AishaSmit

Nagyon boldog vagyok, hogy érdekel, de a legjobb, ha beleszeretsz, és nagyon boldog is leszel..

Nagyon boldog vagyok, hogy érdekel, az ideális az, hogy szerelmes lehess, és nagyon boldog leszel.

Nagyon örülök, hogy érdekel, az ideális, hogy szerelmes lehetsz, én tervezem, hogy nagyon boldog.

A szemedben rejtély ég, szűz elkerülő társ. Nem tudom, hogy gyűlölet vagy szeretet, a fekete barátod el nem ehető fényét. Velem fogsz menni, amíg a testem árnyéka elterjed és a szandáljaim a színpadon maradnak. - Nem állsz az utamba? - Dime, szűz elkerüli a társat..

Rejtély ég a szemedben, szűz megfoghatatlan és társ. Nem tudom, hogy a tűz a gyűlölet vagy a szeretet kimeríthetetlen fekete szövetségesed iránt. Addig tartasz velem, amíg árnyékot vetek a testemre, és elhagyom a szandálszandálomat. - Szomjúság vagy víz van az utamon?- Mondd meg nekem, megfoghatatlan szűz és társ.

A rejtély ég a szemedben, el nem érhető szűz és társ. Nem tudom, hogy a tűz a fekete szövetségesed gyűlölete vagy kifogyhatatlan szeretete. Velem jössz, amíg árnyékot vetek a testemre és leveszem a szandálomat. - Szomjas vagy a vizemre? - Dis-moi, vierge et compagne nem érthető.

Ha szeretsz, szeress engem egészben, nem fényes vagy árnyékos zónákban... ha szeretsz, szeress feketén és fehéren, és szürken, zölden, szőken és barna... szeress nappal, szeress éjszaka... és hajnalban az nyitott ablakban! ... ha szeretsz, ne vágj le: szeress engem teljes egészében... vagy ne szeress..

Ha szeretsz, szeress engem egészben, nem fényes vagy sötét zónákban. Ha szeretsz, szeress feketét és fehéret, és szürket, zöldet és szőkét, és barna... szeress engem nap, szeress engem éjjel. És reggel le a fenét nyitva! Ha szeretsz, ne vágd le a szót: szeress engem. Vagy nem szeretsz engem..

Ha szeret, szeress engem teljes, nem fény vagy árnyék. Ha szeretsz, szeress feketén-fehéren, szürken, zölden, szőkéen és barna... éjjel-nappal is. És korán reggel a nyitott ablaknál! Ha szeret, ne vágj le, csak szeress! Vagy nem szeret engem..

Néha úgy érzem, sajtos vagyok, ha azt mondom: őrülten szeretlek. Néha úgy érzem, hülye vagyok kiabálni: annyira szeretem őt! Néha úgy érzem, mintha gyerek lennék, hogy sírjak összegömbölyödve a keblében. Néha úgy érzem, mintha halott lennék, amikor nedveim nedves földje alatt úgy érzem, hogy egy virág nő a mellkasomban, egy virág, és azt mondom: Ez a virág, neked.

Néha úgy érzem, hogy gúnyos vagyok azt mondani: őrülten szeretlek. Néha úgy érzem, hülye vagyok kiabálni: annyira szeretem őt! Néha úgy érzem magam, mint egy gyerek, aki összegömbölyödve sír a keblében. Néha úgy érzem, mintha halott lennék, amikor nedveim nedves földje alatt azt érzem, hogy egy virág nő a mellkasomban, egy virág, és azt mondom: Ez a virág, érted.

Néha úgy érzem, mintha sajtos lennék, és azt mondanám: őrülten szeretlek. Néha úgy érzem, hülye vagyok, és azt üvöltöm: annyira szeretem! Néha úgy érzem magam, mint egy síró gyermek, aki összegömbölyödik a keblében. Néha úgy érzem, mintha halott lennék, és úgy érzem, hogy nedveim nedves földje alatt egy virág nő, hogy eltörje a mellemet, egy virágot, és azt mondja: "Ez a virág, neked".

Kínállak a szürke, zöld, rózsaszín csokorok között, a szívem, amelyik alázatos a kedvességedre, ne akarja tépni a szerető kezeidet, a szemed örül az egyszerű ajándékomnak. A homályos kertben a fáradt testem, a hajnali aurák harmatban borultak, mint egy álom békében, csúszik melléd a szökő pillanat, amely nyugtatja a vágyat..

A szőlő, a zöld szőlő és a rózsa között ajánlom önnek, hogy a szívem, ami alázatos a kedvességed előtt, a szerető kezed, amely nem akarja elpusztítani, a szemed örüljön az én egyszerű ajándékomnak. A kertben, árnyékban, a fáradt testem, a rózsaszín borító hajnali fények, mint egy álom békéje, a te oldaladban csúszok, a szökő pillanat, amikor a pihenésre vágyom..

A szürkefalak, zöld szegmensek és rózsák között ajánlom neked, naiv szívemet, amely alázatosan engedelmeskedik jóságodnak, szerető kezed nem akarja elpusztítani, szemeid örülnek az egyszerű ajándékomnak. A sötét kertben a fáradt testem, a harmat borította reggeli aurák, mint egy álom békében, elcsúszom melletted, a szökő pillanat, amely után vágyom, hogy pihenjek..

A rabszolga, a témám. Amám!. A rabszolga! Veled vagyok az égboltam legszélesebb napnyugta, és benne ébred a lelkem, mint egy hideg csillag.. Amikor elmegyél, visszaérsz a lépéseimhez.. Mi propio latigazo esett az életemre.. Te vagy az, ami belül van bennem és távol van.. A nyomás alatt álló ködök énekének hangja.. - Velem, de hol? Távol, ami távol van. És ami távol van a lábam alatt,. A hang visszhangja a csendön túl. És ami a lelkemben nő, mint a muszgos a romokban..

Rabszolgám, félj tőlem. Szeress! A rabszolgám! Veled vagyok az égboltam leghatalmasabb naplementéjén, és benne ragyog a lelkem, mint egy hideg csillag. Amikor elmenekülnek tőled, a lépéseim visszajönnek hozzám. A saját korbácsom esik az életemre. Te vagy az, ami bennem van és messze van. Úgy menekülnek, mint a ködök. - A mellettem, de hol? Messze, ami messze. És mi, messze a lábam alatt, sétál. A hang visszhangja a csend túloldalán. És ami a lelkemben nő, mint a homok a romokban..

Szolgaságom, félek-mót. Szeress!. Szolga! Én veled vagyok, a legszélesebb napfényes ágyban, és benne a lelkem fénylik, mint egy hideg csillag.. Amikor elmenekülnek tőled, a lábam visszatér hozzám.. A saját füvetem esett a életemre.. Te vagy az, aki énben és távol van. Fuyant comme un chœur de brumes chassées (Fuyant mint egy hószövetség). A côté de moi, mais où? Messze, mi messze van. És quoi, étant loin sous mes pieds, menj el. A hangzás a csendön túl. És mi nőtt a lelkemben, mint a mousse romokban..

Si me quieres, quiéreme entera, no por zonas de luz o sombra... Si me quieres, quiéreme negra y blanca, Y gris, verde, y rubia, y morena... Quiéreme día, quiéreme noche... ¡Y madrugada en la ventana abierta... Si me quieres, no me recortes: ¡Quiéreme toda... O no me quieras

Ha szeretsz, szeress teljes egészében, ne fényes vagy sötét zónákban. Ha szeretsz, szeress feketét és fehéret, és szürkét, zöldet és szőkét, és barna... szeress nappal, szeress éjszaka. És reggelre nyitva az ablak! Ha szeretsz, ne vágj le a szavadon: szeress engem! ... vagy nem szeret.

Ha akarsz, teljesen, fényes vagy sötét zónák nélkül, ha akarsz, fekete és fehér, szürke, zöld, vörös és vörös, nap és éjszaka, ha reggel nyitva van az ablak! ... ha engem kérdezel, ne kérdezz: "Quiéreme toda!" ... Ó, ne engem, aki...

A szerelmem és én között 300 éjszaka állhat fel mint 300 fal, és a tenger varázslatos lesz köztünk. Nem lesz más emlék. Ó, a bánat által megérdemelt esték, a reménysel töltött éjszakák, a te szemedben, a te útodban, a mennyországban, amit látok és veszítek. "A márvány, mint a kő, szomorúvá teszi a távollétedet más este"..

Szerelmem és köztem háromszáz éjjel kell felemelkedniük, mint háromszáz fal, és a tenger varázslat lesz közöttünk. Nem lesz más, csak emlékek. Ó, délutánok megéri, reményteli éjszakák, amikor rád nézek, ösvényeim mezői, égbolt, amit látok és veszítek. Végleges, mint a márvány Távolléted elszomorítja a többi délutánt.

A szerelmem és én között 300 éjszaka kell állni, mint 300 fal között, és a tenger varázslatos lesz köztünk. Csak emlékek maradnak. Ó, a délutánok a fájdalomtól, a reményteljes éjszakák, amikor rád nézek, a mezőn járok, a mennyben, amit látok és elveszítek. Définitif comme une facture A távolléted bántani fogja a többi délutánt.

Sírni akarok, mert túl sokat szerettelek, meghalni akarok, mert életet adtál nekem, ó, szerelmem, nem lesz-e békém? Csak azt akarom mondani, hogy hiányzik. Nem tudom, mi lesz velem, de minden azt súgja, hogy a szerelem lesz a végem. A szerelem, amit nem tudtam, hogy mi az, most már tudom, hogy miért nem vagyok boldog..

Sírni akarok, mert túl sokat szerettelek, meghalni akarok, mert életet adtál nekem, Ó, szerelmem, nem lesz békém? Minden, ami bennem van, csak saudade. És nem is tudom, mi fog történni velem, minden azt mondja, hogy a szerelem lesz a végem. Hogy milyen kétségbeesett a szerelem, nem tudtam, mi az a szerelem, most már tudom, mert nem vagyok boldog..

Sírni akarok, mert túl sokat szeretlek, meghalni akarok, mert életet adtál nekem, Ó, szerelmem, nem lesz-e békém? Ez az, ami bennem van, csak hiányzást jelent. És nem tudom, mi lesz velem, de minden azt mondja, hogy a szerelem lesz a végem. Ahogy a kétségbeesett szerelem hozza, nem tudtam, mi a szerelem, most már tudom, mert nem vagyok elégedett..

Megvagyok és a tiéd vagyok. Olyan közel álltok egymáshoz, mint a hús a csontokkal. Olyan közel vagyunk egymáshoz, és gyakran olyan messze! ... Néha azt mondod, hogy bezárva találsz, mint egy kemény kő, mint egy titkokkal burkolt, érzéketlen, távol. És te meg akarod tartani a titok kulcsát. Senki sem tudja. Nincs kulcs. Nem én, nem én magam!

Me tienes y soy tuya. Tan cerca uno del otro como la carne de los huesos. Tan cerca uno del otro y, a menudo, ¡tan lejos... Tú me dices a veces que me encuentras cerrada, como de piedra dura, como envuelta en secretos, impasible, remota... Y tú quisieras tuya la llave del misterio... Si no la tiene nadie... Nincs széna llave. Ni yo misma, ¡ni yo misma la tengo!

Neked vagyok és én a tiéd vagyok. Olyan közel egymáshoz, mint a hús a csontokból. Olyan közel egymáshoz, és gyakran, olyan messze! ... néha azt mondod, hogy bezárva találsz, mintha kemény kőből lettem volna, mintha titkokba burkolt volna, csendes, távol. És szeretnéd, ha a tied lenne a kulcs a rejtélyhez. Ha senki másnál nincs. Nincs kulcs. Még magam sem, nekem sem van!

A nap örökké felhővé válhat, a tenger egy pillanat alatt kiszáradhat, a föld magja törhet meg mint egy puha üveg. Minden megtörténik! A halál elárulhat engem a halotti szürke, de a szeretet lángja nem fog kioltani..

A nap örökké felhő lehet, a tenger egy pillanat alatt kiszáradhat, a föld tengelye törhet, mint egy gyenge üveg. Minden megtörténik! May death Cover me with your funereal crepe, de ez soha nem tud kimenni bennem a lángodból..

A nap örökre elhomályosulhat, a tenger egy pillanat alatt kiszáradhat, a föld tengelye törhet, mint egy gyenge üveg. Minden megérkezik! A halál borítsa meg a temetési palacsintát, de ez nem olvad ki a szeretet lángjában..

Én egy óriási és furcsa himnuszt hallok, amely a lélek éjszakájában egy hajnaljelzést hirdet, és ezek a oldalak a himnusz ritmusának részei, amit a levegő a sötétségben terjeszthet. Szeretnék írni neked egy lázadó embert, egy furcsa nyelven, szavakkal, amelyek egy időben sóhajtsanak és nevetnek, színek és jegyzetek. De hiába küzdünk, nincs olyan szám, ami lezárná, és csak, ó, gyönyörű! Ha a kezemben tartom a kezed, hallhatom, hogy egyedül énekelhetem..

Tudok egy óriási és furcsa himnuszt, ami a lélek éjében hajnalt hirdet, és ezek a lapok a himnusz ritmusát mutatják, ahogy a levegő tágul az árnyékban.. Szeretnék írni neked a férfiról, aki megszelídítette a lázadó és kíméletlen nyelvet, szavakkal, amelyek egy időben sóhajtanak és nevetnek, színek és jegyzetek.. De hiába harcolunk, nincs cipzár, ami meg tudná zárni, és csak, ó, csodálatos! Igen, a kezemben van, és a füledben énekelhetem..

Ismerek egy óriási és különös himnuszt, amely hajnalt hirdet a lélek éjszakájában, és ezek az oldalak abból a himnuszkadenciából származnak, amelyet a levegő kitágul az árnyékban. Szeretnék írni neked, arról az emberről, aki megszelídítette a lázadó, kicsinyes nyelvet, olyan szavakkal, amelyek egyszerre voltak sóhajok és nevetés, színek és jegyzetek. De hiába harcolni, nincs olyan alak, aki képes lenne bezárni; és csak, ó, gyönyörű!, igen, a tiédet a kezemben tartva, egyedül a füledbe énekelhetném.

Szerelmem, életem, halálom, hiába várom a te szavadat, és azt gondolom, a virágok szárazságával, hogy ha élnék nélküled, elveszítenelek. A levegő halhatatlan. A kő sem ismer árnyékot, sem kerül. A szívem nem kér mézet, ha a hold elárulja..

A hátam szerelme, élő halál, hiába várom az írásos szavadat, és azt gondolom, a szürkőző virág, hogy ha nélkülem élek, elveszíteni akarlak. A levegő halhatatlan. A szén nem ismer árnyékot, és nem kerülheti el. A belső szívnek nincs szüksége a fagyos mézre, amit a hold önt..

Szerelmem, élő halott, hiába várom a te szavadat, és azt gondolom, hogy a virágok nélkül, ha élnék, elveszítenelek. A levegő halhatatlan. A kő nem tud árnyékot, és nem kerülheti el. A szív nem kér mézet, ami a holdon van..

Ha szeretni kezdesz, ha nem szerettél, akkor tudod, hogy a legnagyobb és legmélyebb fájdalom a boldogság és a boldogtalanság között. A szerelem egy fény és árnyék, költészet és próza szakadéka, ahol a legszebb dolog, amit csinálsz, az egyszerre nevetni és sírni. A legrosszabb, a legrosszabb, hogy nélküle élni lehetetlen..

Ha szeretni kezdesz, ha nem szerettél, akkor tudod, hogy a legnagyobb és legmélyebb fájdalom a boldogság és a boldogtalanság. A szerelem egy sötétség és fény, költészet és próza mélye, ahol a legdrágább dolog történik, aki egyszerre sír és nevet. A legrosszabb, a legszörnyűbb, hogy nélküle nem lehet élni..

Ha szeretni kezdesz, ha nem szerettél, akkor tudod, hogy a legnagyobb és legmélyebb fájdalom a boldogság és a boldogtalanság. Következtetés: a szerelem egy fény és árnyék, költészet és próza szakadéka, ahol a legdrágább dolog történik, ami egyszerre nevetés és sírás. A legrosszabb, a legszörnyűbb, hogy nélkülük lehetetlen élni..