AtheneaWillendorf

Athenea Willendorf szállások

🔴Online megtalálsz🔴

Monday from 11:00 to 19:00 (GMT-5)

Tuesday from 11:00 to 19:00 (GMT-5)

Wednesday from 11:00 to 19:00 (GMT-5)

Thursday from 11:00 to 19:00 (GMT-5)

Friday from 11:00 to 19:00 (GMT-5)

꧁༒☬rólam.☬༒꧂

Édes és nyugodt lány vagyok, szeretem a békét és a harmóniát mindenben, amit teszek. Nagyon gondoskodó embernek tartom magam, aki mindig hajlandó meghallgatni és támogatni másokat. Bár csendes természetű vagyok, nagyon kíváncsi vagyok és szeretek új dolgokat felfedezni, mindig olyan élményeket keresek, amelyek kivezetnek a komfortzónámból, de anélkül, hogy elveszíteném a lényegemet. Imádom az ötletet, hogy megoszthatom a bűnrészesség és a mély kapcsolat pillanatait. Ha valaki tiszteletteljes, szeretetteljes és alig várja, hogy új kalandokat osszon meg, jobban megismerhetjük egymást.

Emellett alázatos lány vagyok, aki élvezi a megadást és a mély kapcsolatot a kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatban. Nyitottnak tartom magam, aki hajlandó felfedezni és tanulni, mindig tiszteletteljes és világos kommunikációs környezetben. Nagyra értékelem a bűnrészességet, a törődést és a határok megértését. Ha türelmes, tisztelettudó és hajlandó biztonságos és gazdagító kapcsolatot teremteni mindkettőnk számára, örömmel találkoznék veled.

Ma egy nap volt, ami hétköznapi módon kezdődött, de az az egyik nap lett, amit az emlékeimben kincsnek tartok.. Felkeltem a riasztó ismerős hangjára és felkészültem a napra.. Egy gyors zuhany után és egy könnyű reggeli után, úgy döntöttem, hogy megváltoztatom a rutinomat és egy másik kávézóba megyek, mint általában.. Miközben kávéztam és olvasok, észrevettem egy lányt, aki a sarkon ül, fülhallgatóval a saját világában.. A szemünk találkozott és, majdnem mintha ösztönösen, úgy döntöttem, hogy megközelítem és beszélgetést kezdem.. Kiderült, hogy hasonló zenei ízléseket osztunk, közös kedvenc énekeseink vannak, és élvezzük az új ruhás stílusok felfedezését.. A beszélgetés természetes módon folyt, mintha egész életünkben ismertük volna egymást.. Miután cseréltünk nevetést és tapasztalatokat, búcsút mondtunk, és megígértük, hogy újra találkozunk.. Mosollyal mentem a táncakadémiára, és a pozitív energiát hordoztam a kellemes beszélgetésből.. A tánc mindig is a szenvedélyem volt, és minden mozgalom a stúdióban kifejezés a művészet iránti szeretetemre.. A nap az akadémián intenzív, de jutalmazó volt.. Korrealizáltam a koreográfiát, tökéletesítettem a technikákat, és megosztottam a nevetést a társam táncosokkal.. Minden nap edzés hozza engem egy lépéssel közelebb a szakmai célok, és ez tölt ki a szívem elégedettséggel. Az osztály után úgy döntöttem, hogy egy különleges megállót tartok, mielőtt hazatérek.. Meglátogattam anyámat, aki mindig is a legnagyobb támogatóm volt.. Megosztottuk a vigasztaló vacsorát, emlékeztünk családi történetekre, és egyszerűen élveztük az időnket együtt.. Szeretete és bátorító szavai menedéket nyújtanak számomra egy táncos mozgalmas élete közepette. Hazaérve, kimerült, de boldog, visszatekintettem a napra.. Bár fárasztó volt, de volt egy sor fontos pillanat.. Az, hogy azt csinálom, amit szeretek, megosztom új barátaimmal, és élvezem az időt anyámmal, emlékeztetett arra, hogy fontos értékelni minden napot.. Eléggé kimerült feküdtem le az ágyba, azzal a bizonyossággal, hogy a kihívások ellenére is, egy életre építek, ami tele van értelmes élményekkel és emberekkel, akik különlegesebbé teszik az utazásomat..

Az előrelátás körülölelt, ahogy felkészültem a tánc karrierem egyik legérdekesebb pillanataira.. Ma, a majestic Jorge Eliezer Gaitán Színházban játszanék.. A forgatókönyv nagysága nem menekült el az elmémből, és én egy keverék idegességet és izgatottságot éreztem.. Korán belemerültem a szokásos felmelegedési és gyakorlási rutinomba.. Minden lépés, minden fordulat, kulcsfontosságú volt annak biztosításához, hogy a prezentációm hibátlan legyen.. A jelmezek és a sminkek különleges érintést adtak a felkészüléshez, és magamban változtattak.. A színházba érve, az épület csodálatos látása ismét lenyűgözött.. A magas mennyezet, az elegáns építészeti részletek és a történelem, ami minden sarokból fakad, egyedülálló légkört teremtett.. A valóság, hogy én akartam táncolni azon a rangos színpadon, megörültem.. A színpad mögött, megosztottam a nevetést és a bátorító szavakat a táncpartneremmel.. A barátság közöttünk enyhítette az idegeket, amelyek a levegőben lebegtek.. Segítettünk egymásnak, hogy minden a helyén legyen, a jelmezektől a koreográfiáig.. Eljött az idő, hogy lépjen fel a színpadra.. A színház lámpái elhalványultak, és a közönség mormora a műsor kezdetét megelőzte.. Minden lépésemmel a színpad felé, éreztem az érzelem rezgését a levegőben.. Ahogy a fényvilágba léptem, a közönség homályos arcokkal teli tengerré vált.. A zene elkezdődött, és a izmaim a szokásos dallamhoz szinkronizálódtak.. Minden mozdulatot szenvedély és elkötelezettség töltött fel.. A koreográfia szépen kibontakozott, és teljesen belemerültem a tánc művészetébe.. Az energia a közönségben nyilvánult meg taps és ünneplés, ami táplálta a színpadon a teljesítményemet.. Minden ugrás, minden fordulat, éveken át tartó elkötelezettség és tánc iránti szeretet ünneplése volt.. A kapcsolat a zene, a mozgalom és a közönség között egyedülálló és felejthetetlen élményt hozott létre.. A prezentáció végén, a taps visszhangzott a színházban, mint egy felismerés hulláma.. Meghajoltam, hálásan, éreztem, hogy megoszthattam a szenvedélyemet egy ilyen hálás közönséggel.. A Jorge Eliecer Gaitán Színház lett a helyszín a karrierem egyik legemlékezetesebb fejezetének, egy nap, amit mindig kincsnek tartok a szívemben, mint győzelmet a kihívások felett és ünneplést a táncról, amit szeretek..

A nap tele volt várakozásokkal és energiával a Medellínben megrendezett próbaidőre.. Egy fontos prezentáció közeledett, és mindannyian elkötelezettek voltunk a tökéletesség elérése felé minden mozdulatban.. Azonban a tárgyalás kezdetétől kezdve a dolgok bonyolultak.. A koreográfiák nem áramlottak, ahogy vártuk.. Minden lépés úgy tűnt, hogy a következőt járja, és a frusztráció átvette.. A stressz érezhető volt a levegőben, és a feszültség közepén, nézeteltérések merültek fel.. Egy intenzív vita tört ki egy osztálytársam és köztem, mindegyikük védte a koreográfiájának elképzelését.. A szoros szavak visszhangzottak a stúdióban, és a harmónia, amire annyira szükségünk volt a bemutatónk sikeréhez, elhalványult.. Szerencsére, egy pillanatnyi tisztaságban mindketten rájöttünk, hogy ugyanaz a cél felé dolgozunk.. Úgy döntöttünk, hogy félretesszük a nézeteltéréseinket és összpontosítunk egy kompromisszum megtalálására, ami az egész csoportot érinti.. Egy nyugodt és gondos beszélgetés után sikerült megbékélnünk, felismerve, hogy a pillanat nyomása befolyásolta a kommunikációt.. A csoport, bár megkönnyebbült a vitás rendezés, még mindig érezte a feszültséget épült fel.. Úgy döntöttünk, hogy egy szünetet tartunk és találunk egy közeli éttermet, ahol pihenhetünk és feltöltődhetünk.. Megosztottuk a nevetést és a történeteket, miközben élveztük az ételt, és a barátság újra erősebb lett.. Azonban, aggódás beszivárgott a gondolatainkba, amikor megint megkaptuk a hírt, hogy az egyik osztálytársunk megsérült a térdén a próba alatt.. A levegő vastag lett a bizonytalansággal.. Napokig távol voltunk a fellépéstől és szembesültünk azzal, hogy újra kell rendeznünk az egész koreográfiát.. Egy pillanatnyi sokk után, találkoztunk csoportként, hogy megvitassuk a lehetőségeinket.. Úgy döntöttünk, hogy támogatjuk a sérült partnerünket és beállítjuk a koreográfiát, hogy alkalmazkodjunk a helyzetéhez.. A szolidaritás nyilvánvaló volt, és mindenki elkötelezett volt abban, hogy megteszi, ami szükséges a sikeres prezentációhoz, még ha ez azt is jelentette, hogy utolsó pillanatban változtatásokat tesz.. A bemutató útja egyre kihívóbb lett, de az ellenállás még közelebb hozott minket mint csapat.. A bizonytalanság és a stressz lett a hajtóerő, hogy tökéletesítsük minden részletet.. Az akadályok ellenére a bemutató Medellínben sikeresen zajlott, és a közönség tapsja a rugalmasságunk és elkötelezettségünk bizonyítéka volt..

♥ A nagy kalandok egy kolumbiai faluban ♥

My trip to Fresno, Tolima was not only an immersion in nature and coffee culture, but also an opportunity to meet incredible people that left a deep impression on me. Ez a kis település, zöld tájaival és világhírű kávéjával olyan fogadtatásban részesített, amit soha nem fogok elfelejteni..

Day 1: Érkezés és Doña María melegsége Egy napsütéses napon érkeztem Fresnóba, egy autóút után, amely lehetővé tette számomra, hogy élvezzem a hegyi tájat és a friss levegőt. Első megállóm egy kávéfarm volt, amit Doña María vezetett, egy idősebb nő, akinek a kezei a földeken dolgoztak, de a mosolya mindent felvidított. Attól a pillanattól kezdve, hogy megérkeztem, otthon éreztem magam.

Doña Maria frissen főzött kávéval üdvözölt, és elmesélte nekem az életét Fresnóban. Történeteket mesélt arról, hogy a nagyszüleivel együtt ültették az első kávéfákat a farmon, és hogy ő hogyan vitte tovább a családi hagyományt. Órákig beszélgettünk, miközben élveztem a gazdaság békéjét, a természet által körülvett. Azon az éjszakán egy egyszerű, de hangulatos szobában aludtam, miközben a hegyekből érkező hűvös szellő aludt engem.

Day 2: Másnap volt szerencsém találkozni Don Carlosszal, egy gazdálkodóval, aki szenvedélyesen foglalkozik a munkájával, és akivel a kávé útján találkoztam. Részt vett egy túrán, amely elvitt minket, hogy felfedezzük a környék egyik legrégebbi kávéültetvényét. Don Carlos, a régióra jellemző kalappal és fa pálcával, kevés szóval beszélő ember volt, de mélyen ismerte a kávétermesztést..

Meglepett, hogy milyen türelemmel magyarázta el nekünk a folyamat minden lépését, a legjobb kávébab kiválasztásától kezdve a pörkölésig. „Minden csésze kávénak van egy története” – mondta, miközben megmutatta, hogyan szüretelik kézzel a kávébabokat. Segítségével képes voltam saját magamnak szedni a kávébabot, ami egyszerűnek tűnt, de sok ügyességet igényelt. Megtanultam még jobban értékelni minden kortyot, amit naponta ittam a kávéból..

A túra után leültünk egy finom „lechona tolimense” ebédre, amelyet megosztottunk a többi látogatóval. A barátságos pillanatban mindannyian hallgattuk Don Carlos anekdotáit az életéről és a vidék iránti szeretetéről. „A kávé több, mint egy munka, ez az életünk” – mondta büszkén..

Day 3: Kaland a Cerro Gualí-n Laurával és Andrésszel A harmadik napon úgy döntöttem, hogy felmegyek a Cerro Gualí-ra, és ott találkoztam Laurával és Andrésszel, egy fiatal párral, akik szintén Fresnóba látogatnak. Az első pillanattól kezdve összekötött minket a természet iránti szenvedélyünk. Együtt indultunk el a hegymászásra, ami sokkal nehezebbnek bizonyult, mint ahogy azt elképzeltük. Andres viccei és Laura energiája azonban szórakoztatóvá tette a túrát..

A túra során beszélgettünk a saját kirándulásainkról. Laura amatőr fotós volt, és ahogy felmászottunk, folyamatosan megörökítette a táj minden részletét. Andres viszont született kalandor volt, aki mindig a következő kihívást kereste. Bátorítottak, hogy folytassam, ahogy a lejtő meredekebb lett, és végül elértük a csúcsot, ahol szótlanul néztük a lélegzetelállító kilátást a San Juan-völgyre..

A túra után úgy döntöttünk, hogy a hárman elmegyünk a környék egyik természetes gyógyfürdőjébe, hogy lehűtsünk. A délutánt beszélgetve és nevetésben töltöttük, miközben a kristálytiszta vízben lazítottunk. Ez volt az egyik olyan nap, amikor úgy érzed, hogy pontosan ott vagy, ahol lennie kellene.

Day 4: Az utazásom utolsó napján a nosztalgia és a hála keveréke volt az, ami a szívemben élt. Visszatértem a főtérre, ahol találkoztam Doña Rosával, a helyi piac árusával, akit Don Carlos ajánlott nekem. Egy standja volt tele egzotikus gyümölcsökkel és jellegzetes édességekkel. Megkért, hogy próbáljak ki néhány házi készítésű achirát, és részletes magyarázatot adott nekem arról, hogyan készülnek, olyan kedvességgel, amely emlékeztetett arra, hogy milyen meleg a város.

Mielőtt visszatértem volna, búcsút mondtam Doña María-nak, aki egy csomag kávét adott nekem a saját farmjáról. – Így bárhová magaddal vihetsz egy kis darabot Fresnóból – mondta mosolyogva. – Akkor most már nem kell aggódnod. Úgy éreztem, hogy nem csak a kávéját viszem magammal, hanem a szeretetét is, és mindent, amit az emberektől tanultam, akikkel találkoztam..

Ez az utazás sokkal több volt, mint egy gyönyörű hely meglátogatása. Gazdagító élmény volt, tele olyan emberekkel, akik egyszerűségükkel és bölcsességükkel megtanítottak arra, hogy értékeljem az élet apró dolgait. Fresno, a melegszívű emberekkel és a termékeny földdel, különleges helyet ért el a szívemben.