gonosztól -. Honnan tudnám, hogy szeretlek, asszony, honnan tudnám, hogy szeretlek, szeretlek úgy, ahogy senki sem tudott! Meghalunk, és még jobban szeretünk.. És mégis egyre jobban szeretlek.

A szívem ellopták, és Amor, látva a dühöm, azt mondta: "A legszebb szemek elvittek, amiket valaha láttam". A természetfeletti kegyelem miatt van börtönben. És ha Amornak igaza van, asszonyom, a jelek szerint, megtartod a szívemet..

A szívem ellopták, és a szerelem, látva a haragomat, azt mondta: "A legszebb szemek láttára elvittek, amit életem óta láttam". - Köszönöm, hogy börtönben tartanak. És ha a szerelem érv, asszonyom, a jelek szerint, a szívem a tied..

A szívemet ellopták, és a Szeretet, látva a haragomat, azt mondta nekem: elvittek a legszebb szemekkel, amiket életem óta láttam. A természetfelettieknek köszönhetően börtönben tartanak. És ha a szerelem igaz, hölgyem, a jelek szerint, a szívem nálad van..

Már a fiatal virágok haldoklik, a nap felhőzi a reményemet, óra után óra számol, és a fájdalmam nő, és a szorongásom és a fájdalmaim. A borostyán üveg gazdag színek fest örömteli talán a fantáziám, amikor a szomorú sötét valóság szennyezi a üveget és eltéveszteni a fényét. A szemek visszatérnek a szüntelen vágyakozás, és körbefordítja közömbös a világ, és körbefordítja közömbös az ég.

Elhervadt a fiatal virágok, felhős a nap a remény, óra után óra számolom és a szenvedésem nő és a szorongás és a fájdalom. A sima üveg gazdag színeken talán a fantáziám boldognak tűnik, amikor a szomorú, sötét valóság beféresíti az üveget és felhőt ad a ragyogásnak. Megfordítom a szemem a szüntelen vágyakozásukban, és a világ közömbösen forog körül, és az ég közömbösen forog körül..

Félre az ifjú virágok, zavar a nap a reménységem, óra után óra számolom és a fájdalom, ahogy nőnek, és a szorongás és a fájdalom. Színek színe, fényes üveg, lehet, hogy a fantómom boldognak tűnik, amikor a szomorú valóság, a színes üveg és a sötét színek elárasztják. Je tourne les yeux dans leur désir incessant, et le monde tourne indifféremment, et le ciel tourne indifféremment. A világ és az ég közömbösen forog..

Vannak szemek, amelyek néznek, vannak álmodó szemek, vannak hívó szemek, vannak váró szemek, vannak nevető szemek, kellemes nevetés, vannak síró szemek, szomorú sírással, némelyek befelé, mások kifelé. Olyanok, mint a virágok, melyeket a föld terem. De a te zöld szemeid, - az örök Teréz, azok, akik - a te füves kezed, - engem néznek, álmodnak, - hívnak, várnak, nevetnek, nevetnek, - kellemes nevetés, sírnak, sírnak - bánat sírja, a föld belsejéből, - a föld kívülről.

Van, aki nézi, van, aki álmodik, van, aki szólít, van, aki vár, van, aki nevet, egy kellemes nevetés, van, aki sír, egy részeg könnyekkel, némelyek belülről, mások kívülről.. Olyanok, mint a virágok, melyeket a föld terem.. De a te zöld szemeid, örök Teréz, akik a te füves kezedet készítik, engem néznek, álmodnak rólam, hívnak, várnak, kigúnyolnak, egy kellemes nevetés, sírva sírnak, fájdalommal, belülről, kívülről..

Vannak szemek, amelyek néznek, vannak szemek, amelyek álmodnak, vannak szemek, amelyek hívnak, vannak szemek, amelyek várnak, vannak szemek, amelyek nevetnek - kellemes nevetés, vannak szemek, amelyek sírnak - szomorú könnyekkel, némelyek belül - mások kívül. Olyanok, mint a virágok, amiket a föld növeszt.. De a zöld szemeid, az örök Terézém, akik a füves kezedet csinálják, rám néznek, álmodnak rólam, hívnak, várnak, nevettek rajtam, kellemes nevetés, sírva kiáltanak hozzám, szomorú könnyekkel, belülről, kívülről..

Nem tudod, mennyire szükségem van a hangodra, szükségem van a tekinteteidre, azokra a szavakra, amelyek mindig betöltöttek, szükségem van a belső békére, szükségem van az ajkad fényére! - Nem, nem! Nem bírom tovább. Folytassátok! - Nem, nem! - Igen, megvan. Nem tudok. Az elmém nem akar gondolkodni. Nem tud másra gondolni, csak rád. Szükségem van a virágra a kezedben, a türelemre minden cselekedetedben, a igazságosságra, amit inspirálsz, ami mindig is a gerincem volt.

A nő, akinek szép lába van, sosem lehet csúnya, mert szelíd, általában a szépségét növeli, mert a kis borjak és combok a köldökben maradnak, amit mindig is túlélt minden törvényen. Körbeveszi a köldököt, mint egy csengőt, amit ha nyomnak, játszanak. szájt szét, nyál ki nem ürülve, és hagyja, hogy a tükörszem szeressen, a nő, akinek gyönyörű lábai vannak. Tudja, hogyan kell a szomorúságon keresztül járni..

A nő, akinek szép lábai vannak, nem lehet soha elhelyezni. A lágyság általában a szépségét növeli. A kis borjúk és a lábak a puffan maradnak. Elisa, kérj a melleidet, és várj, száját szétnyissza nyál nélkül, és láss a tükör szemével, a gyönyörű lábú nő, aki tudja, hogyan kell a szomorúságban járni..

A nő, akinek szép lábai vannak, sosem lehet rosszabb. A férfi általában a szépségét viszi el a lábujjakkal, a lábujjakkal és a combokkal. A nő mindig a köldökzsinóron kívül volt. A lába várja, hogy szájába nyúljon, és a szájából ki nem szaladhat a nyál, és a szemében szeretni hagyja magát..

A nő, akinek szép lábai vannak, nem lehet soha elhelyezni. A lágyság általában a szépségét növeli. A kis borjúk és a lábak a puffan maradnak. Elisa, kérj a melleidet, és várj, száját szétnyissza nyál nélkül, és láss a tükör szemével, a gyönyörű lábú nő, aki tudja, hogyan kell a szomorúságban járni..

A nő, akinek szép lába van, sosem lehet csúnya, mert szelíd, általában a szépségét növeli, mert a kis borjak és combok a köldökben maradnak, amit mindig is túlélt minden törvényen. Körbeveszi a köldököt, mint egy csengőt, amit ha nyomnak, játszanak. szájt szét, nyál ki nem ürülve, és hagyja, hogy a tükörszem szeressen, a nő, akinek gyönyörű lábai vannak. Tudja, hogyan kell a szomorúságon keresztül járni..

¡Micsoda mosolygós érintés a szemedben, könnyű, mint a rémült galambok a víz szélén! Milyen gyorsan érintkezik a szemed a tekintetemmel! Ki vagy? Kit érdekel! Önmagad ellenére van egy rövid rejtélyes szó a szemedben. Nem akarom tudni. Szeretem, ha oldalra nézel, rejtetten, ijedten. Tehát azt gondolhatom, hogy menekülsz valami elől, tőlem vagy tőled, a semmitől, azoktól a kísértésektől, amelyekről azt mondják, hogy kísértik a férjes asszonyt.

Micsoda mosolygós érintkezés a szemeddel, könnyű, mint a rémült galambok a víz partján! Milyen gyorsan érintkezik a szemed a tekintetemmel! Ki vagy? Nem mindegy! Magad ellenére van egy rövid szó a szemedben rejtélyes Nem akarom tudni. Szeretem, ha oldalról nézel rám, elrejtve, ijedten. Tehát azt gondolhatom, hogy menekülsz valami elől, tőlem vagy tőled, szívesen látlak, azoktól a kísértésektől, amelyekről azt mondják, hogy a férjes asszonyra irányulnak.

Milyen mosolygó szemeid, olyan könnyű, mint a szörnyű galambok a vízparton! Milyen gyorsan érintkezik a szemed a tekintetemmel! Ki vagy te? Fontos! Mégis, van egy kis szó a rejtélyes szemedben, amit nem akarok tudni. Tetszik, hogy oldalról nézel, elbújtál, megijedtél. Szóval én azt gondolhatom, hogy te valami vagy, tőlem vagy tőled, semmi, ezekből a kísértésekből, amiket a feleséges asszonyok után folytatnak..

Leveszed magad, mint ha egyedül lennél, és hirtelen rájössz, hogy velem vagy. Hogy szeretlek akkor a lepedők és a hideg között! Te úgy flörtölsz velem, mint egy idegenrel, én pedig ünnepélyesen és melegesen udvarolok. Azt hiszem, a férjed vagyok, és megcsalsz velem. És milyen szeretjük egymást, amikor nevetünk, hogy egyedül vagyunk a tiltott szerelemben! (Később, amikor megtörtént, félek tőled és szédültem.)

Leveszed magad, mintha egyedül lennél, és hirtelen rájössz, hogy velem vagy. Comme je t'aime alors a lepedő és a hideg között! Kezdesz flörtölni velem, mint egy idegen, és én teszek neked egy meleg és ünnepélyes udvarlást. Azt hiszem, én vagyok a férjed, és te becsapsz. És ahogy szeretünk egymást, akkor nevetünk, hogy egyedül találjuk magunkat, egy tiltott szerelemben! Később, amikor megérkezett, féltem tőled és frissonra éreztem magam..)

Leöltöztél, mintha egyedül lennél, és hirtelen rájöttél, hogy velem vagy. Hogy szeretlek akkor a lepedők és a hideg között! Kezdesz flörtölni velem, mint egy idegen, és én megkoronázlak, ünnepélyesen és melegen. Azt hiszem, a férjed vagyok, és hogy megcsaltál. És hogy szeretjük egymást, akkor nevetve, hogy egyedül találjuk magunkat a tiltott szerelemben! Később, amikor megtörtént, féltem tőled és hidegre fájtam..

Két test egymás előtt néha két hullám, és az éjszaka óceán. Két test egymás előtt néha két kő és egy sivatag éjszaka. Két test egymás előtt néha a sötétben összekötött gyökerek. Két test egymás előtt néha kés és éjszaka villám. Két test egymás előtt két csillag esik le az üres égbolton..

Két test egymással szemben. Néha két hullám van, és az éjszaka óceán. Két test egymással szemben néha két kő és a sivatagi éjszaka. Két test, egymással szemben, néha gyökerek az éjszakaban. Két test egymással szemben, néha kések és villámos éjszaka. Két test egymással szemben, két csillag, ami az üres égbolton esik..

Deux corps face à face parfois il et à deux vagues et la nuit est océan. Két test szemtől szembe néha il és két hullám és az éjszaka óceán. Két test szemtől szembe néha két kő és a sivatagi éjszaka. Két test szemtől-szembe néha gyökerek a fekete éjszaka. Két test, szemtől szembe, néha késekkel és éjjel fényes. Két test szemtől szembe két csillag, ami hull egy üres égen..

Ha becsukom a szemem, az utolsó árnyék, ami elvisz a fehér napot, és elolvasztom a lelkemet, a szorongó, ágyas, ágyas órákat, de nem a parton, ahol a hideg víz nem éri el, és nem tiszteli a szigorú törvényt.. Alma, aki minden Isten börtönben volt, Venas, aki humor a tanto fuego han dado, Médulas, aki dicsőségesen égett, A teste hagyja, nem a gondját;.

Az utolsó, aki becsukja a szemem, az árnyék, aki elvisz a fehér nappal, és én szabadíthatom meg a lelkemet. Hora, a szorongó hízelgő, de nem a part másik részén, hagyja ott az emlékeket, ahol égett. A úszás nem ismer a lángot, a hideg vizet, és nem tiszteli a szigorú törvényeket.. Lélek, akinek Isten börtön volt, vénák, milyen humorot adtak a tűznek, a dicsőségesen égett csontok, testét elviszi, nem gondoskodik róla, hamvak lesznek, de ennek értelme lesz, por lesznek, még több por a szerelemben.

Az utolsó, aki becsukja a szemem, az árnyék, ami elvisz a fehér napon, és képes lesz felszabadítani a lelkemet. Hora, hogy a szorongó vágyó hízelgés, de nem attól a másik részén a parton Ő hagyja el az emlékezet, ahol égett: Úszás ismer a lángom a hideg víz, és elveszíti a tisztelet a szigorú törvény. Lélek, akinek Isten börtön volt, vénák, milyen humor adtak annyi tűz, csontvelők, amelyek dicsőségesen égett, ő elhagyja a testét, nem gondoskodik róla; Ők hamvak lesznek, de van értelme; por lesznek, több por a szerelemben.

Annyira levetkőztünk, hogy a szex elveszett az ágy alatt, annyira, hogy a legyek megesküdtek, hogy meghaltunk. Levetkőztettem belülről, annyira megzavarodtam, hogy elfelejtettem az orgazmusomat. Olyannyira levetkőztünk, hogy égett szagunk volt, százszor jött vissza a láva, hogy elbújjunk..

Annyira meztelenül járunk, hogy nem szeretünk az ágy alatt, olyan meztelenül járunk, hogy a legyek megesküdtek, hogy meghaltunk. Levetkőztettem, annyira elcsesztelek, hogy elvesztettem az orgazmusomat. Olyan sokat meztelenül, hogy égett szagunk volt, ez százszor mossa meg..

Olyan meztelenül találkoztunk, hogy a legyek esküdtek, hogy meghaltunk. Belülről levetkőztettem, olyan mélyen zavartalak, hogy elvesztettem az orgazmusomat. Olyan meztelenül találkoztunk, hogy éreztük, hogy égett, ez meg százszor megmosta. Visszajött, hogy elrejtsen minket..

Szívem, szerelmem, a száj égje, a szélsőséges, szürke hab, ami a gyöngy csúcsán borult, a gyöngyök csúcsán ég. Alóquemelo, amor, su sal, aloca Te aguda flor suprema, doblandoz a dühöd a csípőcsípe a csípőcsípe, ami a száját. Ó, csendes folyó, szerelmem, ó, szép, hideg hóval borzó, olyan szűk, élő húsból készült barlangban, hogy lássam, ahogy a finom nyakad csúszik, szerelmem, és esik a nyál és a nyál csillagok!

Boríts be, szerelmem, a számat ezzel a szélsőséges mohával, amely a tudók és az égők jázminja, a sziklás korall csúcsán csírázott.. Rends-moi fou, mon amour, ton sel, fou A legmagasabb virágod csúszó és csúszó, Pliant sa fureur dans le diadème de l'œillet mordant qui se déchaîne. Ó, sűrű áram, szerelmem, ó, csodálatos, forró hó, szivárgás a szűk és árnyékos barlangon, hogy lássam, milyen szép a te csillogásod, szerelmem, és a jázminok és a nyál csillagok!

Takaríts meg, szerelmem, a szájam tetőjét azzal a szélsőséges szélsőséges habgal, ami a tudók és a égők jázminja, ami a sziklákon csúcsolt. Őrültséget okoz, szerelmem, a sód, őrültség, a szilárd, csillogó virágod, a dühét a vadon futó, ragasztó szegfű diadémában hajolva. Ó szoros áramlás, szerelem, ó gyönyörű meleg hó buborékos keresztül ilyen keskeny barlang nyers, hogy nézd, hogyan a finom nyakát csúszik, szerelem, és esik a jázminok és nyál csillagok!

Napok és éjszakák alatt kerestelek, de nem találtam a helyet, ahol énekelsz. Te elvesztettél a könnyek között Éjszakák és éjszakák után kereste, de nem találta meg a helyet, ahol sírsz. Mert tudom, hogy sírsz, és csak a tükörbe nézek, hogy lássam, sírsz, és sírtam. Csak te mented meg a sírást és a sötét koldust, és a kezedben koronázod királyt..

Napok és éjszakák alatt kerestelek, de nem találtam meg azt a helyet, ahol énekelsz, és az időn át kerestelek, fent és a folyón keresztül. Te sírva veszítetted el magad Éjszakák és éjszakák után kerestelek, de nem találtam a helyet, ahol sírsz Mert tudom, hogy sírsz, elég, ha a tükörbe nézek, hogy tudd, hogy sírsz, és hogy sírtál értem. Csak te mented meg a sírókat és a sötét koldust, és királysá tetted őt, a kezed által koronázva..

Napok és éjszakák alatt kerestelek, de nem találtam a helyet, ahol énekelsz. Te sírsz éjjel és éjjel kerestelek, de nem találtam a sírhelyedet, mert tudom, hogy sírsz. Elég, ha a tükörbe nézek, és tudom, hogy sírsz, és sírtál értem. És egy fekete koldust, te teszed királynak a kezeddel..

Rátok gondoltam, a hajjatokra, amit a sötét világ irigyelne, és életem pontját tettem rájuk, és álmodni akartam, hogy ti is az enyémek vagytok. Én a földön járok a szemem felfelé - ó, a lelkem! - olyan magasra, hogy a dühben felgyújtja a szegény vöröseket, vagy a emberi teremtményt. Élet: - Tudni, hogyan haljak meg; így szenved ez a rosszindulatú keresés, ez a vad jó, és az egész lény a lelkemben tükröződik, és hit nélkül keresve, hitből halok meg.

Arra gondoltam, hogy a sötétség világa a hajadat küldheti, és az életemnek egy pontját tettem rá, és azt akartam álmodni, hogy te is nálam vagy.. - A földet járom a magas szememmel. - Olyan magasra, hogy a kegyetlen haragban, vagy a nyomorult vörösben, az emberi lények felgyújtották őket.. Vivre: -Tudni, hogy halok, ez az, ami engem bánt, ez a szerencsétlen keresés, ez a vad jó, és minden a lény a lelkemben tükröződik, és keresve hit nélkül, én a hitben halok meg..

Ráléptem rád, a hajadra, amit az árnyékvilág irigyelne, és beleadtam az életem egy pontját, és álmodni akartam, hogy az enyém vagy. A földön járok, a szemem felfelé van, ó, a vágyam! - olyan magasságra, hogy a magasztos dühben vagy nyomorúságos vörösödésekben az emberi lény felgyújtotta őket. Élj: -tudni, hogyan kell meghalni; így bánt ez a szerencsétlen keresés, ez a vad jó, és az egész lény a lelkemben tükröződik, és keresés hit nélkül, meghalok hit.

A rabszolga, a témám. Amám!. A rabszolga! Veled vagyok az égboltam legszélesebb napnyugta, és benne ébred a lelkem, mint egy hideg csillag.. Amikor elmegyél, visszaérsz a lépéseimhez.. Mi propio latigazo esett az életemre.. Te vagy az, ami belül van bennem és távol van.. A nyomás alatt álló ködök énekének hangja.. - Velem, de hol? Távol, ami távol van. És ami távol van a lábam alatt,. A hang visszhangja a csendön túl. És ami a lelkemben nő, mint a muszgos a romokban..

Rabszolgám, félj tőlem. Szeress! A rabszolgám! Veled vagyok az égboltam leghatalmasabb naplementéjén, és benne ragyog a lelkem, mint egy hideg csillag. Amikor elmenekülnek tőled, a lépéseim visszajönnek hozzám. A saját korbácsom esik az életemre. Te vagy az, ami bennem van és messze van. Úgy menekülnek, mint a ködök. - A mellettem, de hol? Messze, ami messze. És mi, messze a lábam alatt, sétál. A hang visszhangja a csend túloldalán. És ami a lelkemben nő, mint a homok a romokban..

Szolgaságom, félek-mót. Szeress!. Szolga! Én veled vagyok, a legszélesebb napfényes ágyban, és benne a lelkem fénylik, mint egy hideg csillag.. Amikor elmenekülnek tőled, a lábam visszatér hozzám.. A saját füvetem esett a életemre.. Te vagy az, aki énben és távol van. Fuyant comme un chœur de brumes chassées (Fuyant mint egy hószövetség). A côté de moi, mais où? Messze, mi messze van. És quoi, étant loin sous mes pieds, menj el. A hangzás a csendön túl. És mi nőtt a lelkemben, mint a mousse romokban..

Nem akarok meghalni anélkül, hogy tudnék a szádról. Nem akarok zavarodott lélekkel meghalni, tudva, hogy más vagy, elveszett más strandokon. Nem akarok meghalni ezzel a bánattal annak a szomorú kupolának a végtelen ívéért, ahol álmaid laknak a déli napsütésben. Nem akarok meghalni anélkül, hogy neked ne adtam volna testem aranygömböit, a bőrt, amely beborít, a remegést, amely eláraszt. Nem akarok meghalni anélkül, hogy ne szeretnél,.

Nem akarok meghalni anélkül, hogy hallanám a szádból. Nem akarok meghalni egy zavaros lelkével, tudva, hogy más vagy, elveszett más partokon. Nem akarok ezzel a szomorúsággal meghalni a szomorú kupolának végtelen ívén, ahol álmaid a dél napsütötte alatt élnek. Nem akarok meghalni anélkül, hogy odaadtam volna a testem arany gömbjeit, a bőröm, ami átfed, a remegés, ami betört. Nem akarok meghalni, ha nem szeretsz..

Nem akarok meghalni anélkül, hogy hallanám, amit mondasz. Nem akarok zavarodott lélekkel meghalni, tudva, hogy más vagyok, elveszett más strandokon. Nem akarok ezzel a szomorúsággal meghalni ennek a szomorú kupolának a végtelen ívén keresztül, ahol álmaid élnek a déli nap alatt. Nem akarok meghalni anélkül, hogy ne adnám neked testem arany gömböit, a bőrt, amely beborít, a remegést, amely eláraszt. Nem akarok meghalni anélkül, hogy ne szeretnél,.

Én egy óriási és furcsa himnuszt hallok, amely a lélek éjszakájában egy hajnaljelzést hirdet, és ezek a oldalak a himnusz ritmusának részei, amit a levegő a sötétségben terjeszthet. Szeretnék írni neked egy lázadó embert, egy furcsa nyelven, szavakkal, amelyek egy időben sóhajtsanak és nevetnek, színek és jegyzetek. De hiába küzdünk, nincs olyan szám, ami lezárná, és csak, ó, gyönyörű! Ha a kezemben tartom a kezed, hallhatom, hogy egyedül énekelhetem..

Tudok egy óriási és furcsa himnuszt, ami a lélek éjében hajnalt hirdet, és ezek a lapok a himnusz ritmusát mutatják, ahogy a levegő tágul az árnyékban.. Szeretnék írni neked a férfiról, aki megszelídítette a lázadó és kíméletlen nyelvet, szavakkal, amelyek egy időben sóhajtanak és nevetnek, színek és jegyzetek.. De hiába harcolunk, nincs cipzár, ami meg tudná zárni, és csak, ó, csodálatos! Igen, a kezemben van, és a füledben énekelhetem..

Ismerek egy óriási és különös himnuszt, amely hajnalt hirdet a lélek éjszakájában, és ezek az oldalak abból a himnuszkadenciából származnak, amelyet a levegő kitágul az árnyékban. Szeretnék írni neked, arról az emberről, aki megszelídítette a lázadó, kicsinyes nyelvet, olyan szavakkal, amelyek egyszerre voltak sóhajok és nevetés, színek és jegyzetek. De hiába harcolni, nincs olyan alak, aki képes lenne bezárni; és csak, ó, gyönyörű!, igen, a tiédet a kezemben tartva, egyedül a füledbe énekelhetném.

Méhem szeretete, élő halál, hiába várom írott szavadat, és hervadó virággal gondolok, hogy ha nélkülem élek, el akarlak veszíteni. A levegő halhatatlan. A közömbös kő nem ismeri az árnyékot, és nem is kerüli el. A belső szívnek nincs szüksége a jeges mézre, amit a hold kiönt. De én szenvedtem tőled. Falatok és liliomok párbajában a derekadra téptem az ereim, tigris és galamb. Töltsd meg őrületemet szavakkal, vagy engedd, hogy az örökké sötét lélek derűs éjszakájában éljek.

Ágyékom szeretete, élő halál, hiába várom írott szavadat, és hervadó virággal azt hiszem, ha nélkülem élek, el akarlak veszíteni. A levegő halhatatlan. A tehetetlen kő Nem ismeri az árnyékot, és nem is kerüli el. A belső szívnek nincs szüksége a fagyasztott mézre, amelyet a hold önt. De én szenvedtem tőled. Ereimet, tigrist és galambot téptem a derekadra harapások és liliomok párbajában. Töltsd hát meg őrületemet szavakkal, vagy engedd, hogy a lélek derűs éjszakájában éljek, örökké sötétben.

Szerelmem, élettelen halott, hiába várom a szavaidat, és azt gondolom, hogy a virág elhalványul, és ha élsz nélkülem, elveszíted.. A levegő halhatatlan.. A kő nem tud emberről, és nem kerülheti el.. Le coeur intérieur n'a pas besoin le miel glacé, hogy lássuk a holdat. De én szenvedtem.. Megszakadtam a vénámat, tigris és galamb, a melldön a csípő és a liza párbajban.. Akkor töltse meg a szavak őrültségét, vagy hagyja, hogy élhessek a nyugodt éjjelben..

A legtitkább bányák szívében, a legtávolabb gyümölcsök belsejében, a legkisebb hang rezgésében, A spirálos és hangzó csigolya, a legsűrűbb festékréteg, a legszívósabb testén, A leglágyabb szót, a legalsóbb gyökeret, a legrejtettest, a legmélyebb csendet, Ahol az élet örökkévalóság lett, keresem a kezedet és megfejtem a vágy és a hitetlenség okát, vég, bensőség..

Au coeur de la mine la plus secrète, A l'intérieur du fruit le plus lointain, Dans la vibration de la note la plus discrète, Dans la conque spirale et résonante, Dans la couche de peinture la plus dense, Dans la veine qui nous sonde le plus dans le corps, Dans le mot qui dit plus doux, Dans la racine qui descend plus bas, plus elle se cache, Dans le silence le plus profond de cette pause, Où la vie est devenue éternité, Je cherche ta main et déchiffre la cause De vouloir et de ne pas croire, définitive, l'intimité.

A legtitkosabb bánya szívében, A legtávolabbi gyümölcs belsejében, A legdiszkrétebb hang rezgésében, A spirális és rezonáns kagylóban, A legsűrűbb festékrétegben, A vénában, amely a legjobban próbára tesz minket a testben, A szóban, amely lágyabb, A gyökérben, amely lejjebb megy, annál jobban elrejtőzik, E szünet legmélyebb csendjében, Ahol az élet örökkévalósággá vált, Keresem a kezedet, és megfejtem az okát Akarni és nem hinni, végső, intimitás.